Mi a Deja Vu- érzés?

Az első válaszoló által linkelt wikipédiás oldal első bekezdése szépen leírja, hogy mi a dejavu. Gondolom az okára, vagy magyarázatára vagy kíváncsi. Talán ez megteszi.

Kvantumfizika azt tanítja, ha jól tudom, hogy az anyag kvantumállapota minden értéket felvesz egyszerre, ebből le lehet vonni egy olyan következtetést, hogy az anyagnak van egy ömlesztett állapota, amiben nincsen elválasztás, amiben minden, ami van, létezik egyszerre. Erre a következtetése más úton is el lehet jutni, és itt a "mindent" szó szerint a Mindenre értem, még ha mi emberek - érzékeinktől, műszereinktől korlátozva - ennek a Mindennek csak töredékét is ismerjük. S mivel minden kapcsolatban van mindennel, főleg ezzel az "ömlesztett állapottal", ezért az emberi elme is kapcsolatban vele, s olykor-olykor megesik, hogy az egyén öntudatlanul érintkezik ezzel az állapottal úgy, hogy tudomásába is jut, vagyis egyfelől tapasztal fizikailag időben és térben szokásos módon, és másfelől tapasztal mentálisan ebből az "ömlesztett állapotból", és mindezt egyetlen pillanatban, egyszerre. Ekkor érzi úgy az egyén a megélt eseményre, mintha mér megtörtént volna.

üdv

27/F

LastOne.Left

Van egy halmazod, nevezzük "mindennek". Ebben a "minden" nevű halmazban benne vannak azok a dolgok, amik léteznek, olyanok is, amelyet esetleg az emberiség még nem ismer. Ez a halmaz teljes, nem tud sem nőni, sem csökkenni. Nem tud sem keletkezni, sem pusztulni. Mindig ugyanolyan. Na most ha mindig ugyanolyan, akkor nem változik, azaz "egysíkú", egyszerre történik benne bármi, és egyszerre is jelenik meg bármi abban, úgymond ömlesztve, kontraszt nélkül. Ebből a halmazból bizonyos elemek elkezdenek "láthatóvá" válni, és módosulni pillanatról pillanatra. Ezt a megjelenést és változást nevezzük térnek és időnek. A megjelenő és változó dolgokban található objektumok egymástól elválaszthatatlanok, de mégis úgy jelennek meg, mintha elválasztva lennének (egyik nem olyan, mint a másik). Ilyen az emberi elme is, elválaszthatatlan bármitől, elválaszthatatlan a "mindentől". Az emberi elme, ha nem tapasztalja a viszonyítottságot, akár térben, akár időben, akkor nem tudja még önmagáról sem, hogy létezik, mint amikor este lefekszel aludni, és bezuhansz a mély alvás állapotába (nem álom). Az egész egy pillanatnak tűnik, és még magadról sem tudsz.

Szóval az emberi elme a folyamatos idő és tér tapasztalásához van hozzászokva, de mivel mind a tér és mind az idő, ebből az "ömlesztett" állapotból "nő ki", és az emberi elme is közvetlen kapcsolatban van ezzel az állapottal, és amikor olyan történik, hogy az emberi elme egy időpillanatban tapasztal érzékei által ugye szokásos módon, plusz érintkezik úgymond mentális jelleggel ezzel az "ömlesztett" állapottal, ahol ugye egyszerre történik és van jelen bármi, fogja el az az érzés, hogy a megélt jelenet mintha már megtörtént volna, vagyis fogja el a dejavu érzés. Lényegében kétszer tapasztal egy dolgot egy pillanatban. Egyszer a test által közvetítve, egyszer pedig anélkül.

Bízom benne így érthetőbb, ha nem, akkor írd le mi az, ami nem tiszta.

üdv

27/F

LastOne.Left

Ha a vége alatt az utolsó bekezdést érted, akkor teljesen helyben vagyunk. Lényeg a lényeg, hogy amikor valaki azt érzi egy jelenetről, hogy mintha mér megtörtént volna, azért van, mert kétszer tapasztalat kétféle módon (érzékszervekkel és az tisztán az elmével), egy időpillanatban.

Milyen témára gondolsz egyébként?

üdv

27/F

LastOne.Left