Hogyan tudnék megtanulni valamit tanulás nélkűl?

Mivel a tudás megszerzésének, beépülésének folyamatát nevezik tanulásnak, SEHOGY.

Tudásra kizárólag úgy tudsz szert tenni, hogy valamilyen módon elsajátítod, megtanulod az ismeretet. Ennek persze több módja is lehet:

Ha megfogod a kályhát, MEGTANULOD, hogy forró.

Ha megismerkedsz valakivel, MEGTANULOD a nevét.

Ha beleharapsz a citromba, MEGTANULOD, hogy nagyon savanyú.

Ha sokat ismételgetsz valamit, MEGTANULOD a szöveget.

Ha sokszor elolvasod a tankönyvből, MEGTANULOD a leckét.

Ezekre nincs más módszer. Tapasztalatból tudom, hogy a párna alá tett könyv nem működik, és a tudást a közmondással ellentétben nem lehet nagykanállal enni.

Ha lenne más módszer is, akkor már rég bezárták volna az összes iskolát, és mindenki tudományos doktor lenne a világon...

Pedro

Ha az a kérdésed, hogy magolás nélkül, arra már vannak módszerek, én hármat tudok hirtelen:

1) valamilyen erős érzelmi töltetet kell érezned, miközben az adott dolgot olvasod.

2) felveszed mikrofonnal és egész nap hallgatod a háttérben.

3) felveszed mikrofonnal, lemész alfába (ha tudsz), és úgy hallgatod meg párszor.

Utolsó: nem, az alfa állapotban hallgatás nem mindenkinél működik. Mert így az órán alvás előnyös lenne, de taasztalat, hogy ilyenkor semmit sem tanulsz meg. (De az pl. nagyon erősen rögzül, mikor hirtelen ébredsz óra közben, és gyorsan leírod. De ezt nem lehet 45 percen keresztül csinálni, sajnos.)

Bizony, tanulás nélkül nem lehet semmit sem megtanulni.

A tanulásnak ráadásul különböző folymatai és szakaszai vannak.

Az első állomás a megértés. E nélkül a tanulás értéktelen biflázás [magolás].

A második állomás a megtanulás.

A harmadik állomás a bevésés.

Sokan a tanítási óra alatt megértik a tananyagot [ha figyelnek] és néhányan abba a hibába esnek, hogy ha megértették, akkor tudják is. Aznap még esetleg, de egy néhány nap múlva következő számonkérésen már nem sikerül.

A megtanulás és a bevésés közt nagy egyéni különbségek vannak, a megtanult dolgokat a felejtés amortizálja. Ennek felezési ideje van, a lelkiismeretesen megtanultak felét általában a diákok egy év alatt elfelejtik és pl középiskolában újra kell készülni az érettségire olyan dolgokból, amiből annakidején jeles dolgozatot írtak.

A bevésés elvileg nem kopik el így egy életre megjegyzi az ember amit bevéséssel tanult meg, ehhez egy kis gyakorlás is kell, a megtanulás mellett. A másodfokú egyenlet megoldóképletét, vagy az Avogadro számot egy vegyész például soha nem felejti el...

Az előbbiek fényében az a kérdésem a kérdezőhöz, hogy a megértést [az első állomást] is ki akarja-e hagyni a tananyag megtanulásást célzó erőfeszítések közül?

Sajnos mindegyik állomás elérése külön erőfeszítést igényel véleményem szerint.

Persze vannak zsenik [az én évfolyamomra is járt kettő] de most nem róluk beszélek...