Lehetséges a múltba utazás?

Én is láttam egy csomó ilyen műsort de mindig csak a jövőről van szó, mert azt mondták csak oda tudnának, ha leelőzik a fényt. De hagyjuk már az időutazós kérdéseket, mert soha a büdös életbe nem fog sikerülni.

Olyan bődületesen nagy energia kéne a fénysebesség eléréshez, amekkorát el se tudsz képzelni. És ezt az adott test tömege még sokszorosára növeli...

Meg keress rá a keresőben, hogy hány időutazó kérdés volt...már egy raklapnyi úgyhogy felejtsétek már el..

Felesleges megfutni folyton ezeket a köröket, hogy miért nem lehetséges. Annyi kérdés lett már feltéve erről. Azokat kéne megnézni mielőtt feltesznek egy ugyanolyat.

Nem Lehetséges! Ennyi! Fogjátok már fel végre!!!!

Felvázolok egy hipotetikus kísérletet, aztán megpróbálom kifejteni, hogy az alapján mi a véleményem a múltba utazás lehetőségétől.

Adott egy érzékelő, ami egy sík felületet vizsgál. Egy golyóstollat a felületre merőlegesen hegyével előre elkezdünk áttolni ezen a felületen.

Az érzékelő a következő információt olvassa ki:

A semmiből létrejön egy pont, ami kör alakban elkezd tágulni, míg végül a tágulása megáll. Egy idő után a körhöz közel megjelenik egy kis keskeny téglalap (a toll rögzítője), ami egy darabi a kör kellett áll, majd hirtelen megindul feléje, és beleolvad. Ezt követően a kör összeugrik egy kisebb körré, ami egy ideig nagyon lassan csökken, majd semmivé válik.

Amennyiben az érzékelőnek van valamilyen szintű intelligenciája, akkor az a tapasztalata a golyóstollról, hogy változik: kialakul bizonyos formákat ölt, majd eltűnik. Ha az intelligenciája olyan, mint Einsteiné, akkor az általa megtapasztható síkot és az időt egy háromdimenziós "síkidőnek" fogja fel.

Valahogy mi is így vagyunk az idővel, hogy a tapasztalati világunkban változásként érzékeljük, ám amikor a teret és az időt egy négydimenziós közegként értelmezzük, a múlt jelen és jövő fogalma egészen más értelmezést nyer.

Amíg azon törjük a fejünket, hogyan keletkezett az Univerzum, addig az Univerzum fogalma alatt egy háromdimenziós objektumot értünk, ami folyamatos változáson megy át.

Ám ha ezt kiterjesztjük a téridő fogalmára, akkor már nem beszélhetünk annak keletkezéséről, de még arról sem, hogy mindig is létezett. Nincs múlt idő, nincs "mindig".

"Ha lesz időutazás,akkor már van!"

Hát igen. Erről van szó.

Ha úgy vesszük, hogy a világ kezdete az Ősrobbanás, az durva hasonlattal olyan, mint az érzékelő számára a golyóstoll hegye. Ez csupán arra világít rá, hogy a téridőhöz viszonyítva mennyire korlátozott a tapasztalásunk. Az érzékelő egészen más benyomást kapna ugyanarról a tollról, ha nem hosszában, hanem keresztben húznánk át a felületén és megint másat, ha átlósan, és megint mást, ha nem egyenletes sebességgel húznánk.

Ez alapján az időutazást a téridőben (azaz négy dimenzióban) való mozgásként tudom felfogni. Ám ha feltételezzük ennek lehetőségét akkor a mozgás miatt be kell vezetni egy ötödik dimenziót (nevezhetjük hiperidőnek), hiszen a mozgó objektum már eleve négydimenziós.

Így aztán belátható, hogy amíg az időutazást mi tapasztalati rendszerünkre korlátozva próbáljuk megfejteni, nem járhatunk sikerrel. Egy háromdimenziós időkapszula megépítése ahhoz hasonlítható, mint ha egy kétdimenziós kindertojás kapszulát szeretnénk gyártani (persze úgy, hogy a 3D játékfigurát is bele lehessen tenni).

"Lehetséges a múltba utazás?"

Nem.