A hitelek pénzét tényleg a semmiből teremtik?

Nem. Semmiből soha nem lesz semmi.

Ez egy ostoba összeesküvés elmélet. Aki kitalálta az szakszavakat használ,de nem ért a hitelezéshez.

Minden banknak van egy alaptőkéje,de ehhez csak rendkívüli esetben nyúlnak.

A betéteket kezelik,(ilyenek pl. a munkabérek is,)amik a bankszámlára mennek. A lekötött betétek után pedig kamatot fizetnek.

A náluk kezelt betétekből adják a hiteleket.

A betét kamat kisebb,mint a hitelkamat. A kettő közötti különbözet a bank nyeresége.

Akkor mondanám, hogy a semmiből teremtik a bankok a pénzt, ha az adós nemfizetése nem "fájna" a banknak. "Úgyis csak rágépeltük azt az összeget a folyószámlájára, nekünk nem került semmibe". A valóságban a bank ilyenkor a saját tőkéjéből bukik, és ha az túl kicsi lesz, lehúzhatja a rolót.

Az igaz, hogy tőkeáttéttel dolgozik, tehát a szavatoló tőkéje nem akkor fogy el, ha minden adós csődbe megy, hanem jóval előbb.

A bank lényegében a kockázatmentes hozamon (kb. jegybanki alapkamat) felül akar hozamhoz jutni a költségeiért és a kockázataiért cserébe. Ezt a hozamot a bankok egymás közötti versenye korlátozza.

A ókori-középkori nemesfém pénzrendszerekben nem lehetett pénzt teremteni, ami visszafogta a beruházásokat, a gazdaságot. Ha az aranybányászat nem tartott lépést a gazdasági növekedéssel, akkor defláció volt, azaz a zsákban pihentetett pénz is egyre többet ért, ami nem ösztönzött befektetésre.

Egy központilag nem szabályozott pénzrendszerben lényegében a megalapozott üzleti terv a pénz fedezete. A bank ad pénzt, ha meggyőzően bizonyítom, hogy képes vagyok kamatostól visszafizetni. TECHNIKAILAG a bankrendszer teremt pénzt, de igazából a gazdaság szükséglete, a bank csak ellenőrzi, hogy valós-e a felkínált fedezet.

A jegybankok ezt bonyolítani tudják, az alapkamat meghatározásával, szaporodik a pénzmennyiség, mint a húsvéti nyúl:

[link]

Viták vannak arról, hogy ez mennyire helyes dolog. Mindenesetre a videó hülyeség, tele van csúsztatásokkal.

Nincs igazatok, ez a film nagyon pontosan és helyesen mutatja be a folyamatot, de nem szabad úgy értelmezni, mintha azt állítaná, hogy a pénz a semmiből születik. Ilyet a film nem is mond.

A film a számlapénzről beszél, ami nem azonos a fizikailag rendelkezésre álló pénzzel. Hitel kibocsátásakor valóban az történik, hogy a számlákon lévő pénz összege megkettőződik. Egyrészt ugyanis ott marad a betétes számláján, mint betét, másrészt viszont rákerül a hitelfelvevő számlájára is. Mindkettő abban a tudatban van, hogy rendelkezik az adott összeggel, holott egyszerre mindketten nem vehetnék fel. Pont erre alapul a rendszer, hogy a bank feltételezi, hogy a betétek nagy részét az emberek nem fogják hirtelen felvenni. Ha megtennék, összeomlana a bank.

A kérdésre ezért inkább úgy válaszolnék, hogy az a pénz, ami ebben a folyamatban keletkezik, az tulajdonképpen a jövőből származik. A fedezete az a jövőbeli munka, aminek az árából az adós majd vissza fogja fizetni. Ami nem is meglepő, hiszen amikor valaki hitelből vesz valamit, akkor a jövőben elvégzett munkájának a megelőlegezett árából veszi meg.

Csalafintaságot úgy lehet elkövetni, hogy összekeverjük a valóságot annak a leírásával.

A hitel egyszerre egy közmegegyezés és bizalom. Megegyezünk abban, hogy nekem kell valami, amim nincs, neked van, tehát adsz nekem. Bízunk abban, hogy én ezt egyszer visszaadom, hogy helyreálljon az egyensúly. Ugyanakkor - hogy a részleteket el ne felejtsük - mindezt írásba is foglaljuk és számon tartjuk. Minél többen veszünk részt ebben a játékban, annál több eset van, ezért a nyilvántartások egyre bonyolultabbak.

Ráadásul, ha ketten vagyunk, te csak akkor tudsz kölcsönadni, ha éppen akkor van miből. De ha mondjuk tízen rád bízták a pénzüket, mert nekik éppen nem kellett, te viszont ezért a szívességért fizetsz nekik (kamatot), akkor tudsz nekem adni. A többiekéből. Ha más is jön hitelért, addig tudsz adni, míg van a tízek pénzéből (vagy abból, hogy én közben visszaadtam).

Ez egyszerű, amíg 12-en vagyunk. De ha sok millióan, akkor egyfelől a nyilvántartás nagyon bonyolult, másfelől nem lehet ténylegesen megszámolni, hogy a nyilvántartás szerinti pénzmennyiség ott van-e a fiókban.

Később rájöttek, hogy ehhez nem is kell a pénz, csak a nyilvántartás, meg egy igazolás, hogy neked van pénzed (vagy valamilyen ezt helyettesítő fedezeted), most pedig beteszed (számlavezetés).

Csakhogy létezik hamisítás, amit ha észre is vesznek, csak sokkal később következik be. Ha sok ilyen van, akkor egyszer valaki kiszúrja, hogy az egyik szereplőnek nincs meg a nyilvántartás szerinti "fedezete". Ekkor a bizalomvesztés miatt, mindenki vissza szeretné kapni tőle a jogosnak tartott követelését. Egyeseknek ez nem sikerül, ezt nevezhetjük veszteségnek (nagy ráfázásnak).

Ilyen volt 2008-ban a Lehman-Brothers esete. Ők ingatlanokkal kereskedtek, távoli országokban lévő, nagy értékűnek mondott területeket adtak el jó pénzért. De ezek a területek, ha léteztek is, semmit sem értek. Valaki egyszer nemcsak befektetni akart, hanem ténylegesen ott élni. Nem sikerült neki. Szólt néhány haverjának, hogy nézzenek utána, másrészt kérte vissza a pénzét. Kiderült, hogy nincs. Ezt nevezték ingatlanbuboréknak (nem volt alatta-mögötte semmi). Erre elkezdtek sokan sokfelé vizsgálódni, mert nagy lett a bizalomvesztés. Kiderült, hogy nem alaptalanul. Sok pénzintézet játszotta ezt. Ebből lett a mostani válság, mert egyéb hamisságok is kiderültek.

Mindez amiatt volt lehetséges, mert olyan sok a résztvevő, olyan bonyolultak a nyilvántartások, és olyan sok a csaló, hogy nem lehet mindig érvényesíteni az egyensúly (ha kölcsönkérek, egy helyen x összeggel több lesz, másik helyen ugyanennyivel kevesebb) és a bizalom (ez tényleg így van, a másik helyen nem többet írnak be hiányként - tartozásként, továbbá volt miből adni) kettős elvét. Márpedig ez az alapja minden kereskedésnek és hitelügyletnek. Ez pedig azért szükséges, mert a dolgok időben szétválnak, tehát el kell hinnem hogy valami egy későbbi pillanatban úgy lesz, ahogy állítják.