Nem felfoghatatlan, hogy a világűrben bármennyi ideig mennénk előre, sohase lenne vége, tehát örökké mehetnék?

Még egy utolsó kérdés. Mi az a dimenzió? (most ne foglalkozzunk az idővel)

Ha én letudok rajzolni egy 2D tárgyat 3D-re , akkor egy 3D-s tárgyra tudok 4D-t rajzolni?

Vagy az 5. dimenziót úgy kell elképzelni, mint az időt? Hasra csapunk, hogy valami dimenzió és utána senki sem tudja, hogy miről beszélünk?

Bocsi, hogy beleszóltam és örülök, ha elolvastad :D

Egyébként meg ha a világunk tényleg benne van pl. egy 5 dimenziós világban, abból érzékelnünk kellene valamit.

Hülye példa: Logikus, hogy az egyenesnek rajzolt vonalunk nem fog leugrani a füzetről. De azért, mert nem mozog.

Egyébként simán lemehetne, mert attól még a 3D világban létezik. (csak ő maga maradna 2D). Nem?

Persze a hiperkocka jó pofa elgondolás.

A mi 3D-s világunkban nem létezik 2D-s vonal (a vonal egyébként is csak 1D :)). Modellként húzhatunk egy vonalat a füzetbe, és ráfoghatjuk hogy az most 1D-s (a szemléltetés képében), de az attól még ugyanúgy 3D-s alkotás lesz részünkről. Van hosszúsága, szélessége, mélysége, magyarán egy test lesz. A mi 3D-s világunkban nem tudunk valós 1D-s vagy 2D-s ábrát kreálni.

Egyébként, a térdimenziók alapján a 3D az első, amelyben az általunk ismert fizikai határok és korlátok között létezhet univerzum. Elképzelhető 1D-s vagy 2D-s univerzum létezése is, de az egyrészt a mi 3D-s világunkon kívül esik, másrészt a mi világunk működését egyengető szabályok többjének értékén is változtatni kellene, hogy egy 3D-nél kevesebb térdimenzióval rendelkező világ ne omoljon azonnal össze (gravitációs állandó, a négy kölcsönhatás "erejének" mértéke, stb.).

Az érdekes az, hogy a mi 3D-s világunk szabályaival egy 4D-s világ is azonnal önmagába roskadna vagy szétspriccelne. Tehát elméletileg létezhet 4D-s világegyetem is, de a formáló erők hatásai mértékének arányába ahhoz is bele kellene nyúlni, hogy működőképes lehessen.

A dimenziók gyakorlatilag egy adott objektum pontos helyzetének leírásához szükséges, egymástól független adatok számát jelentik. A mi téridőnk azért 4D-s, mert egy pont (részecske, objektum) pontos meghatározásához univerzumunkon belül 3 térkoordináta és egy időkoordináta szükséges és elégséges.

23 -asnak:

Még jó, hogy később kifejtetted, hogy a vonal nem is lehet 1D -s. Mert már éppen bele akartam kötni, mikor továbbolvasva láttam, hogy kifejtetted.

Más:

A mi világunkban elégséges a 4D? Akkor mi van a szubatomikus részecskékkel? Egy 5. dimenziót is érintenek? Akkor mégsem csak 4 van? És mi van azzzal a dologgal, hogy egyik részecske képpes egy tőlle sokszáz fényévnyire lévő részecskére idődiferencia nélkűl hatni. (Ezt lehet, hogy nem pontosan fogalmaztam meg, mert csak TV -ben láttam/hallottam és nem emléxek pontosan)

Kvantumelmélet?

Sötét anyag?

Antianyag?

Szperszimmetrikus?

Rengeteg dologra rálehet még kérdezni ebben a témában, aminek hatása lenne a végtelenre és a térre valamint az anyagra.

A 12. vagyok. Természetesen, csupán a szemléltetés kedvéért egyszerűsítettem le az elméletet. A kérdésből ítélve, látszódik, hogy a kérdező nem ért a témához, és azzal nem segítünk, ha szó szerinti fordításképp az orra alá toljuk a bizonyításokat. A célom annyi volt, hogy egy "hagyományosan" gondolkodó ember számára felvázolható legyen az erről alkotott elmélet dióhéjban. Ebben az esetben a kérdező annyit tehet, hogy teljes mértékében megbízik bennem, és tudomásul veszi, hogy ennek így kell lennie, vagy -ami szerintem a legjobb megoldás- elkezd bennem kételkedni és saját maga akar a pontos válasz nyomára bukkanni. Na, ez most azt eredményezné, hogy több éves egyetemi képzés áll előtte, kemény matematikai, fizikai, asztronómiai és kozmológiai ismereteket szed fel magára, és megpróbálja kibogarászni az igaz megoldást, vagy legalább, hogy nyugodt lelkiismerettel hihessen az én monológomnak. Ez lássuk be nem túl költséghatékony a kérdező számára, mert rengeteg időt vesz igénybe, az idő pénz, és gondolom nem annyira eget rengetően "fontos" számára ez a téma, mint például a család, a barátok, a számára fontos irányban való továbbtanulás. Ebből következik, hogy a kérdező szorult helyzetben van, olyan emberek kinyilatkoztatásaira van utalva, akik LÁTSZÓLAG (rosszabb esetben ez nem alátámasztott) értenek a témához, és beissza a szavaikat. Sajnos ez ilyen, de azért valóban nem kell mindent elhinni. Nekem sem kell feltétlenül hinned kérdező, ha valóban érdekel, akkor több forrásból gyűjtsd az információt. Az általam felvázolt leegyszerűsítés, azért mégiscsak messze áll a valódi képtől, de ezt jelen esetben el kell fogadnod, mert ha komolyabban lenne kifejtve (tételekkel, levezetésekkel, bizonyításokkal) akkor nem hiszem hogy felfogható formába lenne öntve.

Na ennyit, a szent beszédről...

A linkelt tóruszfelület középpontjába képzeljük az Ősrobbanást. Az téridő tágul a tóruszból kifele (felfele) menet, majd visszahurkolódik (alulról) önmagába. Te ezen a felületen mászkálsz. Ha fogod magad és elindulsz a középpontból kifele, mondjuk egyenesen, akkor egy idő után visszatérsz a középpontba, akármerre fordulsz a téridőben előre, akármilyen sebességgel haladsz. Csak ezen a felületen haladhatsz, és csak előre, következésképp, egy idő után ugyanott vagy. Hangsúlyozom, nem csak térben, de időben is. Azt is hangsúlyozom még egyszer, hogy ez gondolatkísérlet, a testedet felépítő anyag szerkezete egy idő után megváltozik, örökké nem élhetsz. De ha élhetnél, ez történne.

Második kérdésed válasza, a fentebbi kis okosításomban látszódik, TE nem tudhatod biztosra, hogy ez így van, az okos fizikusok onnan tudják (sejtik), hogy -az ember által kreált (és itt is egy rizikófaktor!)- matematikailag ez bizonyított elmélet. Senki nem látta, senki nem is fogja soha látni, és valószínűleg még a hatásait sem fogjuk érzékelni, mert addigra az emberiségnek szükségszerűen kampec, de az eddig jól bevált matematikai rendszer ezt alátámasztja. Tehát a fizikusok is csak a matematikának hisznek. Igaz, azt is megmondták még régen, hogy nincs olyan matematikai megoldás, amit matematikailag 100%-osan lehet bizonyítani. Tehát ezen is bukhat a dolog. De a jelek az adott elgondolásra engednek következtetni. Az egész tudomány a válasz keresésén múlik, igyekszünk a lehető legbiztosabb lábakra állítani egy elméletet. De ha egyszer is bukik a dolog, akkor el kell gondolkodni azon, hogy valóban ez a jó megoldás-e?! Bár ez inkább már filozófiai kérdés...

17-es válaszolónak reagálva:

Hawking szerint három féle időirány létezik; a termodinamikai, a pszichológiai és a kozmológiai. A termodinamikai és a pszichológiai szorosan összefonódik. Ha kipukkan egy lufi akkor tudjuk növekszik az entrópia, és mi is úgy érzékeljük, hogy igen, ez a helyes iránya az időnek. De ha azt látnánk, hogy a gumidarabkák összerepülnek és közrezárnak egy nagy nyomású térrészt a levegőben és a felfújt lufi összeáll, akkor ösztönösen tudnánk, hogy valami nem stimmel. Persze, hogy nem stimmel, mivel ez ellentmond a termodinamika második főtételének; rendezetlenségből rendezettség csak még nagyobb rendezetlenség árán jöhet létre. Természetesen az idő is csak a koordináta-rendszer egy tengelye, nem lehet megfogható dologként realizálni, de az emberi agy számára -a matematikán kívül- valahogy érthetővé kell tenni. Épp ezért dolgozunk koordináta-rendszerekben, euklideszi terekben.

Másik dolog: a Nagy Bumm elmélet elég stabil lábakon áll. Számunkra az idő a 4. dimenzió elnevezést kapta. Ebben és a másik 3 térdimenzióban élünk, beléjük vagyunk szövődve, tulajdonképpen mi alkotjuk, ezért kitörni nem lehet belőle. Következésképp pedig, ha nem indul be réges-régen az infláció, és ezek nem simulnak ki, akkor nem is lenne időnk (szó szerint nem lenne) reagálni ezekre a dolgokra. Tehát a gyenge antropikus elv érvényesül. Arra azonban választ lehet találni (ismét a matematika segítségével), hogy hol a többi dimenzió, vagy esetlegesen, milyen lehet a 4-nél több illetve kevesebb számú dimenzió mechanikája. De végső soron ezek is csak gondolatszülemények, mert tapasztalni nem fogjuk őket. De ha a számításokból megjósolhatók, akkor érdemes azt hinni, hogy léteznek. Így az 5 dimenziós hipertér is realizálódhat a szemünk előtt, persze ugrálni benne nem fogunk soha... (Érdekes, hogy a holografikus elmélet viszont éppen ezt feltételezi, na persze nem úgy ténylegesen :D)

Egyébként kérdező, ha hajlandó vagy szánni egy kis pénzt a kíváncsiságod kielégítésére, akkor ajánlom Stephen Hawking könyveit:

"Az idő rövid története"

"A világegyetem dióhéjban"

"A nagy terv"

Mindenféle bonyolult matematika nélkül vázolja fel a dolgokat, mikor, hogyan keletkezett az Univerzum, mik alkotják és ezek a dolgok hogyan viselkednek, illetve mi a Világegyetem lehetséges sorsa. Plusz nem puszta fizika, hanem némi filozófiai rálátást is biztosít a dolgokra. Laikus számára tökéletes olvasmány, persze így is bonyolult lehet egy két dolog, ezért is jól megdolgoztatja az agyadat.