Ember és Gép. Mit gondoltok mik az előnyök hátrányok ha szembeállítjuk őket?

Amennyiben a tervezője mindenre gondolt, van iq, lelkiismeret, hősiesség, megfelelő álmok-célok, akkor jobb lehet, mint egy ember. Más filmekből lehet látni, milyen egyszerű egy diktátrort, egy bohócot, vagy egy befolyásolható "gyereket" teremteni.

Ezért írtam, hogy egy még nem létező MI-t nehéz hasonlítani, 3cpo is mindig a tervezőjéhez fohászkodik. :)

#11: Aham! Asimov világát próbáljuk értékelni. Én úgy vélem, hogy Asimov szépen kifejti a Robottörténetek novelláskötetben ennek a különböző aspektusait.

Egyrészt ebben az esetben egy robot személyiségét mi magunk, emberek határoznánk meg. Kell, hogy legyen valami átfogó általános elvnek, ami Asimov esetén a robotika három törvényében nyilvánul meg. Bemutatja azt is, hogy mi van, ha ez a három elv valamelyike sérül, vagy megváltozik a három törvény prioritási viszonya, annak milyen következményei lehetnek. Asimovban egyébként pont az a zseniális, hogy szépen kifejti a három törvény hibáit is, mikor dilemmatikus helyzeteket eredményez, félreértelmezhető, vagy éppenséggel a kívánt hatással ellentétes következményeket hoz.

Az előnyök szerintem nyilvánvalóak, sőt mai viszonyok között is, intelligenciával nem rendelkező robotok esetén is fennállnak. Egy robot erősebb, gyorsabb lehet az embernél. Nem igényel pl. alvást, táplálkozást, nem lélegzik és mentes számos olyan emberi tulajdonságtól, ami az ember esetén akár gátló tényező lehet. Pl. egy robot „feláldozható”.

Számos probléma forrása is lehet. Ha van egy intelligens, látszólag gondolkodó, érző, fejlődni, tanulni képes intelligencia, akkor felvetődik a kérdés, hogy a „hardveren” kívül egészen pontosan mi különbözteti meg az embert a robottól. Pl. a kétszáz éves ember pozitív irányból pedzegeti ezt a kérdést. De még ha egy robot pusztán egy állat intelligenciájával rendelkezik, akkor is ott a kérdés, hogy az ember korlátlan hatalommal rendelkezhet-e egy ilyen lény felett. Tulajdonképpen ez a probléma akár a robotok nélkül is fennáll. Ha te felnevelsz egy kutyát, ami nélküled elpusztult volna, vagy éppen meg sem született volna, akkor pl. jogod van-e hetente kétszer félholtra verned, vagy szenvedésre kárhoztatnod? Pont ezért jó a sci-fi, mert minden sci-fi alkalmat ad arra, hogy különböző erkölcsi, filozófiai kérdéseket olyan módon tálaljon, ahol sokkal inkább kidomborodik az adott kérdés fontossága, jellege.

De gyanítom egyébként, hogy nem fogunk nagy tömegben általános intelligenciával rendelkező, emberszerű gépeket építeni. Egyszerűen nincs rá szükség. Sokkal valószínűbb, hogy specializált, célirányos módon fogjuk felhasználni a mesterséges intelligencia jövőbeli vívmányait, eredményeit. Lehet, hogy lesz egy nagyon jó tolmácsgépünk, ami mesterséges intelligencia segítségével olyan fordításokat tud végezni, amit mechanikusan, algoritmikusan nem lehet. De nem lesz keze, nem fog tudni kávét főzni, stb… Tehát a fentiek inkább hipotetikusak.

Én két fő hátrányt látok, ami kevésbé a sci-fi világához tartozik, sokkal inkább életszerű. Az egyik az emberi rossz szándékból fakad. Asimov világában nyugodtan össze lehet állítani egy olyan robotot, ami nem tartalmazza a három alaptörvényt, vagy pont ellenkező jellegű törvényeknek engedelmeskedik. Magyarán simán összedobható egy gyilkológép is. Az Én a robot film pontosan bemutatja ezt. A másik oldalról nem is kell ehhez feltétlenül szándékoltnak lennie ennek. Ez szintén megjelenik a filmben, V.I.K.I. „személyében”. Pedig ő is csak egy látszólag logikusnak tűnő nulladik törvénnyel egészíti ki a három törvényt, mely szerint az emberiség védelme előbbre való, ami miatt akár meg lehet szegni az első és második törvényeket is, azaz az emberek feláldozhatóak egy magasabb elv, cél érdekében. Ez komoly erkölcsi kérdés amúgy, és pont jól mutatja a film ennek a negatív következményeit. (Pl. egy ilyen robot esetén mi lennénk a szabadságunkban korlátozott háziállatok.) De amúgy Asimov későbbi regényeiben előjön ez a nulladik törvény pozitív irányban is, tehát ezt a témát is jól körüljárja. De visszakanyarodva a realitásokhoz itt is áll, hogy amit technikát lehet jó célra használni, azt lehet rossz célra is. Bizonyára lesznek betörésre, emberölésre, akár tömegpusztításra alkalmas specializált, mesterséges intelligenciával rendelkező gépek is.

A világunkat nem a technológia határozza meg elsősorban, hanem a mi saját erkölcsi képünk, a céljaink, a hibáink, erényeink. Hiába minden technológia, ha az ember maga nem változik, akkor ugyanazokat a problémákat fogjuk játszani, mint eddig, csak más játékterepen. Persze benne van a pakliban, hogy a technológia esetleg előtérbe helyezhet, megkönnyítheti bizonyos tulajdonságok kibontakozását. Pl. a lentebb írtak esetén mondjuk a lustaság hibáját.

Amit még én látok, és amit talán Asimov nem teljesen fejt ki, az az emberi aspektusa a dolognak. Ugye a gépesítés fénykorában sokan üdvözölték a gépeket, mondván, hogy hamarosan 4 napos munkahetek lesznek, napi 4 órás munkaidővel, mert a robotok fognak dolgozni az emberek helyett. Tényleg a robotok dolgoznak az emberek helyett sok helyen, de nem lett könnyebb az életünk, ugyanannyit dolgozunk, csak a gazdaság fejlődése gyorsult fel. Minél intelligensebb egy gép, annál univerzálisabb, képes lenne ellátni olyan feladatokat, amit ma még nem. Ez a gazdaság felgyorsulásával járna, aminek elég súlyos következményei lennének, mivel az erőforrásaink végesek.

Persze Asimov is vizionál egy egészen más világot, melyben pl. nincs pénz, az emberek gazdagságban élnek, a munkától való megszabadulás miatt több idejük van igazán emberi tevékenységek űzésére, mint pl. a művészetek, tanulás, stb… Az a gond, hogy egy ilyen átmenet csak egy társadalmi tramua, felkelések, polgárháborúk, sőt talán világháborúk nélkül nehezen képzelhető el. A másik oldalról tartok tőle, hogy a kényelmesebb élet nem a művészetek felé vinné az utat, hanem valami olyan felé, ami a WALL-E-ben látható, csak ott meg nem mutatják meg ennek az árnyoldalait egészen, mint elhízás, különböző betegségek, mentális, szociális zavarok, apátia, depresszió, céltalanság.

A könnyű és nehéz kérdését Kundera egyik regényében, A lét elviselhetetlen könnyűsége címűben láttam nagyon szépen megfogalmazva pár oldalban. A lényeget a [link] oldal első három kis idézetében lehet megtalálni. Az életünket könnyűvé akarjuk tenni. Ez természetes ösztönünk. De alapvetően mégis azokat a dolgokat tartjuk értékesnek, amelyek nehezek. A boldogságunk, a „hasznosságunk” függ attól, hogy nehéz feladatokkal birkózzunk meg. Ezt lehet egyébként látni a mai világban is. Relatíve jólétben, békeidőben felnövő fiatalok sokaságával lehet találkozni, akiknek nincsenek valódi, nagy problémáik. A legtöbben unatkoznak, képtelenek a legkisebb nehézségekkel megbirkózni, céltalanok, nem találják a helyüket a világban, önértékelési gondokkal küzdenek, sőt gyanítom hogy az öngyilkosság gondolata is többször fordul meg ebben a világban az emberekben, mint mondjuk egy első világháború nyomorúságos életkörülményei között.

Tehát a robotok megkönnyítenék az életünket, ha jó célra használnánk, viszont nem biztos, hogy összességében jó az, ha az életünk könnyebbé válik. De akár meg is nehezíthetik az életünket. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy nem szabad vagy nem érdemes ilyen irányban kutatni, de azt látom, hogy nagyon észnél kell lenni egy ilyen technológia használata során, illetve hogy az emberiségnek – a társadalomnak, gazdaságnak –, az embereknek maguknak kell változniuk ahhoz, hogy valóban, hosszútávon is hasznunkra váljon a mesterséges intelligencia, a robotok alkalmazása.

Amikor egy ember születik, örökli szülői tulajdonságait, amelyeket a megfelelő gének hordoznak. Amikor egy gépet összeraknak, örökli alkotóinak fő tulajdonságait, hiszen azon elvek szerint alkottak. Ez nagyjából meghatározza a viselkedését is (még egy kávéfőző esetében is, ha jól meggondoljuk).

Hogy milyen elvek szerint alkották (alkothatták) a gépet, nem ragozom, 2×Sü ma délelőtt nagyszerűen kifejtette. Én is osztom azt a nézetet, hogy (ha nem is ma, de később) építhető az embert szolgáló, és azt gyilkoló robot is, de minek. Az ember küzdeni szeret, de nem hülye, hogy külön konkurenciát gyártson magának, ha nem muszáj (itt a muszáj az, ha egyes őröltek gyilkológépet készítenének - de erről azt gondolom, semmi értelme, ugyanis az ilyen elmeháborodottaknak már most is sokkal hatékonyabb eszközök állnak rendelkezésükre sokkal olcsóbban és biztonságosabban).

Egyébként a filozófusokat régóta foglalkoztatja ez a gondolat, nevezetesen mi az az attribútum, ami az embert és (a megfelelő) gépet megkülönbözteti. Az az irányzat kezd uralkodóvá válni, hogy nincs ilyen attribútum. Amíg van, addig az ember még nem tud jó gépet (robotot) készíteni.