Mikor fog már végleg eltűnni a tizenkilencedik századi téves idea, miszerint az ember értékét a képességei és a képzettsége adja?

Igen ám, kérdező, de a szív mit sem ér tudás nélkül. Az az alorvos is sokat ért volna az ellenkezésével, ha nem tudja megmenteni a barátod lábát, csak a segítőkészségével többet ront a helyzeten, ami adott esetben a "szívtelen főorvos" jobban kezelt volna. Bár szerintem itt szó sem volt érzelmekről. Így lett volna olcsóbb a kórháznak, az osztálynak. Ki tudja, hogy ez a kezelés mennyit vont el más betegektől, és talán a főorvos ezt jobban látta, mint a kollégája, akinek nem ez a dolga. Még az is lehet, hogy a barátod kezelése miatt másvalaki vesztette el a lábát, mert neki már nem jutott ilyen kezelés. De az is lehet, hogy a főorvos csak szerette volna megspórolni a pénzt, minden áron, nem tudhatjuk. Én a helyedben nem ítélnék ismeretlenül senki felett.

Egy ember értéke minden helyzetben más. A szív és az érzelmek is fontosak, de ha munkáról van szó, hát a képessége, képzettsége számít, mert az fontos. Lehet hatalmas szíve, ha nem tudja elvégezni a rá kiszabott munkát. Hogy egy másik ember szemében mi számít, az már egyénenként változik. Valóban többen vélik úgy, hogy a képzett emberek az értékesebbek, mert "társadalmilag hasznosabbak", többféle munkát is képesek elvégezni, és nem törődnek mással. De csak a szívre építeni... ugyan, jólelkűségért nem adnak kenyeret a boltban, és az ilyen embereket ma simán kihasználják.

Sok elképesztő és megalapozatlan dolgot lehet itt olvasni. Először meg kellene indokolni, mitől téves a XIX. századui idea (ha akkori). Másodszor azt kéne indokolni, mára miért évült el. Itt közbevetném: a kérdésfelvetés és kommentje önmagában ellentmondás. Ha az idea téves volt, hogyan évült el mára?

Harmadszor: vajon az ember értékét általában, vagy konkrét esetekre kell értelmezni? Mert az első esetben egy helyes, többé kevésbé objektív válasz van, a második esetben pedig annyi, ahány konkrét célt lehet megfogalmazni. Elég nyilvánvaló, hogy más tulajdonságok kellenek a leszúrt ember, a fuldokló, vagy éppen a szomjas ember kisegítésére (ha ugyan ez a jó cél).

A parttalan vita elkerülésére - a meggondolatlan válaszokon túl - mindenképpen először is meg kell adni, mit tekintünk az ember értékének. Ez a mértékrendszer, amiben mérünk. Ezután lehetséges összevetni a válaszokat, melyik magasabb értékű, azaz melyik van közelebb az igazsághoz. De addig?