Mennyit tanulnak a zsenik?

Lehet én vagyok a marha, de nem az a zseni, aki mindent egyből felfog? Ahhoz hogy zseni légy egyáltalán nem kell tanulni. Csak a körülötted zajló eseményekből tiszta képet kapsz a világról, és ehhez nincs szükség Napóleon első bokaficamának dátumára. Tényleg hallottad már azt a szót, hogy történelem zseni? Nos én sem, ugyanis a történelem tipikusan az a fogd be és tanulj tantárgy.

Szóval a válasz: Egy zseni kiismeri a helyzetet és rájön arra, hogy neki nyelvet tanulni teljesen fölösleges és elhanyagolható az elkövetkező életében, tehát egy szót sem tanul a vizsgára, mégis jobbra megírja, mint te.

A zseni nem attól zseni mert kiolvassa a sok tudást a könyvekből.

A zseni attól zseni hogy új logikával rálátással gondolkodik. Azaz nem zárja magát körül határokkal.

Igazság szerint az ilyen emberek nem is tanulnak hanem nyomoznak a saját elméletük után. És így hobbijuk lesz az az ügy ami zsenivé teszi őket.

Aki ott ül a könyv felett és bújja őket annak lehet eget rengető lexikális tudása de nem zseni. Max 2lábon járó lexikon. Zseni az aki kitalálta hogy levegő legyen a kocsigumiba meg hogy világítson a villanykörte. Szóval érted.. Ez úgy jön.

Néha hülyeségnek indul és azt se tudják ezek az emberek először mit találtak ki. Ezért mondják hogy az örültet a zsenitől csak egy hajszál választja el.

Tanárok között például ezért nincsenek zsenik. Ők csak ismétlik a leírtakat nem gondolkoznak el azon.

Egy tanár úgy gondolja ha leejt egy tárgyat az biztos 100% lefelé esik ha a fene fenét eszik is.

Egy zseni úgy gondolkodik hogy ha egy tárgyat a világűrbe ejtenék el soha nem esne lefelé.

Érted már...

Előttem jól megfogalmazták, a zseni attól zseni, hogy nem a lexikális tudására épít, hanem a dolgok megértésére.

Én egész jó voltam pl. matekból, fizikából (versenyeztem, stb…). Zseninek persze nem mondanám magam, de soha nem tanultam egyetlen percet sem ezekre. Pl. a számtani sor összegképletére előbb rájöttem magamtól, mintsem tanították volna. Sokszor órán egy új anyag esetén a tanár elkezdte levezetni az új tananyagot (pl. a másodfokú egyenlet megoldóképletét), és ott elég volt látni egy ötletet. Ilyenkor kb. annyi volt bennem, hogy „hát ez tök jó, akkor innen már megoldható a dolog”, és előbb levezettem a füzetbe a képletet, mint a tanár a táblánál.

Sokszor aztán dolgozat közben nem jutott eszembe pl. egy pontos képlet. Ilyenkor az ember vett egy könnyen átlátható példát, gyorsan levezette a szükséges képletet, aztán ennyi. A matektanárom középiskolában mindig mondta is, hogy egyszer meg fog buktatni, mert nem tanulok. Mert igaz, hogy pl. egy definíciót helyesen adtam meg, csak nem pontosan azokkal a szavakkal, amelyekkel a könyvben volt. Persze kénytelen volt mindig ötöst adni, hiszen minden megoldásom helyes volt.

A matek is, a fizika is egy érthető dolog. Aki érti, annak egyszerű, magától érthető minden eleme. Persze a legtöbb gyerek számára valahol egy ponton egy meg nem értésből fakadóan elválik a tantárgy a tényleges valóságtól. Onnan már nem érti a dolgot, hanem megtanul recepteket, amelyeket megtanul használni bizonyos helyzetekben. Neki magolni kell, pedig alapvetően nem ez lenne a cél. Sok diák bemagolja pl, hogy „törtet törttel úgy osztunk, hogy a reciprokkal szorzunk”. Megtanulja, használja, de fogalma sincs, hogy miért így, hogy egészen pontosan mi történik a mennyiségekkel, mikor ezt a műveletet elvégzi, hogy miért pont így kell csinálni. Persze ettől akár még lehet ötös matekból, képes lehet megoldani minden típusfeladatok, képes megfelelően variálni a „recepteket”, de a valódi megértés elmarad. Aki érti is a matekot, annak mindez triviális, nem kell megjegyeznie, hiszen egyértelmű, hogy miért így kell. Ugyanannyira triviális a számára, mint hogy kerékpárral gyorsabban el lehet jutni valahova, mint gyalog. Nem kell hozzá bemagolni a két jármű sebességét, nem kell összehasonlítgatnia ezeket, hanem magától érthető a számára az egész.

Persze aztán fősulin meg is gyűjt a bajom mindkét tárggyal, mert ott sok esetben már csak a használandó képletet tanították, hiszen a képlet levezetése már lehet, hogy több oldalt kívánna, amit nem lehet csak úgy fejben végigvezetni, vagy legalábbis számomra ezek már meghaladták a képességemet. Ott aztán nekem is magolnom kellett, ami igencsak kellemetlen volt, hiszen soha nem tanultam ezeket a tantárgyakat így. De biztos, hogy van olyan ember, akinek ezek a dolgok is triviálisak, magától érthetődőek.

#9: Miért kellene a tanárokat utálni? Hiszen ők azok, akik átadnak neked egy olyan tudást, amire egész életedben építkezhetsz, illetve ők ösztönöznek arra, hogy megtanuld azt, amit tanítanak. Jó, persze vannak jobb és rosszabb tanárok is, de úgy általában érdemes egy kicsit más szemmel nézni rájuk.

Ha tanulni akarsz, akkor köszönetet érdemelnek, hiszen ők adják meg erre a lehetőséget. Ha meg nem akarsz tanulni, akkor választhatsz úgy is – és akkor semmi dolgod a tanárokkal, tehát nincs miért utálnod őket –, hogy a tankötelezettség idejéig végig bukdácsolod a sulit, mondjuk 18 éves korodig elérve az általános iskola 6. osztályát. Utána aztán mehetsz mondjuk munkanélkülinek, hajléktalannak, vagy ha van egy kis földed, művelheted azt. Végül is lehet bután is leélni egy életet. Igaz, hogy kevésbé kellemes, de ha ez a választásod, akkor lehetőséged van rá.

Igen, egy tanárnak nem kell zseninek lennie az adott tantárgyból. A tanításhoz egészen más képességek kellenek. Mint ahogy a biciklis postásnak sem kell olimpiai bajnoknak lennie kerékpározásból.