Mikor fog már végleg eltűnni a tizenkilencedik századi téves idea, miszerint az ember értékét a képességei és a képzettsége adja?

A képességei és a képzettségebe nem tartozik bele a jó helyesírási és jó fogalmazási képesség?

Amúgy pedig tévedés, mert a szív és a tettek sokkal inkább megadják valaki értékét mint az ilyen világi dolgok.

Ha valaki még hisz ebben, az csak a szörnyen komoly elmaradottságunknak tudható be. Hál Istennek ez amúgy kompenzált. De még így is fájdalmas látni még a jeleit is.

"helyzetekben ill. különböző cél" ez érdekes.

Jó hogy ne csak ironizáljak az "indíttatás" már egy érdekesebb felvetés. Szívből vagy észből az sem mindegy.

Ha valakinek nincs szíve de ért kútfúráshoz, mit sem ér. Tehát a nagy szívű.

Az orvos csak akkor ér valamit ha van szíve, mert különben felesleges gyógyszerekkel ő vagy más szívtelen kollégája a gyógyszer lobbi befolyása miatt élete végéig mérgezi azt a gyereket, és csak szenvedés lesz az osztály része.

Tehát szív nélkül még az életmentő képesség sem ér semmit.

Amúgy is, pont orvosoknál tapasztaltam meg a legmélyebben mennyire a szív számít.

Volt egy beteg társam, az élete múlhatott rajta, de a főorvossal ellentmondva az egyik alorvos megmentette a lábait. Nos a srác felépült, a szívtelen főorvos meg csinált volna egy rokkantat a nagy tudásával. És igen szerintem akkor is jobban járt volna ha egy orvos sincs. Nem úgy ismeretem a srácot, mint aki boldog lett volna lábak nélkül.

Ebből is látszik, a tudás mit sem ér szív nélkül.