Tényleg újra kellene értelmezni a szkeptikusságot, mint hozzállást?

A szkeptikus szó jelentése alapján ez:

Nem elfogadni mindent azonnal, hanem fenntartásokkal körüljárni. Való igaz, hogy a vallásos embereknek gyűlik meg a leginkább a baja az ilyen illetőkkel, mert a vallás állításait sose fogják tudni bebizonyítani.

A tudományban pedig mindenki szkeptikus!

"A tudományban pedig mindenki szkeptikus!"

Bocsi, ezt hogy érted? A tudományos élet szereplői szkeptikusok, vagy az átlagember szkeptikus a tudománnyal szemben?

Nem hiszem hogy baj az, hogy a szkeptikusságot pejoratív értelemben használják az emberek. Ha nem így használnák, nem volna értelme a szónak.

"fenntartásokkal ugyan, de nyitottnak kellene lennünk és megvizsgálni, vagy legalább nyitva hagyni a kérdést" - minden ember ilyen, feltéve hogy nincs valami baj a fejével. Ha egy adott ember értékrendje és tapasztalata alapján valaminek van értelme, de még nincs bizonyítva, akkor a kérdés nyitott, de hajlik rá hogy úgy lehet. Ha van értelme ugyan, de még nincs bizonyítva, és azért nem is tűnik valószínűleg, akkor az ember nem hajlik rá, de nem zárja ki. ez a normális emberi viselkedés.

esetleg úgy van értelme a szkeptikusságot nem-pejoratív értelemben használni, hogy valamilyen témával szemben szkeptikus vagyok: tehát úgy vélem hogy az nem úgy van.

Ha általánosságba használod valakire, akkor csak úgy van értelme, ha ez az ember élvezi azt hogy mindenre rámondja hogy nemhiszem én azt! Vagy mondjuk olyan az értékrendje hogy nehezen fogad be új dolgokat, és minden dolog valószínűségét alulról becsli.

Én azt a szót hiányolom, hogy lehetséges. Ami sarkítva azt jelenti, hogy igen vagy nem. Ha valaki elmélkedni kezd olyan dolgokról amit esetleg lehetségesnek tart a jó bunkó fajta tagadó rögtön leugatja.

Nagyon ritkán találkozni olyan emberrel aki azt mondja, lehetséges mindenki csak igent vagy nemet mond.

egy példa:

Létezett e az Atlantiszi fejlett civilizáció. Én azt mondom lehetséges. Ha kiírod kérdésnek csak olyan válaszokat fogsz kapni, hogy igen vagy nem. Ez a polarizáció egyáltalán nem hasznos.

én is lájkoltam az első hsz-t, gondolom az a tiéd volt. :)

Nemrég vitáztam egy ismerősömmel, ő is azt rótta fel nekem, hogy néha elkezdek neki beszélni dolgokról (semmi természetfölötti, csak ilyen teóriákról, elméletekről), és sose tudja, hogy én most elhiszem-e amit mondok, vagy nem. Pedig amikor valami olyan dologról beszélek, amibe nem vagyok biztos, mindig kínosan ügyelek arra hogy odategyem hogy: "szerintem", meg "lehetséges az hogy", meg "úgy sejtem" vagy "a szubjektív véleményem, amit semmire nem alapozok, az az hogy:", vagy "van egy olyan gondolkodás, hogy"

de ő valamiért mindig csak fekete-fehérben tud gondolkozni, és engem is általában besorol az általam bemutatott elmélet abszolút híveként, vagy abszolút ellenségeként