SEGITSÉG! Légy Jó Mindhalálig c. könyvből hol van az a rész amikor a kertész fején van a kalap?

Pl innen:

www.fi

leserve.com/file/hHfqq2a/Klasszikus.magyar.irodalom.pack.rar

Nekem tíz perc elég volt hozzá:

[link]

„Nézte, nézte a ceruzáját, amely hatszögletű volt és kopott és rövid, és a két oldala a végén le volt faragva, két egymással szemközti lapja, hullámosan, szépen: s ez volt az ő jele, kézjegye a ceruzán, hogy ez az övé, nem is azért, hogy megismerje, ha elvész, mert ha elveszne, ellopnák, ő nem kérné vissza, s ő el sem árulná soha, hogy az övé, mint a kalapját, azt is megismerte a kertészlegény fején, mégis őrajta maradt a gyanú, csak azért, hogy most, míg az ő tulajdona, olyan legyen, amilyen senkinek sincs: senkinek a világon, csak neki van így megfaragott plajbásza, és más senkinek... Kopogtatni kezdett vele, koppantgatni, hogy: Simonyi óbester... mint egy hős kiállott... ottan látta körös-körül... az egész világot!...“

____________

„Ahogy benyitott, látja, hogy mindenki az asztal körül áll s eszik. Gyanút fogott, nem tudta, mit esznek, de megérezte, hogy baj van.

Az ő csomagja fel volt bontva, azt ették.

Persze óriási kacagás lett az ő rovására.

A szobafőnök csak később jött be, s szigorú lett.

- Ki bontotta fel?

Nem akadt gazdája, azt mondták, hogy mikor bejöttek, akkor már fel volt bontva, s az asztalra téve; azt hitték, Misi tálalta ki, de ez hazugság, mert Misi nem bontotta fel, ő a ládáján hagyta.

Bár bezárta volna!

Szégyellt szólni, csak félt, hogy valami olyan is van benne, amit nem szabad másnak látni.

A levelet keresgélte legelébb.

- Itt a levél! - kiáltott fel Andrási, aki első diák létére szintén ludas volt a dologban. Az A-istáknak nem volt második órájuk, s feljöttek a coetusba; ők hárman bontották fel, Andrási, Böszörményi, s egy 21. coetusbeli, akit Tök Marcinak csúfoltak.

Pogácsa volt a levélbe pakolva, mert nem szabad levelet küldeni a csomagban. Misi az ablakhoz sietett vele, s elolvasta, közben egy pogácsát majszolt. Mikor gyorsan végigolvasta:

- Hol a kenőcs? - mondta.

- Micsoda kenőcs?

- Azt írja édesanyám, hogy kenőcsöt csinált, azzal kenjem a kezemet, ha a szél kifújja, meg a cipőmet is itassam által vele, akkor nem járja át a víz... itt van megírva!

- Kenőcs! - mondta Böszörményi sápadva - hát az kenőcs vót?

- Micsoda?

- Hát amit kenyérre... kentetek.

- Ki kente? Te kented! - szólt elvörösödve Andrási.

- Nézd csak, ő ette meg, oszt még ránk kenné! - kiabált Tök Marci.

- Hát te nem ettél belőle? Nem te kented legjobban?

- Nem hát! Mer nem attál belőle, alávaló pimasz, szemtelen disznó, piszok gazember, nem aszontad, hogy ezt magadnak szántad?! - kiabált kivörösödve Tök Marci.

- Ne ordítson itt! - kiáltott rá a szobafőnök.

- Ha én ettem, ő is ette! Ha én ettem, ő is ette!

A többiek előbb elámultak, aztán rettentően kacagtak.

- Én azt hittem, hogy vaj.

- De jó, hogy nem ettem belőle, mondtam, hogy avas! Én mondtam, hogy avas!... Büdös, azt mondtam! - kiabált Andrási.

- Büdös is vót, no!

- Mégis megettétek!

- Kicsit büdös, ale jó!

- Jó bendőbe jó!

- Most aztán mi lesz?

- Ki lehet rókázni.

Iszonyú kacagások és ökröndözések lettek. Böszörményin mindenki nevetett, mert ő falta fel a legnagyobb részét, csak azért is, hogy ne maradjon belőle Misinek.

Misi eltette a csomagot a ládába.

Ezen az estén nem lehetett egyébről hallani, csak a kenőcsről, amit Böszörményi meg Tök Marci bekaptak.

A végén pálinkára konferáltak, s hoztak egy üveg gugyit, hogy leöblítsék a kenőcs ízét.

Este Böszörményi már átkozott dühös volt, s végül is kirukkolt:

- Elloptátok a késemet!

- Ki lopta el?

- Itt vót az asztalon, mindenki avval ett, mit tudom én, mék vágta zsebre.

- Fogd be a szád!

- Aggyátok elő!

- Add elő te a kenőcsöt!

Mindennek ez lett a vége.

Még a teológusok is mind megtudták még akkor este a konviktusban, hogy egy kisdiáknak csomagja jött, s legelőször a csizmatisztító kenőcsöt zabálták meg belőle a coetusbeliek.“