Ti mekkora katasztrófát láttok a Fukusimai óceánszennyezésben?

Nagyon jól írtad: a bolygó teljes vízkészletének 1/3-át kitevő óceánba folyik x ezer liter radioaktív víz. Ami a helyszíntől pár km-re már csak érzékeny műszerrel mérhető mértékű változást okoz, a helyszíntől száz km-re műszerrel sem kimutatható a büdös életben soha (tegyük hozzá - amit a műszer lát, az a szervezet számára sokszor a hétköznapi dózis szintje).

A Csendes-óceáni vízkészlet írtózatos mennyiség. Évtizedeken keresztül folyathatunk bele napi több százezer liter vizet, mire az érzékelhető változást okoz.

Megjegyzem, nem igazán tudom elhinni, hogy NAPI 300 TONNA (vagyis megközelítőleg naponta 300.000 liter víz sugárszennyezett víz) képes ki és befolyni...

És, mindehhez tegyük hozzá - a víz csodálatosan véd a sugárzás ellen. Pár méteres vízréteg a nagyon erős sugárzást is leárnyékolja.

És, még kommentáljam az izraeli észveszejtő marhaságot is: egy cunami azt jelenti, hogy TÖBB EZER MÉTEREN megemelkedik akár 4-5 métert is a tengervíz, majd visszasüllyed. Általában jópár km-es mélységben. Tehát, ahhoz, hogy Izrael (DE MIÉÉÉÉÉÉRT???) ezt a műveletet lefolytassa, alaphangon is meg kellett mozgatniuk (mondjuk, nagyon-nagyon alacsonyan számolva, 10km-es vonalon, 3km-es mélységben) 120 MILLIÓ m^3 vizet. Ehhez több száz, ha nem több ezer atombomba szükséges - vagyis Amerika arzenáljának tekintélyes része. Mégis hogy a jó édes búsba vittek oda ennyi atomot? És miért? Pláne, ha ennyi atomot robbantottak volna a tengerfenéken, akkor most az atomerőmű lenne a legkisebb gondunk.

És nem. Nem fogjuk megérezni. A sugárzó izotópok elvegyülnek a vízben, felhígulnak. Elárulok valamit: alacsony szintű sugárzást az emberi szervezet KORLÁTLAN ideig bírja. Hogy miért? Mert folyamatosan ér minket. Minden ponton van egy adag természetes háttérsugárzás, különböző izotópok miatt, némi radon mindenhol van, sugárzó kőzetek szintén, és természetesen van még egy gyenge kozmikus háttérsugárzás is.

Igazat megvallva, ha fukosimától pár km-re lemerülnél a tenger alá 30-40 méterre a víz alá, jóval alacsonyabb lenne a téged érő sugárzás szinte, mintha bent ülnél egy panellakásban.

első vagyok

igen,a radioaktív mérő jó ötletnek tűnik.

Sir Butcherrel nagy vonalakban egyetértek, de azért egy pár dologgal kiegészíteném.

Írod, hogy a víz jól árnyékolja a sugárzást, ami igaz is, csak itt most teljesen más a probléma természete. Azt még a legsötétebb zöldek sem gondolják komolyan, hogy 10 év múlva megsülünk egy tengerparti sétától :) A gond az, hogy a vízbe kerülő radioaktív izotópok bekerülnek a táplálékláncba, és bizonyos anyagok bizonyos élőlényekben hajlamosak felhalmozódni.

Szemléltetés: a radioaktív jód azért veszélyes, mert hiába fordul elő csak kis koncentrációban, az emberi pajzsmirigy szereti gyűjtögetni és elraktározni, és egyáltalán nincs arra tekintettel, hogy radioaktív-e vagy sem. Ugyanez a probléma az óceánok nehézfém-szennyezésével is. Hiába van ólom csak nagyon alacsony koncentrációban a tengervízben, az bizonyos halfajokban hajlamos feldúsulni.

A másik fontos dolog, hogy egész más dózisok jönnek ki, ha csak sétálgatsz egy sugárforrás mellett, és ha meg is eszed azt (akár hal formájában is)

Én nem tudom, hogy melyik az a halfaj, amelyik szereti a céziumot gyűjtögetni, de nem volnék meglepve, ha lennének ilyenek. Az óvatosság tehát valóban indokolt.

A sugárzásmérő beszerzése otthonra viszont nem sokat segít ezen. Alfa sugárzást (aminek megkajálása a legkárosabb) mérni értelmesen pl. csak laboratóriumban lehet. Azt nem igazán tudom elképzelni, hogy annyira radioaktív halak (vagy akármilyen más élelmiszer) jelenjen meg a boltok polcain, amitől "bekerreg" a GM-számláló. A legjobb amit tehetsz, hogy megbízol az élelmiszerbiztonsági hatóságok munkájában.

Az ezzel kapcsolatos hisztéria viszont valóban túlzó. A tengervíz aktivitása még Fukushima közvetlen közelében is nagyon alacsony, csak egy-egy víztárolással kapcsolatos incidens (amelyekből sok volt és sok is lesz még) alkalmával megy helyenként és rövid időre a kimutathatósági határ (1,4 Bq/l) fölé. De ahogy a fentebb írtakból is következik, ez nem jelenti az, hogy ne lenne fontos a tengerből kifogott mindenféle herkentyűk folyamatos és szigorú monitorozása.

Másrészről viszont, egy világméretű hiszti, hogy "jajistenem, nem eszünk halat, mert sugároz mint a veszedelem" kifejezetten jót tenne a tengeri ökoszisztémának. Paradox módon egy nukleáris katasztrófa akár kifejezetten jól tud jönni a természetnek :)

Sir Butchernek igaza van.

Izraeli merénylet - no comment. :-)

Példa:

Be akarsz menni a Balatonba fürdeni, de távcsővel látod, hogy valaki egy hajóról, vagy a túlpartról belepisál.

Te már nem mész be pár évig? Hiszen mocskos lett a víz!

Magyar szempontból sokkal súlyosabb probléma pl a tiszai cián-szennyezés - és már senki nem beszél róla, a természet ezt is kiheveri.

Pedig a hasonlat jó volt, a Dunába is rengeteg kellemetlen anyagot nyomattak és nyomattak is az osztrákok és a szlovákok meg persze mi magyarok, mégsem öl meg minket a Duna vize és táplálékként szolgáló élővilága.

Marginális mennyiség az az állítólagos 300.000 liter szivárgó használt folyadék a nyomottvizes reaktorból ami a japán partmenti halászoknak okozhat fennakadást legfeljebb, mert globálisan ez lófütty sem:

[link]

A pajzsmirigyes sztorinak meg semmi köze a radioaktív elemekhez, ha csak nem sugároz azóta már a higany is a halakban: [link]

Ja és még valami, mint kötelező olvasmány:

[link]