Kategória - Filozófia Mi tulajdonképpen a szeretet? Miképp definiálnátok erre lennék kíváncsi.

Jó kérdés.

A szeretet minimális szinten pusztán egy tetszik-nem tetszik jellegű reakcióból az előbb. (Szeretem a csokit.)

Mélyebb szinten – és általában így gondolunk a szeretetre – egyfajta azonosulás a szeretet tárgyával. Vagy önmagadat a szeretett tárgyának részeként éled meg, vagy fordítva. Aki igazán szereti pl. a hazáját, az részének hazájának részeként gondol magára. Aki igazán szereti pl. a programozást, annak részévé válik, illetve ő is a programozás űzők részévé válik, és így tekint önmagára.

Általában az adni akarás dominál egy ilyen viszonyban. Jó esetben ez kölcsönös. (Ez nem csak emberekre vonatkozhat.)

A hol születikre a materiális válasz minden esetben: az agyban. :-)

Ha kicsit filozófiai szemmel nézzük, akkor sok forrása lehet egy-egy érzésnek, érzelemnek.

Vannak, amelyek alapvetően fizikai jellegűek. Pl. az ember éhes, fáradt, álmos. Ezek olyan dolgok, amelyek értelmezhetőek akár egy növény szintjén is.

Vannak, amelyek ösztönös, reflexszerű jelenségek. Az ember megijed, fél valamitől, tetszik, nem tetszik neki valami. Ezek általában azonnal megjelenő reakciók, nincs valódi céljuk, teljesen profán, hétköznapi reakciók. Az állatok is produkálnak ilyen érzéseket.

Vannak olyan érzések, amelyekre leginkább a vágy szó illik. Ezeknek a fő jellemzője, hogy valami egyéni cél eléréséhez kötődnek. Pl. az ember szeretne megtanulni sakkozni, szeretne alkotni valamit. Ezek olyan dolgok, amelyek az állatvilágban már nem igazán fordulnak elő, maximum nagyon fejlett szinten. Viszont ezek teljesen szubjektív dolgok, az egyén érdekében történnek. Az ilyen vágyak esetén már hajlandóak vagyunk megzabolázni az ösztönszerű értéseinket. Pl. lehet, hogy félek, de mivel el akarok érni valamit, ami számomra fontosabb, hajlandó vagyok megzabolázni a félelmemet, kontrollálni, felülírni azt.

Vannak olyan dolgok, amelyeket nem az egyén egyéni érdekei miatt tartunk elérendő célnak, hanem valami magasabb rendű, az egyéntől független céljuk van. Ezek azok, amiért az ember hajlandó lemondani a saját érdekeiről, sőt bizonyos esetekben akár az életéről is. Általában ezek a dolgok időtlen, tartós dolgok, amelyeknek a megnyilvánulása lehet időhöz, helyhez, korhoz köthető, de a lényegük örök. Ezeknek is lehetnek kategóriái, lehet racionálisan levezethető célja a dolognak, illetve lehet olyan, amit inkább csak érzünk, sejtünk, valahol belül tudunk úgy, hogy nem igazán tudjuk megfogalmazni, leírni, körülhatárolni az okokat.

A szeretem a csokit, szeretem a napsütést teljesen állati jellegű, ösztönszerű érzelem. Általában nem is tartjuk sokra, sőt ha valakinek az érzelemvilágát ezek uralják, akkor azt valahol nagyon nem tartjuk jónak.

A szeretem a munkám, szeretek gitározni, szeretek olvasni jellegű érzések, érzelmek nagy általánosságban vágy eredetűek, bár lehet ezeknek sokkal nemesebb jellege is, de általában inkább az adott személy céljainak eléréséhez köthető vágyakból fakadnak.

A hazaszeretet, az igazság szeretete, a bölcsesség szeretete, ezek mind az egyénen túlmutató dolgok, olyan dolgok szeretete, ami felette áll az egyén létének, életének, céljainak.

Persze ezerek ritkán jelennek meg tisztán, általában ugyanannak az érzelemnek lehet több forrása is. Pl. a szerelem egyrészt ösztönszerű, másrészt egy társ a vágyaid elérésében is segít, de ezen felül jó esetben van egy sokkal nemesebb, nem biztos, hogy racionálisan meghatározható aspektusa is a dolognak. Ezek főleg akkor dőlnek el jól, ha jó ideje együtt van a két ember. Mert az ösztönszerű érzelem idővel elkopik, eltűnik. Ha ez a párkapcsolat végéhez vezet, akkor a szerelemben a ösztönszerű tetszés volt a domináns. Ha egy jó baráti viszonyhoz vezet, ahol a felek jól együtt tudnak továbbra is működni, akkor az emberi oldala volt a dominánsabb. Ha hosszú idő után is él az emberben a csodálat a másik iránt, ha valami mély tisztelet, együttérzés, együvé tartozás marad meg, akkor nagyon erős volt a szerelem érzésének a nemes oldala.

A gondunk szerintem sok esetben az, hogy nem mindig tudunk különbséget tenni ezek között, talán azért is, mert nincsenek eltérő szavaink rá, nem próbáljuk meglátni ezen érzelmek okát, kiindulópontját. Összekeverjük az ösztönszerű érzéseket a megérzésekkel. (Nota bene, mindegyikre az érzés szót használjuk.) Igen jó tanács a „hallgass a megérzéseidre”, ha tudjuk, hogy mi az, ami valóban megérzés, tudjuk hozzá igazítani a gondolkodásunkat, a vágyainkat, az érzelmeinket, a cselekedeteinket. De nagyon rosszul sül el a dolog, ha az ösztönök, vágyak azok, amikhez igazítjuk magunkat, mert ez alapvetően hedonizmusba, a vágyak kielégítésének hajszolásába csap át, ami a racionális ember számára általában valami nagyon nem kívánt irányba viszi az embert, ami sajnos legtöbbször csak hosszú idő után nyilvánul meg.

Materialista értelemben én így fogalmaznám meg.

A szeretet viselkedési módra ösztönző biokémiai reakciók sokasága annak érdekében,hogy a megfelelő objektummal minél többször létesítsen az egyed kapcsolatot,mert ez valószínű,hogy előnyös lesz rá nézve. Az,hogy előnyös lesz rá nézve az egyed onnan 'tudja',hogy részben tanulta részben pedig biológiai szinten kódolva van benne..

Nem igazán érem a kérdést.

Materialista értelmet kiveséztük. Szerintem a filozófiai részét is leírtam egy bizonyos kulcsban. Te valami ezoterikus választ vársz érzésem szerint, csakhogy az ezoterikus tanok amelyek ilyen konkrét formában foglalkoznak a témával a régi vallások, filozófiák erőteljes félreértéséből születtek.

Kb olyan ez, mint azt vitatni, hogy a szentlélek milyen szögben és mekkora sebességgel szállt alá.

1. Ez nem ilyen konkrét dolog.

2. Ha valaki konkrét választ keresne, nem fog találni, maximum kitalálhat egyet és adhatja tovább ezt a „bölcsességet” annak, aki el akarja hinni.