Hogy bizonyítanád be hogy van öntudatod?

""van öntudatom, hiszen egy az EGYETLEN biztos pont ami létezik az életben. "

Tévedsz."

döncike, mondj egy másik biztos pontot.

"döncike, mondj egy másik biztos pontot."

Annyi van, amennyit csak akarsz: itt egy laptop előttem, kinn süt a nap, egy föld nevű bolygón lakom. Biztos. Eddig semmi jele nem volt, hogy ne így lenne. Amint lesz el, lesz értelme azon gondolkodni, hogy "mi van, ha csak az elmém vetíti ki", addig teljesen értelmetelen időpocsékolás. SEMMI olyat nem tudsz mondani, amivel az érzékelt világról feltételezni kellene, hogy nincs. Míg mellette ott az érzékelés ténye.

"Amint lesz jel, lesz értelme azon gondolkodni, hogy "mi van, ha csak az elmém vetíti ki""

Tehát nem tartod kizártnak, hogy egyszer lesz egy jel ami arra utal hogy az a laptop nem az, aminek látszik, de biztosnak tartod, hogy az a laptop az, aminek látszik? Szerintem te másképp értelmezed a biztos fogalmát, mint mi.

"Szerintem te másképp értelmezed a biztos fogalmát, mint mi."

Nem kizárt. De arra nem válaszol senki, hogy MIÉRT kellene feltételezni, hogy amit érzékelünk az nincs. KIZÁRTNAK TARTOM azt a lehetőséget, hogy amit érzékelünk, az valójában nincs, amíg nem mutat valaki bizonyítékot.

Ne haragudjatok, de ez olyan áltisós-gimis gondolkodás, amit kinő az ember, maga a gondolat (gondolkodom tehát vagyok [link] egy 1600-as évek elejei filozófiai irányzat, ezen már túllépett a "tudomány", de mint minden vicc, az újszülötteknek ez is új.

Látom ám, hogy a nem létező vitázik a senkivel. :DDD

Volt nekem egy ismerősöm, aki midig azzal vette elejét bizonyos vitáknak, hogy az "ellenfelétől" rögtön definíciót kért. Mármint arról, amit a vitapartner állított.

Az esetek legnagyobb részében itt meg is szakadt a polémia...

Tehát kérdező légyszíves definiáld nekem mit értesz az "öntudat" kifejezés alatt. Kérlek, pontos, ellentmondásmentes definíciót adj. Akkor majd elárulom (és nem bizonyítom! :DDD) hogy van-e "öntudatom". ( Különben is milyen atom az öntudatom? Öntu? :DDD)

dellfil

"arra nem válaszol senki, hogy MIÉRT kellene feltételezni, hogy amit érzékelünk az nincs."

nem kell feltételezni, ha feltételezném akkor nem az interneten győzködnélek, hanem lsd-t nyalogatnék és meditálnék valami elhagyatott szigeten.

Csak érdekes az a gondolat, hogy az öntudat létezése az egyetlen dolog az életben, amiről kizárt, hogy valamikor az életben kiderüljön hogy valójában nem létezik, csak egy illúzió, vagy más, mint aminek hitted.

Szerintem nincs öntudat, minden előre elrendeltetett. Na nem istentől eredeztetem ezt, csupán szimpla logika alapján. Ok-okozat összefüggésként tudom csak felfogni az egész életet.

Például ha a barátnőmmel nem szakítunk, akkor valószínűleg nem tértem volna vissza gyakorira, és nem válaszolnék erre a kérdésre. De mivel a barátnőm szakított, amelynek oka volt, ezért itt vagyok, viszont ahhoz, hogy ez megvalósuljon, előbb össze kellett jönnünk.

Gyakorlatilag minden cselekedetünknek, a legapróbbnak is vissza lehetne nagyon részletesen vezetni az okát valamire. Magyarul nincs szabad akarat, csupán egy láncreakció elemei vagyunk.

Szerintem.

Leontioni Gorgiász (Kr.e. 483-375): A nemlétezőröl, avagy a természetről:

Ha létezik valami, akkor vagy a létező létezik, vagy a nemlétező létezik, vagy az egyidejűleg létező és nemlétező létezik. De sem a létező nem létezik, mint ezt bizonyítani fogom, sem a nemlétező, mint erről is meggyőzően fogok érvelni… Semmi sem létezik tehát.

A nemlétező nem létezik. Ha ugyanis létezik a nemlétező, akkor egyidejűleg fog is létezni, meg nem is. Abból a szempontból ugyanis, hogy nemlétezőnek gondoljuk el, nem létezik, de abból a szempontból, hogy ő (van) a nemlétező, létezik. Ám teljességgel lehetetlen, hogy valami egyidejűleg létezzék is, meg nem is. A nemlétező tehát nem létezik. Nem létezik azonban a létező sem. Ha ugyanis a létező létezik, akkor vagy örök, vagy keletkezett, vagy egyidejűleg örök is meg keletkezett is.

De amint ezt be fogjuk bizonyítani, sem nem örök, sem nem keletkezett, sem nem olyan, ami egyszerre mindkettő. Ha ugyanis örök a létező (mert ezzel kell kezdenünk), akkor semmiféle kezdete nincs. Hiszen mindennek, ami keletkezett, van valami kezdete, ám az öröknek, ami keletkezetlen, nincs kezdete. Ha nincs kezdete, akkor határtalan. De ha határtalan, akkor sehol sincs. Ha ugyanis valahol van, akkor valami más az, amiben ő benne van, és ily módon a létező, amit valami körülfog, nem volna határtalan. A körülfogó ugyanis nagyobb annál, amit körülfog, márpedig a határtalannál semmi sem lehet nagyobb. Ennélfogva a határtalan nem lehet valahol. A keletkezett sem lehet létező. Ha ugyanis keletkezett, akkor vagy létezőből, vagy nemlétezőből keletkezett. De létezőből nem keletkezhetett, ha ugyanis létező, akkor nem keletkezett, hanem már létezik. Nemlétezőből sem keletkezhetett: a nemlétező ugyanis nem képes arra, hogy bármit is létrehozzon, mert annak, ami bármit is létrehoz, szükségképpen részesülnie kell valamiféle fennállásban. A keletkezett sem lehet létező ennélfogva.

Ezek szerint nem lehet mindkettő sem, azaz nem lehet egyidejűleg örök is meg keletkezett is: ugyanis ezek lerontják egymást. Ha örök a létező, nem keletkezett, ha meg keletkezett, nem örök. Ennélfogva a létező sem nem örök, sem nem keletkezett, sem nem mindkettő, akkor a létező nem létezik Könnyen belátható, hogy a „mindkettő", ti. Az egyidejűleg létező és nemlétező sem létezik. Ha ugyanis létezik a nemlétező és létezik a létező, akkor létezést tekintve azonos lesz a létező a nemlétezővel. Ennek következtében pedig egyikük sem létezik. Abban ugyanis egyetértettünk, hogy a nemlétező nem létezik. De most azt is bebizonyítottuk, hogy ez azonos a létezővel. Ennélfogva az (mármint a létező) sem létezhet…

Ebből következik, hogy semmi sem létezik. Ha ugyanis sem a létező, sem a nemlétező, sem az, ami egyszerre mindkettő lenne, akkor - mivel az említetteken kívül más nem gondolható el - SEMMI SEM LÉTEZIK…

Jólvan utolsó, ez olyan mint az hogy: Mi történik ha Pinokkió aztmondja hogy "nőni fog az orra"?...

Én Istenben hiszek, és jöhet bárki azzal hogy dehát a tudomány ezt meg ezt bebizonyította.

Hogy több milliárd éves a Föld...

Először: már csak az energia meg anyagmegmaradás törvénye ellentmond annak hogy valóban csak úgy a semmiből létrejöhetett volna itt bármi is. Volt Isten, Ő hozta létre a világot. Ő ebbe bele tud nyúlni, bármikor belepiszkálhat a dolgok menetébe, mint egy programozó a programjába.

Másodszor: Ha valóban evolúcióval jöttünk volna létre, akkor hemzsegnie kéne az egész Földnek a különböző átmeneti lények megkövült maradványaitól. Ehelyett csak ilyen Homosapienseket meg Neandervölgyieket (amik az özönvíz következtében elindult jégkorszak okozta napfényhiány miatt lettek olyanok amilyenek) találnak, helyenként találnak valamit, amiről feltételezik hogy átmeneti lény, de vagy rájönnek hogy valaki csak szórakozik velük és ember rakta össze a csontvázat, vagy ha erre nem jönnek rá, akkor kijelentik hogy találtak végre egy átmeneti lényt. (amiről véletlen sem feltételezik, hogy csak egy beteg, torz aligátor vagy valami más) Csibéket keltettem és az egyiknek olyan a feje hogy felfelé néz alapból, és úgy megy amikor előre néz, mint egy strucc. Ha ez meghal, száz év múlva megint találnak egy átmeneti lényt??...

Harmadszor: Amit a Biblia ír, az úgy van. A 10 parancsolat nem azért van hogy bekorlátozzon minket. Ezek jó tanácsok annak, aki boldog életet akar élni. Mert tapasztalatból tudom, hogy csak hívőként lehet boldogan élni. Egy nem kereszténynek is lehetnek boldog pillanatai, de az élete nem lesz boldog. A próféciák meg mind úgy bekövetkezik ahogy a Bibliában van. És szerény véleményem alapján már nincs sok idő ebből a világból. És hatalmas dolog, hogy Jézus eljött a Földre, Ő Isten fia, és azért jött hogy értetek, értem, mindannyiunkért meghaljon, lement a pokolba, de három nap múlva feltámasztotta Isten! És mindezt azért vállalta, hogy aki elfogadja hogy Ő érte is meghalt és behívja őt a szívébe, annak ne kelljen a pokolba lennie az örökkévalóságban, hanem Istennel lehessen a Mennyben.

Ez az én reménységem! És ez csodálatos! Hidd el, sokkal jobb mint ahogyan te élsz!!! :)