Vajon van-e annyi nyersanyag/erőforrás a Földön, amely lehetővé teszi 7 milliárd ember számára az amerikai életszínvonalat?

Szerintem bőven van, csak az a helyzet, hogy amióta létezik kereskedelem, pláne globális formában, a termelés elsődleges célja, hogy az így kapott nyersanyag/késztermék megjelenjen a világpiacon. Tehát semmi nem azért lesz előállítva, mert arra feltétlen szükség van, hanem azért, hogy árucikk legyen, amit majd valaki megvesz.

Ne értse félre senki, én nem azt mondom, hogy káros a kereskedelem, de azért mindabból, amit előállítanak, elég soknak a szükségessége megkérdőjelezhető, és erre rengeteg nyersanyag és energia megy el.

Ez ugye a jó öreg "hány embert tud a Föld eltartani" kérdés. (Ökológiai lábnyom és így tovább.)

Amit én olvastam elemzést az a "globális hektár" alapján próbája levezetni. Ez úgy működik hogy kiszámolja mennyi termőföld és víz áll összesen rendelkezésre a Földön átlagosan egy hektár területre lebontva, aztán kiszámolja hogy hány ilyen "négyzet" kell egy ember eltartásához. Azt mondják -hogy hogyan vezették le, nem tudom- hogy egy átlagember 2.1 hektárt igényel, egy ma amerikai színvonalon élő ember fogyasztása 10 hektár. Ha ezt a 10 hektárt beszoroznád a Föld mai népességével akkor a Föld területének a négyszeresét kapnád, állítja az egyik elemzés. Egy másik elemzés máshonna indul ki: azt nézi hogy mennyi tiszta termőföld kell egyetlen embernek. Ez már csak kb. fél hektár, és itt már azt is figyelembe kell venni hogy hol vannak ezek a földek (melyik országba esnek) ill. melyik ország mennyi figyelmet fordít a fenntartásukra. Pl. a USA átlaga az egy emberre eső termőterület szempontjából sokkal jobb (majdnem kétszer annyi), mint a világ átlaga.

Én úgy látom hogy az energiakrízis globális propléma tehát amiatt kevésbé aggódok hogy ezirányba ne lenne haladás. Túlságosan világos a probléma hogy ne próbálnák még az amerikaiak csökkenteni a fogyasztást, plán ehogy ez őket is függővé teszi. Az energiaprobléma egyébként is egy külön nagy fejezetet érdemel.

De tény hogy hogy egy teljesen lakott Földön az életszínvonal emelése csak a népesség csökkenésének az árán növelhető. Olyat is olvastam hogy tökéletesen kihasznált erőforrásokhoz képest a mai Föld lakosság kétszeresét is el lehetne tartani, de itt megint beleütközünk abba, hogy eltérő fejlettségi szintek és egyebek, nehezen megvalósítható.

"Mennyire hatékony az ún. fogyasztói társadalom?"

Teljes mertekben hatekony. A lehet legrovidebb ido alatt hatekonyan feleli az osszes rendelkezesre allo nyersanyagot. (amugy az USAban elg sokan nyomorognak, es rohadt sok a csoves... azon az amerikai szinvonalon sokaig eleg az olaj)

Szerintem az olajprobléma, és hogy a világ mit tud eltartani, az két külön kérdés. Pontosabban az előbbi az utóbbinak egy aránylag kis szerepet játszó része, attól függetlenül hogy egy olyan ami per pillanat minket személyesen érint.

Egyébként ahogy próbáltad is mondani, az olajban nem a kitermelés csökkenése az elsődleges probléma, hanem a növekvő fogyasztás. A harc oka nem az lehet hogy az olaj mezők elfogynak, hanem az hogy mindenkinek egyre nagyobb szüksége van rájuk. Ez csak népszerű félreértés hogy az olaj egyszer csak kimerül. Ami az igazi probléma az ha elér egy pontot ahol a termelést már nem lehet fokozni, viszont a kereslet tovább nő.

Másik: az országok többségében az olaj túlnyomó része import. Viszont a gazdaságuk fenntartása és növekedése érdekében elengedhetetlen dolog. Ez azt jelenti, hogy van egy hatalmas költségük, mert az olaj drága dolog, másrészt ki vannak szolgáltatva az olajtermelő országoknak, akik persze nem szégyellik a lehető legtöbb profitot kihozni a helyzetből, harmadrészt az olajár ingadozása az egész költségvetésükbe beavatkozik. Az ok amiért az olajfüggőségét a legtöbb ország csökkenteni próbálja tehát az, hogy gazdasági előnyre tegyenek szert. Az olajár visszafogja a gazdasági növekedést annyiban hogy a fejlődés többnyire nagyobb energiaszükségletet jelent, viszont az olajárak mellett ez akkora pluszköltség amit nehezen tud az adott ország felvállalni.

Tehát van egy erős gazdasági probléma, de ez nem az olaj kimerüléséből ered. Az olaj MAJD kimerül egyszer a jövőben (pontosabban drágább lesz kitermelni, teljesen nem fogjuk kimeríteni soha), de ezt nem szabad összekeverni az olajhozam csúccsal.

^Na igen, azt is akartam mondani, hogy mielőtt az úszómedencét irigyelnéd az amerikaiaktól, gondold végig hogy te hogy élsz.

Könnyű a szegény afrikainak teljesíteni az ökológiai lábnyom elvárását amikor alacsony technológiai szinten él. Téged sem akadályoz semmi hogy vissza ne térj a parasztgazdákkodáshoz. Nagyapám pl. egy napra hozott a kútról egy vödör hideg vizet, és fürdéshez, WC-önlítéshez, kézmosáshoz, majd végül öntözéshez is ugyanazt használta. Majdnem mindenhova vagy biciklivel ment vagy gyalog.

Nézz csak rá te hogy élsz:

-elmész a vízöblítéses WC-re, majd lezuhanyzol (vízpazarlás és ha meleg víz, akkor még gáz is)

-kisebbik rossz ha felülsz a tömegközlekedésre, nagyobbik hogy kocsiba szállsz, hogy eljuss a munkahelyedre (az olajfogyasztás túlnyomó része a közlekedés bűne)

-szabadidődben TV-zel, mozizol, internetezel, CD-t hallgatsz.

-este világítasz, télen távfűtesz.

Nem a modern életmódot akarom szapulni, hiszen rengeteg jó is származik ezekből, nem véletlenül áll át a világ pl. a digitális ügyintézésre és információtárolásra. De meg kell látni hogy óriási energiakövetelmény tartozik ahhoz az életmódhoz ahogy ma élünk.

A ÁTLAG magyar életszínvonalhoz képest némileg ha visszaveszünk az pont elég lenne. Én olyat olvastam, hogy Magyarország ökológiai lábnyoma kb 1,3 szorosa a területének, így ha valaki jobban odafigyel, kevésbé pazarol, nem dől be a fogyasztói társadalmas dumáknak, akkor lehet, hogy eléri azt a szintet, amin az emberek normálisan élhetnének ezen a világon, igazságosan osztozkodva. Na mondjuk ettől nem kell félni, hogy ilyen ideális állapot és fenntartható fejlődés realizálódik...

Az USA ennek többszörösét elpazarolja egy főre vonatkoztatva is, egyelőre nem is vesznek vissza, én azt gondolom, hogy lesz felelősségük abban, ha nagyon rosszra fordul a "világ" sora... de nem baj, rajongjunk értük...