Bizonyíték Istenre=a szeretet megléte?

Azért erre az evolúció is ad választ. Pl.: altruizmus (önzetlenség)--> a fajfenntartás szempontjából van, ahol fontos a "szeretet". Meg kémiai reakciókkal is magyarázzák ezt a dolgot, egy ateistát ilyesmi nem hat meg.

Ne érts félre, én hívő vagyok, de a tudomány ezen állításait megértem, elfogadom.

Ezek valóban metaforák, de nem hataloméhes papok (egyébként furcsa ez a társadalmi szintű "negatív pap-komplexus") "találták ki", hanem Isten, és nem azért, hogy becsapjon, hanem hogy az emberek felfogják az alapvető lényegét valaminek. A Teremtés is dettó. A Teremtéstörténet lényege nem az, hogy melyik napon mi volt, hány nap az a 6 nap, hanem hogy Isten teremtette a FÖldet. Ha "töviről hegyire", részletesen mondta volna, azt senki nem fogta volna fel, ezzel legalább a kor embere tudott mit kezdeni. A Kinyilatkoztatásnak nagyon gyakran nem az a lényege, hogy betű szerint minden tudományosan helytálló legyen, hanem hogy az ember és Isten viszonyát jó irányba terelje.

A szeretet mint evolúciós előny nagyon is megjelenhetett, még pedig a csoportszelekció miatt. A csoportszelekció lényege, hogy nem egyedek, hanem populációk versengenek. Versenyképesebb az a populáció, ahol a tagok szeretik egymást, mert segítik egymást, jobban összetartanak, növelik egymás fitnesszét.

Te ostoba kérdező. Isten tagadása és az evolúció között semmiféle összefüggés nincs. De tényleg.

Az evolúció nagyszerű válaszokat szolgáltat a szeretetre: minket, bonyolult élőlényeket akik társas életmódot folytatnak, motiválni kell az együttműködésre. Játékelméletből nagyon sokszor kimutatták, hogy ha mindenki önzetlenül dolgozik, akkor sokkal nagyobb eredményt tud elérni a közösség. Ennyi, minket nem lehet bedrótozni, mint a hangyákat, mert túl bonyolult feladatokat kell ellátni, így maradnak az érzelmek mint motiváció. Néha téved, de nagyjából jó irányba visz.

Nézz meg egy magányos ragadozót, mondjuk egy pókot. Az elég primitív szerkezet, hogy ne legyenek érzelmei, mégis rámondanád, hogy kegyetlen hiszen élve fonja be az áldozatát és fecskendezi bele a bontó nedveit. Ugyanitt egy oroszlán is kegyetlen, hiszen milyen aranyos az a gnú akit megöl. Tépik szaggatják mielőtt el tudnák harapni a torkát. Mégis tudnak szeretni. A kegyetlenség csak annak előnyös, akinek ölnie kell, a szeretet egy erre merőleges dolgo, az összetett közösségi élethez kell.

Nézd meg vidéken mai napig megfojtják a kismacskákat ha túl sok születik, szemrebbenés nélkül vágnak disznót, tyúkot. Kegyetlenség?

Egyetértek az előttem szólókkal.

Ha kifejezetten az embert nézzük, akkor inkább pont az mond ellent az evolúciónak, hogy ennyi ellenséges, a másik iránt közömbös ember van.

Gondolj csak bele, mi lett volna, ha _nincs_ szeretet?

Az anyák nem nevelték volna gondosan évekig a gyerekeiket, mindenkinek magának kellett volna rájönnie, hogy hogy működik a szakóca, meg hogy lehet megölni egy mamutot (egyedül mondjuk sehogy)... szóval kb. mind ott pusztultunk volna... de pl. a beszéd tuti nem alakult volna ki, anélkül pedig a büdös életben nem lett volna belőlünk intelligens(?:)) faj.

Annak, hogy idejutottunk legfőbb oka nem (csak) az, hogy van két kezünk és tudunk szerszámokat használni, hanem az, hogy tudunk és akarunk információt átadni másoknak.

Ehhez feltétlen szükséges az, hogy akarjunk együtt lenni a másikkal, akarjunk megosztani dolgokat, akarjunk gondoskodni róla, stb-stb.