Ez nagyon nagyon nagyon nagy orbitális hülyeség? :D

#10: Feltételezve, hogy a világegyetem létezése (nagy bummtól a nagy reccsig vagy szétesésig, ízlés szerint) periodikusan végtelenszer ismétlődik, nem lehet kizárni ezt sem.

Most jön a saját kis teóriám, amit most vajúdtam meg kb. 5 perc alatt.

Ha elfogadjuk azt a nézetet, hogy nem csupán az anyagot, hanem magát az időt és teret is a nagy bummnál táguló létezés (minek nevezzem?) hozta létre, akkor a nagy bumm előtti állapot teljességgel értelmezhetetlen és ezzel a periodikusan létező világegyetem koncepciója is lehetetlen lesz. Viszont megengedi, hogy egyetlen kiterjedés nélküli (időben és térben is) pontból akár egyszerre létrejövő sok világegyetem is születhetett, melyek különböző irányokban (időben is más irány!) tágulnak. Ezek nem egymás utáni, hanem párhuzamos létezések. Persze a párhuzamosság itt aztán végképp képletes, mert az irányok térdimenzióban és időben is eltérőek.

Akinek esetleg az eltérő idő-irányok fogalma agykérgi fájdalmat okoz, belegondolhat, hogy egy világegyetemben, ha abban az idő iránya adott, mivel azon világegyetemen belül minden elem időiránya azonos, az idő iránya lényegtelen és meghatározhatatlan, csak azt tudjuk (? azért erre sem vennék mérget), hogy egységes. Ez simán megenged egy másik világegyetemben másik, ettől eltérő időirányt, ahol az a természetes.

Persze ez is ugyanolyan fiktív teória, mint a többi.

A #10 érvelés nagyon is komoly. Ne felejtsük ki az a feltételezést, hogy az univerzum véges tömegű. Ez alapvető, és a válaszoló maga mondja, hogy önkényes feltevés. Ekkor valóban a világ törvényszerűen ismétlődik, ha feltételezzük, hogy az idő viszont végtelen, az események nem lehetnek tetszőlegesen lassúak. Ez közönséges matematika és igaz.

Ahogy Wadmalac 5 perces érvelése is igaz, és ahogy az utolsó mondata itt is jelzi: a feltételt kéne mindössze bizonyítani.

A baj azonban a következő. Azt tudjuk,hogy a világegyetem általunk érzékelhető része tágul. De nem tudjuk, hogy a nem érzékelhető része mit csinál, sőt azt se, van e ott valami. Röviden: azt nem tudjuk, hogy a világegyetem végtelen, csak ezt kényelmes feltételezni, mert ha nem, akkor #10 eszmefuttatása igaz. Ez meg olyan zsenánt! Ha viszont nem tudjuk, hogy végtelen, akkor az időről se tudjuk, vagyis minden elképzelésünk fikció. Értelmesebb tudósok ezt őszinte pillanataikban el is ismerik. Van viszont néhány elképzelés, amely elég jó ahhoz, hogy a végtelenséget feltételezve, ne találjunk az elképzelésben zavart. No ezeket munkahipotézisként elfogadjuk. De minden pillanatban tudnunk kell, hogy munkahipotézisek, és az alapjai nincsenek bizonyítva! Csak éppen a a tagadása se bizonyítható. Ettől szellemes.