Hogyan számolják az inteligenciát?

Általában az intelligenciáról: Azon az észrevételen alapszik a mérése, hogy az emberek egy közösségben elég pontosan tudják, érzik, ki az intelligensebb (ha szóban meg kell magyarázni, nagyon eltérő dolgokat mondanak, de valahogy az általuk kialakított sorrend ugyanaz, vagy hasonló).

Ezt a szubjektív véleményalkotást próbálják meg tesztekkel utánozni. Egy IQ-teszt eredménye azt adja meg, hogy a korosztályodon belül, a közösség az intelligencia-sorrendben kb. hova saccolna téged. Az így kapott szám, az IQ pedig KIZÁRÓLAG erről az egy dologról ad információt: hogy kb. hány % lenne mögötted a sorrendben. Mégpedig olyan egyszerű szabályok szerint, hogy:

1. A nagyobb IQ jobb helyet jelentsen a sorrendet.

2. Az IQ eloszlása megközelítőleg egy 100-as átlagú, 15-ös szórású normáleloszlás legyen.

(folyt.)

Következmények például:

1. Az átlag mindig 100, és ez azt jelenti, hogy az illető 50%-on áll. Ha egy teszten nem ez történik, akkor a teszt rossz. 90-110 között számít átlagosnak valaki.

2. Az IQ a 100-as értékre szimmetrikus. Tehát akinek 100+X, annál ugyanannyian "okosabbak", mint ahányan "butábbak" annál, akinek 100-X.

2. A szellemi fogyatékosság határának tekintik az 70-et, ami 2%-on áll. A szimmetria másik oldalán a 130-as érték van, az kb. 98%-on áll, jelenti a kiemelkedőt.

A normáleloszlás tulajdonságai miatt a 100-tól kifelé haladva az értékek száma drasztikusan csökken, így a tesztek egyre gyengébben mérnek.

Tudtommal a hivatalos tesztek 150 felett már abszolút megbízhatatlanok, így minden e feletti érték csak bulvárhír, vagy más, de szubjektív spekuláció.

#1: „Az intelligenciát nem lehet és nem érdemes számolgatni meg tesztelgetni mert értelmetlen.Semmire nem használható, semmire nem jó!”

Legalábbis szerinted. Az tény, hogy az intelligencia, mint tulajdonság kicsit túl van értékelve valamiért. Értsd: Attól, hogy valakinek kimagasló a logikai intelligenciája, attól még lehet műveletlen, bunkó, antiszociális, lusta, stb., ami miatt esetleg más tulajdonságai miatt fognak róla negatív véleménnyel lenni, úgy a munka területén, mint az élet többi területén. De bizonyos szakmáknál nagyon is fontos tulajdonságot árul el egy IQ teszt. Ugye a logikai intelligencia ott nagyon fontos, ahol olyan problémát kell megoldani, ahol a probléma mibenlétét, a belső összefüggéseit nem ismerjük, sőt néha a probléma létezését sem tudjuk. Egy programozó vagy egy tudós sokszor ilyen problémákkal fog találkozni, tehát ezeknél a szakmáknál gyanítom, hogy jóval magasabb az átlagintelligencia és ez nem véletlen.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

#3: A magas intelligencia egyik ismérve a játékok szeretete, a kíváncsiság. Az intelligencia ugye kb. a problémamegoldó képességet jelenti, és az intelligencia kiszámolása is tekinthető egyfajta gyakorlati problémának. Tehát akinek magasabb az intelligenciája, az gyakran kíváncsibb, szereti a játékos dolgokat, mondjuk egy IQ tesztet. Tehát nem tudok egyetérteni veled.

Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy aki tud sakkozni, az nem fogja méregetni a sakktudását, hiszen tudja, hogy tud sakkozni. Így nem is indul versenyeken, nem akarja majd összemérni másokkal a sakktudását. Pont hogy fordítva van. Az akarja megmérettetni magát, aki tudatában van annak, hogy valamiben esetleg jobb, mint az átlag, és kíváncsi, hogy mennyivel jobb. Persze embere válogatja, hogy ezt azért teszi, hogy döngesse a mellét, vagy azért, mert jó kis móka, önmagát akarja felmérni. Aki nem tud sakkozni, az nem igazán fogja sakkfeladványokkal trenírozni magát, mert mivel nem tud sakkozni, valószínű nem is szeret annyira sakkozni, hogy különösképpen érdekelje a téma.

Persze értem én miért írod mindezt, van pl. az a sakktudás, mikor az illető még nem nagyon tud jól sakkozni, még nem érezte meg a játék igazi mélységét, de már tudja, hogyan kell egy-két másik játékos ellen nyerni, így elhiszi magáról, hogy jól sakkozik, és ezért kezdi érdekelni mondjuk egy verseny. Ugyanígy valaki esetleg konstatálja, hogy jobb lehet az IQ-ja, mint az átlagnak, ezért azt gondolja magáról, hogy ő micsoda agytröszt, és ezt valamilyen módon igazolnia akarja magának. Nem baj ez sem, mert a tesztek ugye meg fogják mondani, hogy objektíve mit is kell gondolnia magáról.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

#6: „Az átlag mindig 100, és ez azt jelenti, hogy az illető 50%-on áll. Ha egy teszten nem ez történik, akkor a teszt rossz. 90-110 között számít átlagosnak valaki.”

Kis kiegészítés: Pont ezért egy valamire való tesztet ez alapján kalibrálnak. Miután a tesztet megalkotják – ami nem kis feladat azért –, utána kitöltetik rengeteg emberrel, megnézik, hogy milyen eredményeket érnek el rajta. Megnézik mennyi az átlag, mennyi a szórás, és ez alapján lövik be, hogy az egyes korosztályok által elért pontszám milyen IQ hányadost jelent ténylegesen. A sok emberrel kitöltetés sem egyszerű feladat, hiszen a Föld teljes népességét kell hogy reprezentálják ezek a próbatesztek. Ha csak európai emberekkel töltetnék ki, akkor lehet, hogy félrekalibrálnák a tesztet, mert mondjuk az európai átlag IQ magasabb a Föld egészének átlag IQ-jánál. Egyébként pont ezért a Mensa hivatalos tesztjei nem publikusak. Ha kikerülne a kezük közül, lehetőség lenne csalni – fent lenne a neten a helyes megoldás :-) –, ami miatt új tesztet kellene készíteni, ami bizony elég fáradtságos, hosszadalmas feladat.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Kérdező: Szász Marciról egy kicsit bővebben. Ugye az IQ mérése egészen máshogy történik gyerekkorban, mint felnőtt korban. Maga az intelligencia hányados ugye hányadost jelent. Ez a hányados csak gyerekkorban értelmezhető hányadosként. Azt adja meg ez a hányados, hogy valakinek a mentális érettsége milyen arányban van a tényleges életkorával. Ha egy 10 éves gyerek egy !átlagos! 12 éves gyerek mentális képességeivel rendelkezik, akkor az IQ-ja: 12/10 = 1,2 = 120 (%). Ha egy 10 éves gyerek egy !átlagos! 9 éves gyerek mentális képességeivel rendelkezik, akkor az IQ-ja: 9/10 = 0,9 = 90 (%). Így természetesen ha egy 10 éves gyerek egy !átlagos! 10 éves mentális képességeivel rendelkezik, azaz 100-as az IQ-ja, akkor az a gyerek definíció szerint átlagos. :-)

Természetesen ez felnőtt korra nem alkalmazható. Ha egy 40 éves ember egy átlagos 80 éves mentális képességeivel rendelkezik, akkor nem 80/40 = 200 (%) az IQ-ja. :-) Viszont az intelligencia hasonló szórást mutat felnőtt korban is, mint gyerekkorban, az adott korosztályon belül a korosztályhoz képest ad információt az intelligenciáról.

A teszteken elért nyers, életkorral nem korrigált pontszám valahol 18 éves korban tetőzik. Utána az ember folyamatosan „elbutul”, tehát egyre kisebb pontszámokat ér el. Ennek az életkorral nem korrigált IQ-nak is van egy sajátossága: Minél magasabb valakinek 18 éves kora környékén az IQ-ja, annál lassabban csökken, ahogy öregedik. Akinek alacsonyabb az IQ-ja, annak jobban csökken. Hasra ütéses példa (a számok nem valósak, de a tendencia igen.) Aki 18 évesen egy 100 pontos teszten 80 pontot ér el, az 40 évesen 75-öt, 60 évesen 70-et. Aki 18 évesen 60 pontot ér el, az 40 évesen 50-et, 60 évesen 40-et. Viszont a tényleges IQ-t korrigálják az életkorral. Elméletileg van az az életkor, amikor egy üresen beadott tesztlappal is átléped a Mensa szintet, mert az adott életkorban az is óriási mentális képességnek számít, ha el tudsz menni egy tesztre, tudod még a nevedet, és fel tudod írni a papírlap megfelelő sarkába. :-)

Szász Marci ugye hat éves volt, mikor közismert lett, mivel az IQ-ja 195 volt. A fentiek alapján tehát ez annyit tett, hogy hat évesen egy átlagos 12 éves mentális képességeivel rendelkezett. Ez nagyon nagy dolog, de tudni kell, hogy az IQ nagyjából úgy változik gyerekkorban, mint a testmagasság. A gyerekek hirtelen nőnek egyet egy hónap alatt, aztán lehet fél évig stagnál a testmagasságuk. Tehát az IQ teszten elért pontszám szakaszosan változik. Ahogy lehetséges, hogy valaki 10 évesen még a tornasor legelején áll, valamiért megáll a növésben, 11 évesen már középre kerül, aztán 12 évesen megint az első negyedben van, mire felnőtt lesz, teljesen átlagos testmagasságú lesz. Ugyanúgy lehet az, hogy valakinek 10 éves korában 140 az IQ-ja, 11 évesen 100, 12 évesen 110, majd felnőtt korában beáll mondjuk 105-ös szinten. Pont ezért sok nemzeti Mensa csoportnál a teszt kitöltésének, illetve a tagságnak a feltétele egy bizonyos életkor betöltése. Alatta egyszerűen nem lehet fix képet kapni valakinek az IQ-járól.

Szász Marci hatéves IQ szintje elég kimagasló volt, ez kétségtelen. Nagyon ritka, hogy valaki ennyi évesen ilyen IQ-val rendelkezik. De lehet azóta a társainál lassabban fejlődött az IQ-ja, és ma már nem 195-ös, hanem „csak” 130-as IQ-ja van, ami annyira azért nem ritkaság. Ez az emberiség 1-2%-ra jellemző csak, ami az egész emberiséget nézve nem is olyan hű de nagy dolog. Kb. ennyi a Földön a diplomával rendelkezők aránya is.

De visszatérve a fő kérdésedre: Igen, az IQ eloszlása teljesen illeszkedik egy Gauss-görbére, tehát elméletileg nem lehet valakinek 200-nál nagyobb IQ-ja felnőtt korban, mivel az IQ pont a Gauss-görbe megfelelő pontját jelöli ki az x koordináta mentén, aszerint, hogy hányan rendelkeznek nálad több, illetve kevesebb pontszámmal a teszten. Persze a legtöbb teszt egy bizonyos tartományát tudja kellően pontosan mérni ennek a görbének, azt is sávonként. Egy Mensa teszt pl. 100 és 138 között mér, ha jól tudom, és ott is csak tartományt adnak meg. (Az IQ-d 100 alatt van, az IQ-d, 138 felett van. Az IQ-d 132 és 137 között van, stb…) Gyerekkorban persze mivel máshogy számolják az IQ-t, ezért ott lehet 200-nál nagyobb is az IQ. Ha egy 3 éves gyerek egy átlagos 12 éves mentális képességeivel rendelkezik, akkor ott bizony 400-as IQ-ról beszélünk. Persze ilyen nem nagyon szokott előfordulni. :-)

"Ugye a logikai intelligencia ott nagyon fontos, ahol olyan problémát kell megoldani, ahol a probléma mibenlétét, a belső összefüggéseit nem ismerjük, sőt néha a probléma létezését sem tudjuk. "

Alaposan mellétrafáltál! Összekeverted az IQ-t a kreativitással. A kreativitástesztek még mindig embrionális fázisban vannak egyes egyetemeknél az USA-ban. Remélhetőleg a következő évtizedekben ár használható kreativitástesztek fognak megjelenni, de még ezek is csiszolatlanok lesznek.

#7 válaszod bizonyíték arra, hogy a kommunikációban nem elég fogalmazni, arra is tekintettel kell lenni, mit értelmez belőle az olvasó. Más szóval a kommunikáció hatékonysága mindig a két fél (szándék és olvasat) eredője.

Az értelmezés és a sakkpélda jó lett volna, ha én is valóban arra gondolok, amire te. De nem. Én valójában türelmetlenségemet fejeztem ki, és ezt nem lehetett az írásból kiérezni. Az intelligenciáról alkotott véleményünk - amennyire egyéb megszólalásaidból is próbálom kihámozni - legfeljebb nüanszokban térhet el. Például abban, hogy túl soknak érzem az ezzel foglalkozó kérdéseket (és értelmetlen vitákat) a valódi helyéhez képest az életben. És ez néha felingerel (mert nem vagyok olyan nyugodt természetű, mint te), ezt tükrözte válaszom.

És e mostani választ kizárólag azért tartottam fontosnak megfogalmazni, mert irritált a saját magammal szemben támasztott elvárásaimhoz képest, hogy féleérthetően fogalmaztam.