Szerintetek elpazarlom a tehetségemet?
Intelligens, okos gyerek vagyok. Általános és középsuliban mindig jeles vagy kitűnő voltam, és sok versenyt nyertem. Érdekelt a biológia, de csak bizonyos részei (állattan, növénytan, terepi dolgok, sejtbiosz, biokémia nagyon nem), ezért nem tettem meg mindent, hogy nagyon jó legyek belőle. Úgy értem, az ötös mindig megvolt, de faktra nem jártam, nem tettem emeltet belőle. Ahogy matekból sem.
A nyelvek irányába indultam el, ez érdekelt a késői középiskolás éveimben a legjobban. Most egy olyan szakra járok, amit ha elvégzek, 3 nyelven fogok beszélni (angol, német, orosz). A csoporttársaim nagyrésze diplomata, tolmács, ilyesmi akar lenni. De sokszor elgondolkodom azon, hogy a nyelvtudáshoz igazából szorgalom kell, nem valódi intelligencia, nem olyan, mint a fizikához, matekhoz, és hogy én terhelhetőbb lennék ennél, nehezebbre is vállalkozhattam volna. Alapvetően a mérnöki tudományok nem állnak hozzám közel (matekkal elvagyok, annyira nem voltam belőle jó, de felfejlesztehettem volna, a fizikát kifejezetten nem szeretem), de kellő szorgalommal elindulhattam volna ebbe az irányba is, különösen, ami a biológiát illeti. Nem tudom, jól döntöttem-e, felnőttkoromban, amikor a pénzkereséssel kell foglalkoznom, nem lesz már időm ilyenekre. És ahhoz, hogy olyan életszínvonalat érjek el, amit kitűztem magam elé, nagyon jól fizető állást kell találnom.
"nyelvtudáshoz igazából szorgalom kell, nem valódi intelligencia"
ez lehet igaz is, de nem feltétlenül. Sőt, tovább megyek: minden tárgyra lehet ez igaz is, még az általad annyira kedvelt matekra és biológiára is.
Szerintem te összekevered az intelligencia fogalmát azzal, hogy valakinek könnyebben megy valami, mert tehetsége van hozzá. Az intelligencia annyira teljesen más dolog, hogy nem is értem, miért keverted ide.
A szorgalom pedig nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy valaki csak bemagol dolgokat (amit én nem sokra tartok, ezt megmondom őszintén). Lehet, hogy egyszerűen csak sokat foglalkozik vele, mert szereti!?!?
Én, aki a nyelvekkel vagyok így, mélységesen sértőnek érzem, hogy te kijelented, hogy ez semmi, a másikfajta tudás több lenne. Miért is?
Ne haragudj, de az írásod pont nem intelligens ember írására vall...
Amúgy meg: a későbbi életben mindegy lesz, hogy hányasaid voltak, szóval az nem érv, hogy mert te mindig jeles meg kitűnő voltál.
Az viszont tényleg megfontolás tárgyát képezi, hogy nem kellene-e inkább olyan irányba indulnod, ami jobban érdekel.
Tudod az a helyzet, hogy intelligens embert én még nem láttam a saját intelligenciájával dicsekedni. Ezt valaki tudhatja, de mások állapítják meg róla.
Eszerint a tanáraidnak még nem sikerült megértetni veled (veletek), hogy jól tudni egy nyelv szavainak más nyelven való jelentését, az még nem nyelvtudás. Akkor mondhatod, hogy tudsz mondjuk oroszul, ha ismered a nép kultúráját, történelmét, mentalitását. Magyarul andalogni, sétálni, őgyelegni egészen más értelmű, miközben mindhárom lassú haladást jelent. Minden nép nyelvében a kultúra, mentalitás dönti el, hogy egy dologra milyen sokféle szót használnak, miközben ugyanarra egy másik nyelv talán egyet-kettőt.
pénzkeresés és elhivatottság - két szó! - két külön dolog. Szerencsés esetben közel egybeeshet, de az nagyon ritka. A pénzkereséshez még valami más is kell. Az elhivatottság pedig nem foglalkozik azzal, mit szeretek, mit nem. Csak az adott terület minél mélyebb megismerését, megértését tartja szem előtt, ehhez ha kell, bármilyen más tudományterületet elsajátít.
A tudományok összefüggenek. Ma már nincs komoly biológiatudás kémiai, fizikai ismeretek nélkül. A matematika pedig mindezek elvont összefogó eszköze. Amiről te beszélsz, az a társaságban való felszínes csillogást szolgálja, semmi egyebet. Egyébként a nyelvtudomány is egész embert kíván.
"Nem egészen értelek. Nagy fizetést, magas életszínvonalat akarsz, de mire fel? Hiszen semmihez nem értesz."
Még nem, de pont azért szeretnék tanulni, hogy értsek.
"Mint kiderült, minden fontos tantárggyal épp hogy csak "elvagy", de igazából egyikhez se értettél soha."
Nálad ezt jelenti az 5-ös szint? Vagy mi a fontos tantárgy?
"Matek, fizika sem megy, akkor milyen "tehetségről" beszélsz?"
Arról beszélek, hogy ettől függetlenül mindent meg tudok tanulni, még ha nem érdekel annyira, akkor is. 4-es szintnél sose voltam rosszabb semmiben. A töri pl. nem igazán érdekelt, de mindig hoztam belőle az ötöst.
"Szerintem te összekevered az intelligencia fogalmát azzal, hogy valakinek könnyebben megy valami, mert tehetsége van hozzá. Az intelligencia annyira teljesen más dolog, hogy nem is értem, miért keverted ide. "
Szerintem meg ebben a tekintetben elég közel állnak. A festészethez pl. tehetség kell, de a mateknál hogy mondod meg, hogy az illető általában véve nagyon intelligens, és hamar megérti a képletet, vagy "tehetséges"? A megértéshez, problémamegoldáshoz intelligencia kell. Hívhatjuk tehetségnek is, nekem mindegy.
"A szorgalom pedig nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy valaki csak bemagol dolgokat (amit én nem sokra tartok, ezt megmondom őszintén). Lehet, hogy egyszerűen csak sokat foglalkozik vele, mert szereti!?!?"
De ezzel most mi a baj? Én ezt hol vitattam?
"Én, aki a nyelvekkel vagyok így, mélységesen sértőnek érzem, hogy te kijelented, hogy ez semmi, a másikfajta tudás több lenne. Miért is? "
Olyat soha nem jelentettem ki, hogy ez semmi lenne, különben nem tanulnék nyelvi szakon. Viszont úgy gondolom, hogy egy akármilyen mérnöknek többet kell (nehézségben) tanulni, mint aki mondjuk németül akar megtanulni. És mindenkitől azt hallom, hogy piacképesebb is a mérnöki tudás, és hogy a nyelv önmagában nem elég.
"Amúgy meg: a későbbi életben mindegy lesz, hogy hányasaid voltak, szóval az nem érv, hogy mert te mindig jeles meg kitűnő voltál. "
Szerintem meg nagyon is érv. Ajánlom figyelmedbe ennél a kérdésnél a 34. választ:
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__egyeb-ker..
Miért ne egy jó tanuló szerezne a későbbi életben is jó diplomát?
"Tudod az a helyzet, hogy intelligens embert én még nem láttam a saját intelligenciájával dicsekedni. Ezt valaki tudhatja, de mások állapítják meg róla. "
Nem ez volt a célom, de baromira unom ezt már. Valahányszor le merek valami hasonlót írni, ezt mindig megkapom. A dicsekvést én se szeretem, de az erősségeinkre büszkének kell lennünk. Ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kaphassak, le kell írnom, miben vagyok jó. Ha bárkinek ez jól esik, írja le nyugodtan tízszer, hogy egoista, dicsekvő hülye vagyok, de mellette válaszoljon a kérdésre is. Egyébként nem én mondtam magamról.
"Eszerint a tanáraidnak még nem sikerült megértetni veled (veletek), hogy jól tudni egy nyelv szavainak más nyelven való jelentését, az még nem nyelvtudás."
Miből jutottál erre a következtetésre? Tudnád nekem idézni abból, amit írtam, amiből ez derülne ki? Nem értem, miről beszélsz, mire alapozva állítod ezt.
"Akkor mondhatod, hogy tudsz mondjuk oroszul, ha ismered a nép kultúráját, történelmét, mentalitását."
Szerintem egyébként nem, de mindegy. A 8 éves unokahúgom tud magyarul, de nem hinném, hogy sok fogalma lenne a történelmünkről.
De mindegy, tegyük fel, hogy mondjuk kifejezetten a fordítókra/tolmácsokra gondoltál, és igazad van. És akkor most mi van? Miből gondolod, hogy minket a kultúráról nem tanítanak?
"Magyarul andalogni, sétálni, őgyelegni egészen más értelmű, miközben mindhárom lassú haladást jelent."
Szuper. És a kultúra hogy jön ide?
"Minden nép nyelvében a kultúra, mentalitás dönti el, hogy egy dologra milyen sokféle szót használnak, miközben ugyanarra egy másik nyelv talán egyet-kettőt. "
Hát szerintem meg nem. Ezt inkább a szövegkörnyezet meg a nyelvhasználó/maga a nyelv szókincse dönti el. Ahhoz, hogy nekünk pl. külön szavunk van a fiatal/idősebb lány- és fiútestvérekre, nem tudom, mi a fene köze van a kultúrának meg a történelmünknek, és mit kéne ezeken megtanulni.
"Mentalitás" alatt meg nem tudom, mit értesz. Én emberekben gondolkodom, nem nemzetekben. Mentalitásom lehet nekem, lehet neked, lehet az alföldi parasztnéninek, és ez valószínűleg mindhármunk esetében különböző, hiába, hogy mindhárman magyarok vagyunk.
"Az elhivatottság pedig nem foglalkozik azzal, mit szeretek, mit nem. Csak az adott terület minél mélyebb megismerését, megértését tartja szem előtt, ehhez ha kell, bármilyen más tudományterületet elsajátít."
Igen, de ez csak akkor működik, ha elég nagy a motivációd. Anélkül nem lesz senki tudós vagy mérnök, hogy érdekelné.
"Amiről te beszélsz, az a társaságban való felszínes csillogást szolgálja, semmi egyebet. "
Miért, miről beszéltem?
Az 5-ös szint nagyon relatív. Függ az iskolától, tanártól, többi tanulótól. Ami az egyik iskolában 5-ös, az lehet, hogy a másikban csak 3-as.
Ezen kívül az 5-ös tényleg csak annyit garantál, hogy be tudsz magolni dolgokat. Hogy menyire érted valójában, az az 5-ösön felüli teljesítményből derül ki, vagyis hogy mennyire tudsz többet, mint ami kötelező, milyen eredményeket hozol versenyeken, milyen feladatokat tudsz megoldani (amik már nem teljesen iskolai szintűek). Legalább is a reál tárgyakban.
Helyesen írsz, úgyhogy engem már félig meg is győztél :)
A tehetség elpazarlása szubjektív dolog, értelmezés és felfogás kérdése.
Ha úgy érzed, hogy kevés, amit csinálsz, hogy van egy csomó szabad kapacitásod, ha csak "elvagy", mint középsuliban, akkor igen, szerintem pazarlod a tehetségedet. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak azért, mert van valamihez tehetséged, akkor azt körömszakadtáig ki kell használni és napi 22 órát kell tanulni/dolgozni. Szerintem inkább az a fontos, hogy az ember ne legyen túl sokat "üresjáratban", találkozzon egészséges mennyiségű kihívással, és legyen mindig igénye a fejlődésre.
Nem késtél el semmivel és nem rontottál el semmit, elvégezhetsz még akármilyen sulit a mostani után, vagy akár párhuzamosan, és foglalkozhatsz azzal, amivel akarsz.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!