Szerintetek se volt ősrobbanás?

"ez nem félműveltség,csak egy gondolkodásmód"

A tudományban ez rossz gondolkodásmód. Ezt a problémát így nem tudod felfogni és téves eredményre jutsz. Konkrétan itt az a gond, hogy megpróbálod a hétköznapi fogalmaidat minden korrekció nélkül kiterjeszteni olyan tartományokra (extrém idő, gravitáció, nagyság, stb) - ahol ezek már nem érvényesek, vagy nem pont úgy érvényesek, ahogy megszoktad.

Egy példa: folyadékok. Szerinted akárhogyan oszthatóak?

A fenét... ha elkezded felszabdalni, egy idő után nagyon fontos lesz a felületi feszültség. Egy száradó csepp pl. képes palacsintává lapítani bármelyik egysejtűt. Szétnyomja - pedig csak víz. Az egészen kicsi állatok nem tudnak csak úgy vizet inni: külön trükköket kell bevetniük. Nem folyik ugyanis a víz már ilyen nagyságban.

Aztán - ha még tovább osztod - már külön részecskék lesznek a folyadékból. Nem is hasonlít az eredeti folyadékra.

Ugyanígy fordítva is: a Föld pl. nem szilárd. Ilyen nagyságban már nincsen szilárd anyag. Ha kettévágnád mondjuk a Holdat, amelyik már csaknem kihűlt - nagyon gyorsan átalakulna 2 külön golyóvá. Pedig elvileg szilárd és nem olvadt anyagból van.

Ugyanígy a különböző, nekünk szokatlan helyzetekben - egészen másképp viselkedik az anyag. Az ősrobbanás pl. nem valamiféle térben történt - hanem a semmiben. Semmi sem fogta vissza a keletkező új teret a tágulásában - mint ahogy egy normál robbanást visszafog a környező anyag.

"mint mondtam jártas vagyok a témában,csak nem tudom elhinni ezeket a dolgokat"

Na, ez a gond. Tudományt nem elhinni kell. Az nem egy vallás!

Tudományban perdöntő a kísérlet. A különböző, egyre pontosabb elméletekel ki lehet számolni, hogyan viselkedik ilyen körülmények között az anyag - és aztán ezt ellenőrizni. Részecskegyorsítóban - ill. lehet fordítva is: kiszámoljuk, hogy egy adott elrendezésből kiindulva mivé fog alakulni a világ. Ha ez egyezik azzal, amit magunk körül látunk - akkor valószínűleg jó volt a kiindulás.

Neked is azt tanácslom, hogy ha már ismered az ősrobbanás kisiskolás leírását (hogy látom a szavaidból) - és ez neked nem elég - akkor menj utána mélyebben is.

De ehhez egészen új dolgokat kell tanulnod. És ez már nem kisiskolás - vagyis sok helyen nem lesz olyan szemléletes kép, amire ránézel, aztán már látod is a helyzetet. Sok helyen csak a képletek és a számolás mondják meg a valóságot.

Szerintem valószínű, hogy volt, és valószínű, hogy ha valaha is elkezdünk foglalkozni azzal, hogy mi volt előtte, akkor kénytelenek leszünk úgy fogalmazni, hogy csoda. Kifejtem.

Ha semmi nem volt előtte, akkor ennyi kacat létrejöttéhez kellett a csoda, eléggé világos. Ha örökkévalóság van előtte, akkor az önmagában csoda. Ha még el is merengünk rajta, hogy ez a sok-sok energia, szemet és agyat gyönyörködtető törvényekkel megregulázva honnan jöhet... Mellé a kvantumvilág tök paradox volta... Asszem egy hatalmas tréfa ez, csak nincs aki értse.

Nem volt már ez a kérdés?

[link]

"S. W. Hawking, az ismert brit fizikus könyvében, az "Idő rövid történeté-ben" az Univerzum őserejét keresi, a minket körülvevő Univerzum egy töké- letes matematikai leírását. Világosan megfogalmazza a minden dolog mögött ott rejtőző égető kérdést: "Mindig ellenállhatatlan vágyat éreztünk, hogy megértsük a minket körülvevő világ alapvető összefüggéseit. Ma is tudni szeretnénk, honnan jöttünk, és mi végre vagyunk a világon." Fizikai-csilagá-szati fejtegetései végén így ír az utolsó fejezetben:

"Zavarba ejt bennünket a való világ. Érteni szeretnénk a magunk körül látottakat, ezért feltesszük a kérdést: milyen a Világegyetem természete? Hol van benne a helyünk, honnan jött és hová tart a Világegyetem? Miért olyan,amilyen?" Fontos kérdést tesz fel, nevezetesen: Miért létezik egyáltalán az Univerzum?Egyenletek és elméletek nem lehetnek a végső ok, amit maga is beismer: "Ha csak egy lehetséges egyesített elmélet létezik, az sem más, mint egy csomó egyenlet és szabály. Mi lehel életet az egyenletekbe, mi teremt számukra Világegytemet, amit leírhatnak?" Végül -- ezzel fejezi be könyvét -- mégis az egyenleteknél köt ki és nem annál, aki megalkotta azokat: "Ha végül is sikerül megtalálnunk a teljes egyesített elméletet, ...akkor mi mindannyian, tudósok, filozófusok, hétköznapiemberek együtt boncolgat-hatjuk: miért létezünk, mi és a Világegyetem. Az emberi értelem leghatal- masabb diadala lesz, ha erre a kérdésre választ találunk -- mert akkor megismerjük Isten gondolatait." Mint sok más csillagász es fizikus, Hawking is megpróbálja megmagyarázni az Univerzumot teremtő nélkül. Isaac Newtoon (1643-1727) számára azonban, aki az egyik legnagyobb fizikus volt és mellesleg Hawking elődje a Cambridge-i Egyetemnek ugyanazon a tanszékén, világos volt, hogy a Naprendszer Isten alkotása. Kanttal (1724-1804) vette kezdetét az a tévúton járó elmélet, mely szerint a Naprendszer egy kaotikus, forgó, diffúz és differenciálatlan anyaghalmazból keletkezett. Az evolúciótan befolyása alatt ma sok kozmo- lógus evolutív történetként írja le a kozmosz keletkezését. A manapság divatos modell az ún. ősrobbanás-elmélet. E szerint az elképzelés szerint a kozmosz kezdetben -- körülbelül 10-20 milliárd évvel ezelőtt -- egy elképzelhetetlenül kis térfogatban volt összesűrítve és azóta állandóan tágul. A legfontosabb érv e foglalás mellett a csillagrendszerek fényének megfigyelt vöroseltolódása, amit a Világmindenség tágulásával magyaráznak. A tágulást tehát nem közvetlen módon figyelik meg, csak következtetnek rá. A távoli galaxisokból hozzánk érkező fény annál inkább eltolódni látszik a nagyobb hullámhosszak felé, minél távolabb vannak. Ezt a jelenséget vöröseltolódásnak nevezik és a Doppler-effektussal magyarázzák. A fény hullámhossza megnő, ha a galaxisok egymástól távolodnak, és ez a helyzet áll fenn, ha a Világmindenség mint egész tágul. Az ősrobbanás elmélet szerint ez a tágulás időben követhető visszafelé, míg el nem érkezünk az anyag egy elképzelhetetlenül forró és sűrű állapotáig. A ballonok és műholdak által is észlelt és manapság kozmikus háttérsugárzásnak nevezett jelenséget az elmélet melletti erős bizonyítéknak tekintik. Itt nincs hely arra, hogy minden tudományos ellenérvet felsoroljunk. Csak arra szeretnénk rámutatni, hogy pontosabb műszerek és megfigyelési módszerek segítségével az utóbbi években egyre több olyan felfedezést tettek, melyek alapjaiban rázták meg az ősrobbanás-elméletet.Aki az új tényeket továbbra is az eddigi kozmológiai elméletek keretében próbálja értelmezni, az hamarosan feloldhatatlan ellentmondásokba bonyolódik. Nő azoknak a csillagászoknak a száma, akik súlyos érveket hoznak fel az ősrobbanás ellen. Egyenletes anyageloszlás helyett meglehetősen inhomogén Világegyetemet látunk magunk körül. Az anyagsűrűsödések szemmel láthatóan sávokban és felületekben koncentrálódnak, melyek viszonylag üres tartományokat vesznek körül. Geller és Huhcra csillagászok azzal a szándékkal kezdték el méréssorozatukat, hogy újabb támasztópilléreket építsenek be az ősrobbanás-modellbe. Nagy, összefüggő csillagtérképek segítségével akarták kimutatni, hogy az anyag a Világegyetemben -- az ősrobbanás-modellnek megfelelően -- nagymértékben egyenletes eloszlású. Az eredmény azonban meglepő volt: Az egyes égi szegmensekben regisztrált tejutak kartográfiai rendszerezése során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Földtől távoli galaxisok egy csaknem üres tér oldalán kozmikus kontinensekké tömörülnek. Ez a felfedezés alapjaiban rázta meg az ősrobbanás-modellt. Ehhez jön még, hogy a látható galaxisok eloszlása nem tükrözi azt a teljes anyagmennyiséget, mely szükséges volna a struktúrák magyarázatához. A modellt azonban a világért sem vetik el, ehelyett posztulálják a szükséges tízszeres tömeget anélkül, hogy bármilyen konkrét utaláls lenne annak valódi létezésére. Mivel ezt az anyagot sohasem látták és figyelték meg, elnevezték "sötét anyagnak" (angolul dark matter). Néhány idézet erejéig szeretnénk szóhoz juttatni az ősrobbanás-elmélet kritikusait is: Ernst Peter Fischer konstanzi fizikus és biológus így vezeti be Halton C. Arp amerikai csilagász nagy feltűnést keltett cikkét: "Ha egy hipotézis helyességének a népszerűség a fokmérője, akkor minden rendben van azzal az elmélettel, miszerint a világmindenség egy primer robbanással, a 'big bang' -el kezdődött. Ez a modell nemcsak fizikusok, hanem laikusok között is olyan széles körben elterjedt, hogy minden kételkedés megütközést vált ki. Noha az ősrobbanás-kozmológusok még nem tudják, mi történt az első század- vagy ezredmásodpercben, úgy látszik , hogy ez a rés egyre szűkül és a nullához tart. A big bang szórakoztató és jól eladható, még olyan magazinokban is , melyeknek egyébként kevés közük van a tudományhoz. Az emberek szívesen elfelejtkeznek Carl Friedrich von Weizsäckernek arról a figyelmeztetéséről, hogy egy társadalom, mely megmagyarázni véli a világ keletkezését, többet árul el magáról, mint a világról. De elfelejtkeznek mindenekelőtt azokról a megfigyelésekről, melyeket az utóbbi negyedszázadban tettek és amelyek összegyeztethetetlenek ezzel a standard modellel. Ha a tények és az elméletek ellentmondanak egymásnak, valamelyiknek engedni kell." Arp a Pasadena (USA) melletti Mount Wilson Observatory és a kaliforniai Las Campanas Observatories világhírű csillagvizsgálókban működött. Jelenleg vendégtudósként dolgozik a münchen-garchingi Max Planck Asztrofizikai intézetben. "A folytonos világegyetem" című nevezetes cikkében így indokolja az ősrobbanás-modell elutasítását: "Az ókor óta a Világegyetemről alkotott elképzelések drasztikus változásokon ment keresztül, és erősen függenek az arra vonatkozó feltevésektől, hogy mit figyelünk meg valójában az égbolton. Az ősrobbanás (big bang) jelnleg uralkodó elmélete körülbelül 60 éve a Világegyetem standard modellje. Időközben azonban egyre több jel mutat arra , hogy nem helytálló az az alapfeltevés, miszerint a galaxisok vöröseltolódását egymástól való távolodásuk okozza." "...nyíltan meg kell mondanom, hogy újabb megfigyelések nézetem szerint annyira érthető nyelven beszélnek, hogy az Univerzumnak egy radikálisan eltérő képéért kiáltanak. Azt gondolom, hogy az ősrobbanás tarthatatlan elmélet és egy másikkal kell helyetesíteni." (Arp érvei: Itt csak néhányat sorolunk fel Arp érveiből: 1. Környezetünkben sok a fiatal galaxis. Az ősrobbanás elmélete szerint azonban minden galaxis öreg. 2. Létezik egy gyenge sugárzásból álló egyenletes háttér, melyet háttérsugárzásnak neveznek, és amelyhez meghatározott hőmérséklet tartozik. Úgy értelmezik, mint a Világegyetem kezdeti robbanásának maradványát, mint az ősrobbanás mai visszhangját. Mivel felteszik, hogy az összes galaxis a kezdeti fázisban keletkezett, meg kellene tudni állapítani, hogyan befolyásolják legalább csekély mértékben ennek a háttérsugárzásnak a hőmérsékletét. A mért sugárzás azonban rendkívül egyenletes. Minél pontosabbak a mérések, annál egyenletesbb az eredmény. Nem ismeretes olyan zavar, mely meghaladná a sugárzás tíz- vagy százezred részét. Amit az ősrobbanás legerősebb bizonyítékaként ünnepeltek, azt egyre több csillagász inkább ellenérvnek tekinti.) Hans Jörg Fahr, a Bonni Egyetem Asztrofizikai Intézetének professzora így ír "Az ősrobbanás-elmélet bukása" című útmutató könyvében:

"A Világmindenség 20 milliárd évvel ezelőtt egy ősrobbanás útján keletkezett, azóta tágul és előreláthatólag ezt teszi az idők végezetéig...Mindez ismerősen hangzik és mindenki, aki a kor szellemében gondolkodik, kész ténynek veszi. Azt is látni kéne azonban, hogy nem feltétlenül az az igazság a leghitelesebb és legmélyebb, amelyiket a leghangosabban reklámozzák. Ami a kozmológiát illeti, meg kell állapítani, hogy a sokat ajnározott ősrobbanás-elmélet egyáltalán nem olyan jó, hogy ne lennének alternatívái. Valójában meglepően sok van!" Terjedelmes könyvében Fahr számos tudományos részletre tér ki, melyek alapján az ősrobbanás elmélet tarthatatlan. Dr. James Trefil fizikaprofesszor (Mason Egyetem, Virginia) ugyan kitart az ősrobbanás-elmélet mellett, de szükségét érzi, hogy megmagyarázzunk néhány alapvető tényt az Univerzumban: "Tulajdonképpen a világűr messzeségeiben nem is szabadna létezniük galxisoknak, de ha már ott vannak, akkor nem olyan alakzatokban, mint amilyenek a teleszkópon keresztül láthatók... A galaxisok létezésének magyarázata (az ősrobbanás-elméleten belül) az egyik legnagyobb kihívás a kozmológia számára. Igazság szerint egyáltalán nem létezhetnének, mégis ott vannak. Leírhatatlan, milyen fusztrációt vált ki a tudósokból ez a tény." Saját véleményemet a következőkben tudnám összefoglalni: Amíg az Univerzumot a Teremtő és a Bibliában róla közölt információ nélkül próbáljuk értelmezni, kudarcot vallott elméletek panoptikumában bolyongunk, egyre messzebb az igazságtól."

Nomármost ezt a következőképp kell elképzelni:

Kezdetben vala a semmi és ez felrobbaná. Létrejövé ebből minden.

A gond nem is az elmélet hitelességével van, hisz az bizonyíthatatlan, hanem hogy ezt egy olyan tudomány mondja, mely azt állítja anyag nem vész el csak átalakul, más anyaggá vagy energiává és anyag vagy energia a semmiből nem keletkezhet. Az elméletből továbbá azt is megtudhatjuk, hogy leghatékonyabb robbanóanyag a semmi. Arról már természetesen nem szól, hogy detonátor (gyújtóanyag) -ként mit használjunk a semmi robbantásához, hiszen akkor bankrablás esetén minden ember semmivel robbantaná ki a széfet.