Szoktatok gondolkodni azon hogy miért vagyunk, mi az amiben élünk, hogy vajon 10. 000 milliárd fényévre milyen lehet a világűr?
Vagy épp azon hogy mi az élet értelme: csak kémiai folyamatok eredménye, vagy valami természet feletti?
De még sorolhatnám a példákat.
Néha csak ilyesmiken tudok gondolkodni és annyira jelentéktelennek tartom magam a világűrben, mint bármelyik porszem.
Ráadásul idegesít hogy egyszerűen nem tudom ezekre a kérdésekre a választ.
ezekre a kérdésekre SENKI nem tudja a választ, ha mégis, nem hisszük el.
ha eredményre jutsz, kíváncsian várom, mert és is szoktam ilyeneken gondolkodni.
rengeteg olyan "titok" van még a világban, amire nem tudunk magyarázatot adni:)
aranyos vagy:))
régebben szoktam
de az ember paraméterei olyanok hogy ezen a bolygón, a newtoni és einsteini fizikát alkalmazó szellemi közegben, tudomásul véve a környező természeti folyamatok erőfölényét tud optimálisan létezni
kb az ókori filozófiákból (egész világ) összeollózhatod a boldogság receptjét és nyugodj meg: még annál is kisebb vagy a világegyetemhez képest mint el tudod gondolni :)
helló.
Először szerintem azt kéne megtudni, hogy mik is vagyunk valójában mi, mint emberek. Vajon a fizikumunkba lennénk bezárva, vagy esetleg többről lenne szó(elméink, lelkeink)...azt sem ártana megtudni, hogy mi a világ, vagyis miért jelenik meg nekünk, és hogyan...2 lehetőség van itt is...vagy egy külső szerkezet az, és abból észlelünk az érzékeink segítségével, vagy mentális termék az anyag, vagyis koncentrált gondolatsor, úgymond virtuális, akár álom idején, vagy testen kívüli élményben, igaz ez utóbbi kettőnél nincs akkor stabilitás, de mégis egy világot érzékelünk...vajon tehát materiális lenne a létezés? Ha elmélyedünk ezekbe a dolgokba, akkor lelhetünk megoldásra...én úgy látom a tudat megelőzi a fizikainak nevezett világot...tehát a gondolatoknak van irányító szerepük, amiket nem az agy hoz létre...csupán gondolkodásunk hatással van arra. Minden az elménkben fogan meg először, amit cselekedni készülünk...bármire nem koncentrálunk, az számunkra nem létezik éppen. El lehet mélázni ezen...vajon külső e a világ, s vajon elpusztulunk e testünk halálával, vajon van e Isten? mert a világtudatot valaminek adnia kell. egy mentális felfogásban könnyedén magyarázatot lehet adni arra, hogy miért és miként szól a lelkiismeretünk, miért vannak megérzéseink(intuíció), honnan érezhetjük meg más érzelmi állapotát, hogy érezhetjük meg mire gondol valaki, vagy épp mikor hazudik. Kiderül miért van lehetőség telepátiára, meg lehet érteni a paranormális dolgokat és sorolhatnám még...:)
Igazából minden összeköttetésben van egymással, mert egyetlen dolog létezik valójában...és ez az egyetlen Tudat/Elme, ami határtalan intelligenciával rendelkezik, s amiben létezni látszik minden más. Ugye minden egymásra utalva létezik(anyag), kémiai, fizikai és biológiai törvények/szabályok miatt...vajon véletlen lenne ez a harmónia? S ha már van, akkor vajon nekünk, mint gondolkodó embereknek, nem ezt a harmóniát kéne teljesen elsajátítani jellemünkben, hogy meglehessen a tökéletes együttélés? Nem lehet, hogy egy vallás is pont ezért sarkall a szeretetre...ami személyiséget nézve az egyetlen megoldás a közös, problémamentes létezésre...hiszen ha a szeretetnek egy szikrája sem lenne meg senkiben, akkor nem tudnánk együttműködni semmilyen munkafolyamatban, vagy sportban, játékban, emberi kapcsolatban...Ezek elég érdekes dolgok, és van tovább is, de a kérdéshez ennyit...ha valakit érdekel a dolog mélyebben szóljon...állok rendelkezésére. :)
ui.: Igazából az emberi elme képes felölelni az egész univerzumot, szóval annyira jelentéktelenek nem vagyunk...de itt megint a mentális hozzáállás lép érvénybe...ha valaki azt hiszi magáról, hogy ilyen kérdésekre soha nem fog tudni választ adni, találni...nos az tényleg nem fog egy ideig...én az ellenkezőjét hittem, és láss csodát, kaptam valamit, ami ezen dolgok teljes megértésére vitt rá...Most már tudom mi vagyok, mi a világ és mi Isten igazából...tudom létezésem okát, célját és értelmét...és a poén az, hogy bárki megtudhatja, bárkinek hozzáférhető ez a tanítás...csak kérdés elhiszi e. :P
üdv és sok sikert
25/F
LastOne.Left
szerintem az élet értelme, annak a fenntartása
azért élünk, hogy legyen élet
ezért van a szervezetnek immunrendszere, ezért szaporodik minden
magára az életre nem tudni a magyarázatot, hogy az minek van
de ahogy nézzük, olyanok vagyunk, mint a baktériumok(elpusztítjuk a gazda testet)
de valahogy mindenkiben alapösztön az életet óvni(ezért nem tud pl senki úgy öngyilkos lenni, hogy visszatartja a lélegzetét)
vagy alapösztön életet adni(nemi életet élni, szülni)
minden arra született, hogy az élet meglétét fenntartsa
de hogy minek kell hogy élet legyen ebbe a nagy űrbe
ez itt a kérdés
mert ugye sok apró kis dologból lesznek a legnagyobbak
icipici atomból vannak az óriási bolygók is
a mi picike életünkből lesznek a nagy.....nem tudom mik
előző vagyok még mindig
RÁJÖTTEM
mivel minden mindennel kölcsönhatásban van(ez az alapja annak amit írok)
azért élünk, hogy legyen élet (ezért szaporodunk, nem lehet természetesen öngyilkos lenni, csak erőszakkal)
és azért kell, hogy legyen élet az űrben, mert ez bizonyítja magát a létezést, létezését a bolygóknak, az űrnek.
az életnek nincs értelme bolygók nélkül(a semmiben), tehát a bolygóknak se lenne értelme élet nélkül.
a bolygók tulajdonképpen helyszínt biztosítanak az anyagi világnak, amiben az élet van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!