Meddig tart a jelen? (Mint idő).

Szervusz neked is! :)

Hsz.-edet talán nagyjából értem, de mégsem triviálisak mindenütt a válaszok. :) Egyébként sztem szegény olvasóközönséget már jól felidegesítettük, a lényeg h mi azért jól szórakozunk. :D

"A te esetedben ugye feltételezel az "u" ból elindítva egy "U" -t(mint magban létező világot a törvényszerűségeivel). Én pedig az "e" ből indulok el, és feltételezek a te "U"-d helyett egy "E"-t..."

Na ezaz! Tehát feltételezel. Én megmutattam, hogy pontosan 1 dolgot feltételezek (az objektív külső valóságot), és te is megmutattad, hogy legalább 1 dolgot feltételezel (a nagy betűvel írt Elmét). Ha ezen mondatod nem elírás volt, akkor máris látszik, hogy az én világképem legalább annyira racionális mint a tied. :) Ugyanis mint ahogy azt az előző hsz.-emben is írtam, a legkevesebb feltételezést tartalmazó működő hipotézist tekinthetjük a legracionálisabbnak.

"3. amikor mi bármiféle vizsgálatot teszünk, akkor még mindig a tapasztalattal foglalkozunk. :)"

Hadd kérdezzek valamit. Ha jól értem, te azt állítod, hogy maga a tapasztalat csak illúzió, és semmi köze sincs a valósághoz. Csupán az érzékeink keltik életre a tapasztalatot, és ha az érzékeinket kikapcsoljuk, akkor tapasztaljuk csak meg a valódi világot, ami egy nagy üresség, mert ugye ilyenkor nem tapasztalunk semmit, ahogy te is írtad. De miből gondolod, hogy ez az igazság? Miből gondolod, hogy ez a szemlélet a helyes? Mert én erre azt mondom, hogy az érzékeink valóban torzítanak a külső valóságon, de legalább képesek azt érzékelni valamilyen módon, mint ahogy az antenna is érzékeli a rádió sugarakat. Pl. a hőkamera is érzékeli a valóság egy részét, mégpedig a hőmérséklete alapján képez le egy ábrát. Több mint valószínű, hogy az ember az érzékeivel nem képes felfogni a valóságnak minden tényezőjét (pl. radioaktív sugarakat), de miért állítanám azt, hogy amit felfog, az csak illúzió? Mint minden eszköz, így az ember érzékszervei is csak bizonyos keretek között használhatóak, és való igaz, hogy bizonyos frekvenciákra és egyéb dolgokra a szemünk, fülünk, nyelvünk, stb. érzéketlen. De hogy emiatt én elvessem cakk und pack az egész tapasztalatiságot, tőlem kissé idegen. :)

"Úgy képzeld el a dolgot, hogy amikor mondjuk te elképzelsz magadban egy szituációt, jelenetet...akkor végül is te, mint "teremtő", hozod létre magadban az anyagot"

Ez az "anyag" egyenértékű-e az általunk "valóságosan" (idézőjellel vagy anélkül) megtapasztalt anyagisággal? Tegyük fel, én azt mondom, hogy amit megtapasztalok, az valódi, amit elképzelek, az pedig csak az agyamban létrehozott idegsejtek által keltett kép, és nem hinném, hogy bárhol bármiféle anyagi világot a gondolatom létrehozna a biológiai szinapszisok és áramkörök által alkotott "anyag"-ot leszámítva. De hangsúlyozom, csak tegyük fel, hogy így gondolom. Ugyanis nyitott vagyok a kérdéskörre, csak szeretném, ha jobban kifejtenéd. :)

A másik az, hogy úgy vélem, hogy amit elképzelek, az abban szereplő személyeknek nincs öntudata, mivel az egész csak az én tudatom kivetülése. Ezzel szemben, ha egy Elme áll mindenek fölött, és csak az ő képzelete vagyunk, nekem mégis van öntudatom. Vagy ebben is tévedek? :)

"ha a gondolatsorban megjelenő egyik egyén szemszögét nézzük, az csak a testen át lát ki első rendben, mert nem tudja, hogy Te "ott" vagy mögötte latensen, csak azt tudja először, hogy valamit érzékel, tehát feltételez egy külső világot"

Miért feltételezed, hogy az én elmémben megjelenő személyek bármit is érzékelnek? :) Nem lehet, h ez csak egy filozófia, amit teljesen magadévá tettél?

"Az egyén akkor válik képessé látni mindent, ha megszabadul az Elme által megjelenített világ illúziójától"

Szerintem pont ekkor nem látunk semmit, ugyanis ha nem marad más az elmén kívül, akkor nem látunk mást, csak ürességet, tapasztalatlanságot. Ez volna a mindent látás? :)

"ugyanis az egyén az elme, az elme eszköze a hit, ha pedig az egyén azt hiszi erőteljesen, vagyis a tudatalattijába az van beépítve, hogy márpedig ott van kint egy világ, és az egyén képtelen annak szabályain túljutni, akkor természetesen nem meglepő, hogy semmit nem tud/tudhat még, és sehogy nem tud felülkerekedni a fizikai törvényeken."

Azt állítod tehát, hogy ha én megtagadom azon hitemet, hogy rajtam kívül van egy valóság, akkor képes lennék úgymond "paranormális jelenségek" elvégzésére, pl. levitációra? Neked sikerült már? :D

"az ember pedig még azért nem képes látni, azért nem érzi a szoros kapcsolatot minden és mindenki között, mert totálisan lefoglalja az illúzió, amit már korábban is írtam, amit az Elme által indukált világ(tapasztalat) okoz."

Ez azt jelenti, hogy ha én képes vagyok teljesen elszakadni azon hitemtől, hogy van egy objektív külső valóság, és teljesen kikapcsolni az érzékeimet, akkor utána minden információt a magaménak tudhatok amit a világegyetem állapotáról csak tudni lehet?

"mennyi számítás, mérés, kutatás kellet, hogy idáig eljusson a fizika...és még mindig nem ért véget a dolog...nem lehet, hogy pont azért, mert téves irányba keresnek? :P"

A tudomány egyre pontosabb képet ad nekünk a valóságról, csak mindig lehet rajta még jobban pontosítani. De ez számomra nem azt jelenti h rossz irányban keresgélnek, hanem csak nem lehet végtelenül pontosan, minden tényezőt beleszámítva valamit megadni.

"Mi az oka, hogy az anyag megjelenik(mert ugye megjelenik) és változik? Elviekben a bizonyos törvényszerűségek..."

Igen, a törvényszerűségek okai a változásnak, de mi van ha én azt mondom, hogy az anyagnak nem kellett megjelennie, mert talán mindig is volt, csak más formában?

"tehát a törvényszerűség az oka az anyagnak..."

Ez itt már TALÁN csúsztatás; lehet, hogy az anyagnak nem a törvényszerűségek az okai, hanem csak az anyagi változásoknak.

"és amikor visszakérdezünk, hogy a törvényeknek akkor mégis mi az oka...nos azt a választ kapjuk, hogy hát az anyag"

Ezt a választ csak az erősen materialista emberek adják, de valójában ezt semmi nem támasztja alá. Azonban ha tőlem megkérdezik, hogy a törvényszerűségek létezésének mi az oka, lehet h azt felelem, h Isten, vagy az Elme. Ez viszont nem tesz állítást arról, hogy a külső valóság csak tévhit, vagy valóban létezik-e. Miért ne alkothatna egy Elme egy valóban létező anyagi világot? :) Vagy egyáltalán mit nevezünk valódinak?

"Ez pedig körkörös érvelés, akárhonnan nézem, vagyis nem áll meg a realitás talaján."

Egy napja tettem fel egy kérdést, amelyre te szintén válaszoltál: "Van-e olyan okozat, amelynek az oka maga az okozat." :) Ki tudja, talán ez nem is lenne körkörös érvelés, hanem csak egy jó példa az általam feltett kérdésre. :) De még egyszer mondom, nem kell, hogy a törvényszerűségek oka az anyag legyen ahhoz, hogy én egy külső valóságot feltételezzek.

"Másrészről pedig az anyagról és a törvényekről jól tudjuk, hogy korlátozottak, tehát nem egy teljes valamik, hanem hiányosak"

Ezt hogy érted? Az én filozófiám az, hogy minden törvényt meg lehet valahogy kerülni, és az univerzumban nincs olyan esemény amely lehetetlen lenne. Pl. régen azt gondolták, a repülés lehetetlen, mert ellentmondana a gravitációs törvénnyel. De azóta már megtalálták azokat a törvényeket, amelyek segítségével megoldható a repülés. Ugyanígy, tegyük fel, abban a korban, amikor még a mágnest nem ismerték, meglehetősen ezoterikusnak hatott volna, ha valahol mágneses jelenséget észleltek volna. Valójában semmi ezoterikus nincs a dologban, hanem egyszerűen csak belépett egy új tényező a rendszerbe, vagyis a mágneses törvény. A fizika törvényeiben az a szép a jogi törvényekkel ellentétben, hogy minél több van belőlük, annál több lehetőséget engednek meg. Véleményem szerint végtelen sok fizikai törvény létezik, ami azt jelenti, hogy bármely elképzelhető dolog végrehajtható valamilyen módon, tehát nincs lehetetlen esemény. Mindezt mondom úgy, hogy a körülöttem levő világra objektív külső valóságként tekintek. De mint a tied is, ez is csak egy filozófia. :)

"Miért egy hiányos dolgot(Univerzum) feltételezzünk a valóságnak, amikor egy teljessel(Elme) is megtehetjük ugyanezt? Melyik ésszerű?"

Ez a kérdés számomra teljesen nyilvánvalótlan, sőt mi több, értelmetlen. Egyrészt nem értem biztosan, mit értesz hiányos Univerzum, és teljes Elme alatt. Másrészt fent részleteztem, hogy az én filozófiám a teljes Univerzum, feltéve, hogy jól értelmeztem a "teljes" fogalmát. :) Harmadrészt: Miért lenne ésszerűbb egy teljeset elfogadni egy hiányos helyett? Mert az a szebb? :)

"Ha azt akarjuk, hogy a világot csak két színre bontsa a szemünk, akkor azt tesszük, hogy kikapcsoljuk azokat a "sejtjeinket"(nem tudom a pontos nevüket), amik színessé teszik a tapasztalatot. Ekkor már közelebb kerültünk ahhoz ,hogy hogyan is néz ki igazából a világ fizikailag"

Éppen ellenkező algoritmust végzel el, mint amilyet szerintem kellene. (A két receptort csapnak és pálcikának hívják. :)) Ha kikapcsolod a színérzékelő receptorokat, akkor csak kevesebbet látsz a valóságból. Minél több mindent kapcsolsz ki, annál kevesebb információ jut el hozzád. Az érzékeink véleményem szerint nem azért tökéletlenek, mert talán teljesen máshogy képezik le a világot, mint amilyen az valójában, hanem mert nem vagyunk az anyagnak az ÖSSZES tulajdonságát érzékelni. Így tehát ha a véres valóságot akarom látni, akkor nem hogy kikapcsolni kell az érzékeimet, hanem még új eszközöket is bevetni: mikroszkóp, hőkamera, colstok, röntgengép, vagyis egy csomó olyan eszközt, amelyek olyan dolgokat is érzékelnek, amiket az én szemem, fülem, stb. nem.

Én azt veszem észre, hogy a végtelen fogalma nagyon zavar téged. :) Nem vagy hajlandó azonosulni a külső valóság-nézettel, mert állandóan végtelenekbe ütközünk. Pl. végtelen sok fizikai törvény létezik. Végtelen sok tulajdonsága van az anyagnak. A magyarázati rendszerek végtelen sok külső magyarázati rendszert vonnak maguk után (amiről az előbbi hsz.-emben írtam). Talán úgy véled, hogy ezek a végtelenek egy olyan fajta szingularitást képeznek, amelyek nem megengedhetők a logikus gondolkodásban?

"Mit kapunk ekkor? Ugye a valóságot...de azt vesszük észre, hogy a valóság fizikailag egy nagy semmi...és ebből a semmiből állnak az érzékeink is"

Ebben a másfél mondatban két olyan következtetést is leírtál, amelyek számomra nem is következtetések, csupán filozófia. :) Első következtetésed az, ha a valóságot akkor kapjuk meg, ha minden érzékünket kikapcsoljuk. De ez csak egy vélemény, szerintem ennek éppen az ellenkezője az igaz. :) Másik következtetésed: Azt végképp nem értem, hogy miért a semmiből állnak az érzékeink.

"de mégis van tapasztalat"

Mégis mi a tapasztalat? ha egyszer minden érzéket kikapcsoltunk? Ha megszabadultunk az érzékeinktől, akkor egész egyszerűen nincs tapasztalat.

"Bízom benne, hogy nem felejtetted el, hogy a gondolatainkkal játszottunk el, amikor erre a következtetésre jutottunk, tehát az a semmi ami "kint" van, az még mindig bennünk van...a tudatunkban, mivel abból ugye kilépni nem tudunk...:)"

Ez idáig vili, de ez akkor sem tapasztalat, csak tapasztalati állapot. Mégpedig az a tapasztalati állapot, hogy nincs tapasztalat. Ez pont olyan dolog, mint a mozgásállapot. :) Ha nincs mozgás, az is egy mozgásállapot.

"Hogyan van tapasztalat akkor? Vajon kívülről küld valami jelet, vagy netán belülről, az elméinknek egy mélyebb szintjéről(legmélyebb, ami az Elme) vetül ki az?"

Ez az örök kérdés azt hiszem továbbra is fent marad. :)

Amit leírtál az Elme megismeréséről, azt hiszem hogy ez nagyon közel áll, vagy tán teljesen azonos a butthizmus alapvetésével. A fórum keretein belül ezt nem kívánom kommentálni, de mint a fentiekben is láthattad, az én véleményem szerint pontosan az érzékek (érzékelő eszközök) halmozása az, amely megismerteti velünk a valóságot.

Na itt vagyok kedves barátom. Bocsánat a megvárakoztatásért. :P

Egy fontos dolog az elején, mert lehet félreértettük egymást...Szóval én a tapasztalat alatt azt értem, ami közvetlenül jelenik meg a tudatnak, mint jelenetsor, s tapasztalati tárgynak nevezem azt az fizikai megjelenést, amiről azt hisszük, hogy odakint megtalálható. Lehet emiatt van gubanc. ;)

"Na ezaz! Tehát feltételezel..." bekezdéshez.

Most szeretnék elnézést kérni, mert lehet nem voltam egyértelmű korábban, de én tökéletesen egyetértek veled abban, hogy a te feltételezésed is logikus, viszont a racionalitását vizsgáljuk meg, a te definíciód szerint.

Tehát te a két dolgunkból feltételezed az objektív világot, viszont te ezen túlmenően feltételezel egy téridőt, és azon túl még egy nagyobb téridőt, s talán még azt is(szintén ezeken túl), amit Istennek lehet nevezni...itt már három hipotetikus feltételezés található a részedről a korábbi szavaidból elindulva, és a harmadikra jutsz el oda, amit én EGYETLEN lépéssel megteszek, szóval megállapodhatunk szerintem abban, hogy ez nem állja meg a helyét a racionalitás talaján a te "racionalitás" - meghatározásodat figyelembe véve. :)

"De hogy emiatt én elvessem cakk und pack az egész tapasztalatiságot, tőlem kissé idegen."

Igazság szerint egy szóval sem mondtam, hogy el kell vetni, csupán azt állítottam, hogy nem a tapasztalat(gondolatsor) az elsődleges, hanem a tapasztaló(elme). :P

"Miért feltételezed, hogy az én elmémben megjelenő személyek bármit is érzékelnek? :) Nem lehet, h ez csak egy filozófia, amit teljesen magadévá tettél?"

Valójában csak példáztam az Elme tevékenykedését, hogy értsd mire gondolok, de nyilván a mi személyi tudatunk precizitása még nem ér fel az egyetlen Elméjéhez.

"Szerintem pont ekkor nem látunk semmit, ugyanis ha nem marad más az elmén kívül, akkor nem látunk mást, csak ürességet, tapasztalatlanságot. Ez volna a mindent látás? :)"

Bocsi, lehet félreérthető volt, idézőjelbe kellet volna rakjam a "lát" kifejezést...szóval ha megszabadulsz a korlátoktól, vagyis a világ illúziójától, akkor a mindent tapasztalhatod meg egyszerre.

Viszont egy dolog van itt még...ugye azt mondod teljes univerzum(én a hiányosat úgy értettem, hogy amit a tudatunkon kívülre odaképzelünk, az hasonlatos ahhoz, ami közvetlen tudatunknak jelenik meg, de te ha jól sejtem nem erre gondolsz). Na de ha a teljes univerzumot vesszük alapul, amiben minden benne van egyszerre(amire azt mondod több érzék kéne, vagy eszköz, hogy "láthassuk"), és akként van ugye jelen, akkor az valójában fizikailag semmi...és a fizikailag semmi azért az, mert nem jelenik meg benne kontraszthatás, viszonyulás, pont azért mert teljes, sőt még változni sem változik, hiszen a maximumon van, ugyan hova változzon?. Amikor tehát az általam leírt "semmit" hozod szóba, akkor én azt csak fizikailag értem semminek...s megemlíteném, hogy az értelem még mindig jelen van a te felállásodban, mivel az is hozzátartozik az univerzumhoz...de a tudatosság üti a tudattalanságot, vagyis felülírja, és így oda lyukadunk ki, amit én mondtam...hogy igazából az Elme van, amiben minden létezik egyszerre. Itt megértheted, hogy mit értettem az alatt, hogy a testünk valójában fizikailag semmi, de hát mégis valami...még is hogyan, ha nem az akarat által, sőt hogyan változik az, ami teljes? ugye a te anyagod, amiről pedig később kijelented, hogy más formában..nincsen más forma, ha teljes, csak egy. :)

Egy dolgot közben elárulhatsz...miért említed mindig úgy, hogy "csupán", vagy "csak" filozófia? A természettudomány az anyag kölcsönhatásával foglalkozik CSAK, s nem az eredetével..a filozófia teszi meg ez utóbbit, tehát nem korrekt ilyen kijelenteni...mivel a filozófia magyarázza(próbálja), hogy egyáltalán miért létezik bármi is...vagy netán a természettudomány ezt kisajátította magának? Ohh és ha jól tudom a filozófia az tudománynak minősül, igaz nem természettudománynak a definíció szerint. :)

Egy nagyon fontos dolog még lenne...ami a kiírt kérdéshez kapcsolódik, hogy az se legyen elfelejtve...

Nekünk, akármit is teszünk, mindig, és csakis mindig a jelen lesz...hiába idézünk fel emléket, hiába töprengünk a jövőn, mindig a jelenben tesszük azt, legyen az bármi is...szóval egy örökké tartó "most"ban élünk...így az idő telése is képlékennyé vált, illúzióként ható...akárcsak álmunk idején...ott sincsen valós tér sem idő..csak érzet arra...:P

"Azt állítod tehát, hogy ha én megtagadom azon hitemet, hogy rajtam kívül van egy valóság, akkor képes lennék úgymond "paranormális jelenségek" elvégzésére, pl. levitációra? Neked sikerült már? :D"

Igen azt állítom, s az emberiség történelmében pont volt egy személy, aki ezeket meg is tette, meg is mutatta...gondolom nem kell leírjam a nevét...de ehhez bizony hatalmas akarás kell, mivel az "idők" során baromira de elszoktunk tőle egyénenként. :P

Egy nem is saját, de élményt azért leírok, ami csekélység azért, de mégis említésre méltó.

Szóval én nyertem bizonyosságot ilyesmivel kapcsolatban, mégpedig olyat, hogy egy illető percre pontosan megmondta többszörösen hogy mikor ébredek fel úgy, hogy nem is látott még soha élőben, nem mondtam neki soha, hogy mikor kelek, nem is ismert még akkor, és van köztünk több mint 200 kilométer...nem nagy cucc, de azért érdekes...:P

üdv

26/F

LastOne.Left

egy gondolatodra még reagálnék, hogy a kulcsszót alkalmazzam. :)

"Miért ne alkothatna egy Elme egy valóban létező anyagi világot?"

Azt mondtam a világ illúzió...de nem hamis...a világról alkotott elképzelésünkről mondtam, hogy könnyen meglehet, hogy hamis. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Köszi a választ kedves Last, azt hittem már feladtad a harcot, de megnyugodtam, hogy újra megjelentél. :D Egyébként meg semmi gond, mindenkinek akadhat zsúfoltabb időszaka, amikor ide kevesebbet tud koncentrálni, és azért valljuk be, nem kis energia az e fórumon folytatott eszmecsere. :) Bár sztem, ha csak az Elmére figyelsz, akkor ez a probléma is leküzdhető. :D:D

Akkor bele is vágnék a lecsóba. :)

"Szóval én a tapasztalat alatt azt értem, ami közvetlenül jelenik meg a tudatnak, mint jelenetsor, s tapasztalati tárgynak nevezem azt az fizikai megjelenést, amiről azt hisszük, hogy odakint megtalálható."

Köszi a tisztázást. :) De akk végülis azt mondod, hogy nincs tapasztalati tárgy a valóságban? Bár az én filozófiám egyre inkább arra felé kezd tendálni, hogy valóság és illúzió között nincs különbség. :)

"Tehát te a két dolgunkból feltételezed az objektív világot, viszont te ezen túlmenően feltételezel egy téridőt, és azon túl még egy nagyobb téridőt, s talán még azt is(szintén ezeken túl), amit Istennek lehet nevezni...itt már három hipotetikus feltételezés található a részedről..."

Hopp-hopp, nem egészen. Először is mint írtam korábban, végtelen magyarázati rendszereket feltételezek. Tehát van egy rendszer (3D), az függvénye egy magasabb rendszernek, dimenziónak, az is függvénye még magasabb rendszernek, stb. De nem kell ilyen bonyi dolgokról beszélnünk, tárgyalhatunk egy egyszerű fizikai jelenséget is. Newton mechanikája viszonylag jó képet adott a megfigyelhető mozgásokról, de volt olyan jelenség, amelyet nem volt képes megmagyarázni (fénygörbület...). A 19. század végén, 20. század elején ezeket mint megmagyarázatlan jelenségként tekintették, de jött Einstein relativitáselmélete, amely már megmagyarázta ezeket az extra hatásokat. A végtelen magyarázati rendszer lényege az, hogy megfigyelünk egy adott jelenséget, és összeszedjük azokat a befolyásoló tényezőket, amiket tudunk róla. Mindeközben kiderül, hogy ez még nem a teljes igazság, mert még végtelen sok (de talán elhanyagolhatóan pici) tényező hat a jelenségre, tehát maga a modell sosem tökéletes. És lehet, hogy ez a végtelen zavar téged, és ha úgy vesszük, itt végtelen sok dolgot feltételezek. De eddig rendre bebizonyosodott, hogy ami eddig megmagyarázhatatlan volt, később megmagyarázták. Éppen ezért nekem az a hitem, hogy a világegyetem egy végtelen tényezős, ám racionális gépezet, melynek tényezőit folyamatosan ismerhetjük meg, de a végtelen tudást soha nem mondhatjuk a magunkénak.

Csak egy egyszerű tisztázó kérdést hadd tegyek fel. Téged ez a végtelen zavar? Ezt a végtelent szeretnéd kiküszöbölni az Elme bevezetésével? Mert lehet abban valami, hogy ha azt mondod, hogy egyáltalán nincsenek fizikai törvények, hagyjuk abba a végtelen sok tényező kikutatását, tekintsük csak az Elmét, és az mindent elárul nekünk a testek mozgásáról, stb. Ez oké, csak a gyakorlati megvalósítását még mindig nem értem. :) Hogy tudod a magadévá tenni az Elme összes információját?

A másik meg az, hogy nem végtelen sok dolgot feltételezek, csupán csak egyet, az objektív külső valóságot. :) Annak megfelel az összes téridő, ahogyan fogalmaztad. :)

"Igazság szerint egy szóval sem mondtam, hogy el kell vetni, csupán azt állítottam, hogy nem a tapasztalat(gondolatsor) az elsődleges, hanem a tapasztaló(elme). :P"

De mégis mit tudok kezdeni ezzel az információval? Hogyan változik a megismerés folyamata a világban rejlő rengeteg adatot illetően?

"Bocsi, lehet félreérthető volt, idézőjelbe kellet volna rakjam a "lát" kifejezést...szóval ha megszabadulsz a korlátoktól, vagyis a világ illúziójától, akkor a mindent tapasztalhatod meg egyszerre."

Nem kellett vna idézőjelbe raknod, nagyon jól értettem. Egyszerűen tehát azt nem értem, hogy hogyan tapasztalhatsz meg mindent, ha kikapcsolod a tapasztalataidért felelős érzékeidet? Vagy nem kell kikapcsolnod? Nem vágom. :)

"Na de ha a teljes univerzumot vesszük alapul, amiben minden benne van egyszerre(amire azt mondod több érzék kéne, vagy eszköz, hogy "láthassuk"), és akként van ugye jelen, akkor az valójában fizikailag semmi...és a fizikailag semmi azért az, mert nem jelenik meg benne kontraszthatás, viszonyulás, pont azért mert teljes, sőt még változni sem változik, hiszen a maximumon van, ugyan hova változzon?"

Tekintsünk egy videofilmet. Tegyük fel, hogy már 100-szor megnézted, ismered kívülről-belülről, de annyira tetszik a film, hogy újból előveszed. Ha ismered a TELJES filmet (párhuzam a teljes univerzummal), akkor ezek szerint nem kellene benne változást érzékelned? Hiszen ugyanúgy azt látod benne, h beszélnek, mozognak a szereplők, tehát van változás. Mihez képest nem kellene h változás legyen a teljes univerzumban? Attól, hogy az információnak teljesen a birtokában vagyok, a változás ténye ettől még nem változik. De attól tartok, hogy itt változás alatt teljesen mást értettél, ami számomra nagyon elvont, és nem vagyok képes felfogni. :)

"de a tudatosság üti a tudattalanságot, vagyis felülírja, és így oda lyukadunk ki, amit én mondtam...hogy igazából az Elme van, amiben minden létezik egyszerre."

Miért üti a tudatosság a tudattalanságot? Van, amiről tudunk, és van, amiről nem. A kettő nagyon jól elfér egymás mellett. :) Annyi a különbség köztünk, hogy én nem gondolom a tudatot ennyire mindenhatónak, mert mindig van számunkra olyan információ, amiről nem tudunk, kivéve Isten számára. :) Te viszont az Elmében tárolsz mindent, amely elmének feltételezése még mindig nem értem, hogy miért visz közelebb a valóság megismeréséhez. Szerinted az Elme a miénk, azaz minden emberé külön-külön? Tehát ha egy ember meg akarja ismerni a teljes valóságot, akkor azt az ő Elméjében kell keresnie?

"ugye a te anyagod, amiről pedig később kijelented, hogy más formában..nincsen más forma, ha teljes, csak egy"

Nem az anyag a teljes, hanem az univerzumra mondtam, hogy önmagában teljes (azaz minden egyes momentuma, jelensége racionális), tehát a teljes információt magában hordozza az univerzum, azonban a mi ismeretünk hiányos erről a teljes univerzumról. Ezen kívül pedig, ami teljes, az is változik, nem értem h a két fogalom (a teljesség és a változás) miért függ össze egymással. :) A teljességet úgy értem, hogy minden részlete tudva van számunkra, de ettől még változhat az univerzum, legfeljebb a változás eredményét is ismerjük.

"Egy dolgot közben elárulhatsz...miért említed mindig úgy, hogy "csupán", vagy "csak" filozófia?"

Hát, a filozófia semmilyen szinten sincs bizonyítva, ezért írom, hogy "csak".

"A természettudomány az anyag kölcsönhatásával foglalkozik CSAK, s nem az eredetével.."

Ezzel teljesen egyetértek, sajnos az evolucionisták (értem ezalatt a fizikai, kémiai és biológiai evolúciót vallókat) a természettudomány kategóriába sorolják tudományukat, amely sajnos nem tesz eleget a természettudományi követelményeknek, miszerint a tanulmányozandó jelenséget meg is figyeljük.

"a filozófia teszi meg ez utóbbit, tehát nem korrekt ilyen kijelenteni...mivel a filozófia magyarázza(próbálja), hogy egyáltalán miért létezik bármi is...vagy netán a természettudomány ezt kisajátította magának?"

Nem sajátíthatta ki magának, de a természettudomány annyival magasztosabb, hogy azt bizonyítják is, a filozófia meg mint ahogy te is írtad, próbálja magyarázni, de ezek a magyarázatok mind csak elmélkedések szüleményei mindenféle megfigyelés nélkül.

"Ohh és ha jól tudom a filozófia az tudománynak minősül, igaz nem természettudománynak a definíció szerint. :)"

Sajna én se értem sokszor, hogyan is definiálják az általánosan vett tudomány fogalmát. Az viszont tény, hogy a tudományok között is van hierarchikus rendszer.

"Nekünk, akármit is teszünk, mindig, és csakis mindig a jelen lesz"

Nekünk igen. De én próbálok kitekinteni a magam szemléletéből, ezért hiszek a múltban és a jövőben is egyaránt. Pontosan ugyanolyan ez, minthogy az erdőben ha nem is tartózkodik senki, attól az erdő még ugyanúgy létezik, ha a külső valóságban hiszünk. Azt gondolom, hogy ha kitekintek a sajéát szemszögemből, és igyekszem objektívan, külső szemléletből elemezni a dolgokat, akkor kapom a legvalóságosabb képet. Ezzel szemben te visszaszorítanál, és azt mondod, hogy kizárólag csak az én szemszögemet használjam, és azon kívül ne is higyjek semmiben. :) De hát miért nem? Hiszen csak a saját szemszögemet tekintetbe véve nem érthető meg semmilyen jelenség. A korábban említett Nap-mozgás is ide tartozik. Ha csak az én szemléletemet venném számításba, azt mondanám, hogy a Nap éjjel nem létezik. De mivel igyekszek "kívülről" tekintve, azaz objektívan gondolkodni, ezért azt mondom, hogy a Nap éjjel is létezik, csak akkor a Föld másik oldalát világítja.

"hiába idézünk fel emléket, hiába töprengünk a jövőn, mindig a jelenben tesszük azt, legyen az bármi is"

És ha a jelen se létezik? Mi van ha a jövőben vagyunk, és a jelen az amin töprengünk? :D:D

"Igen azt állítom, s az emberiség történelmében pont volt egy személy, aki ezeket meg is tette, meg is mutatta..."

Lehet, hogy több ilyen személy is volt. :) Ráadásul ha Jézusra gondolsz, ő sem mondta azt, hogy a külső valóság csak illúzió.

"Egy nem is saját, de élményt azért leírok, ami csekélység azért, de mégis említésre méltó."

Először is hadd kérdezzem meg, hogy neked eddig miért nem sikerült "parajelenséget" létrehoznod? Ha te elmélyedsz az Elmében, akkor mégis mi akadályozott meg abban, hogy lebegj, hogy átmenj a falon, hogy a kenyeret és halat megszaporítsd? Vagy még nem is próbáltad? Miért nem?

"Szóval én nyertem bizonyosságot ilyesmivel kapcsolatban, mégpedig olyat, hogy egy illető percre pontosan megmondta többszörösen hogy mikor ébredek fel úgy, hogy nem is látott még soha élőben, nem mondtam neki soha, hogy mikor kelek, nem is ismert még akkor, és van köztünk több mint 200 kilométer...nem nagy cucc, de azért érdekes...:P"

Ezt előre mondta? Egyszerű a magyarázat: Te megkaptad az infót, h szte mikor fogsz felkelni, az agyad beállt erre az információra, és már fel is húztad a biológiai ébresztődet. :)

Velem meg olyan volt, hogy éppen álmodtam, és számoltam visszafelé a másodperceket, hogy mikor fog megszólalni az ébresztő, annak ellenére, hogy nem láttam az órát. Az ébresztő pedig akkor szólalt meg, amikor 0-hoz értem a számolással. Igen, vannak ilyen jelenségek. Amiket még akár meg is lehet magyarázni előbb-utóbb. :)

"Azt mondtam a világ illúzió...de nem hamis...a világról alkotott elképzelésünkről mondtam, hogy könnyen meglehet, hogy hamis. :)"

De ha szted az anyagi világ mint olyan, nem létezik, akkor mégis csak hamis, nem?

Érdekes dolgok ezek ám, de csak akkor lehet igazán dűlőre jutni majd, ha valahogyan bizonyítod ezt az Elmés, teljes információs dolgot, mert igazából úgy érzem kicsit, hogy a semmiről vitatkozunk, és ezzel nem jutunk előrébb semmilyen területen. Vagy igen? :)

köszi a türelmedet, de "direkt" nem válaszoltam még, pontosabban nem időhiányról volt szó, hanem az Elme azt mondta, még ne tegyem...pedig a válaszaim már régen meg voltak fogalmazódva bennem. egyébként részemről nincs itt szó harcról, hiszen ugyanarról beszélünk, csak éppen másképpen(bár mondjuk te korlátozod magadat, mivel azt állítod képtelen az ember megtudni mindent, én viszont tisztában vagyok vele, hogy a valóság az, hogy ezt csak elhiteti magával)...ohh és valóság...ehhez lenne egy kérdésem...

szerinted mi a valóság? a teljes Univerzum vagy az Elme? a kettő közül valamelyik csak a másik terméke...vajon melyik az? :)

egyébként nem akarlak én sem le, sem meggyőzni, csupán ismertetem veled a mentális elvet. :P

lenne még egy kérdésem, mivel itt elméleti dolgokról van szó ugyebár. tehát ha most elfogadjuk, hogy a tudatunkon kívül ott van az a bizonyos teljes Univerzum, ami működik értelem nélkül önmagában, és abból visszavezetjük a dolgot...akkor mégis mi szüksége van arra, hogy megjelenítsen engem, mint tudatot, és levetítsen magáról nekem jelenetsorokat önmagáról? Nélkülem is tud létezni, én mégis vagyok, mint elme, mert azt nem tagadhatjuk le, hogy van tudat és annak megjelenő mentális képzet egy bizonyos világról, meg ugye ebben is megállapodtunk már korábban, hogy végül is amit bizton tudunk ez a két dolog.

Szóval én azt mondom ,hogy az anyag önmagában nem létezik, vagyis az értelem teszi azt létezővé, de nem a mi személyi tudatunk még mindig...hanem az egyetlen Elme.

a végtelennel kapcsolatban nem zavar engem semmi, csak hát a végtelen az egy elég fura kifejezés...mivel az is véget ér...mégpedig ott, ahol a "semmi" kezdődik...vagyis én a teljességet, a maximumot használom, amikor erről van szó...egy kis trükközés, hogy a végtelent fel lehessen fogni. bízom benne érted mire akarok kilyukadni...mivel abban szerintem te is egyetértesz, hogy hát a Maximum az Maximum, és annak van határa ,mivel egy nagy egész, amibe a végetlen is beletartozik...:D

"Ez oké, csak a gyakorlati megvalósítását még mindig nem értem. :) Hogy tudod a magadévá tenni az Elme összes információját?"

Pedig már leírtam. Tulajdonképpen felveszed az Elme állapotát, a teljességét, de ezt csak úgy tudod elérni, ha a világérzetet megállítod, mivel az nem teljes, legalábbis ami megjelenik, az biztos hogy nem az...hiszen korlátozva van az érzékektől, műszerektől. :P

"Egyszerűen tehát azt nem értem, hogy hogyan tapasztalhatsz meg mindent, ha kikapcsolod a tapasztalataidért felelős érzékeidet?"

Úgy, hogy az amit az érzékekkel tapasztalsz meg, és a műszerekkel, az korlátozva van...pontosan azon dolgok miatt, amikkel ezt teszed...viszont minden tapasztalatot az elméd él meg...:)

Ha jól értem ,akkor nem tudod mire gondolok, amikor a TELJES kifejezést használom. Megpróbálom neked valahogy példázni. Tehát ha valami teljes, akkor az a maximumon van minden szempontból, így a film amit felhozol nem teljes, csak egy bizonyos része a teljesnek, persze a film szempontjából tényleg teljes, de itt mi most azt elemezzük, ami létezik...szóval ami a maximumon van, az nem változik, hiszen hova, mivé?

"Miért üti a tudatosság a tudattalanságot?"

Lehet ezt félreértetted, de megint csak azt tudom felhozni, hogy mi most az Egészet elemezzük, és ha van egy entitás, amiben fellelhető a tudatosság, akkor nem vakon cselekszik, hiszen van értelme, így tevékenységei irányítás alatt állnak. És ezért az értelemben/elmében való kutatás, ugye önmagunkban, visz közelebb a teljes valóság megismeréséhez, de ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek van egy Elméje, hanem egyetlen Elmére van felszőve az, amit mi most személyi tudatnak nevezünk(mindenkié), tehát a személyi tudat(aki szempontjából nincsen nap éjszaka éppen, hogy értsd mire gondolok), tulajdonképpen az Elme megtestesülése, Annak korlátozott megnyilvánulása...lásd korábbi példám, amikor megpróbáltam neked elmagyarázni, hogy hogyan teremt az egyetlen Elme. szóval ha az ember meg akarja ismerni a teljes valóságot, akkor az Elmében kell keresnie, ami személyi tudata "mögött" van, persze nem térben, csak képletesen. :P

"Hát, a filozófia semmilyen szinten sincs bizonyítva, ezért írom, hogy "csak"."

No de kérlek...te maga belátod, hogy a természettudomány az anyag kölcsönhatásával foglalkozik. Az objektív külső valóság, amit te vallasz, és az Elme, amit én, filozófia elmélet...nem fizikai. Tehát ha nem bizonyított egyikünké sem, akkor mégis miért van elfogadva a közhitben és a tudományban a te felállásod, még ha nem is abban a formában, ahogyan te elképzeled. Amit én mondok azzal meg van Isten maga, és a kapcsolatot is fel lehet vele venni, ahogyan azt már leírtam neked, hogy hogyan...és egyetlen dolgot kell csak tenni...megfordítani a felállást. :)

"Nekünk igen. De én próbálok kitekinteni a magam szemléletéből, ezért hiszek a múltban és a jövőben is egyaránt. Pontosan ugyanolyan ez, minthogy az erdőben ha nem is tartózkodik senki, attól az erdő még ugyanúgy létezik, ha a külső valóságban hiszünk. Azt gondolom, hogy ha kitekintek a saját szemszögemből, és igyekszem objektívan, külső szemléletből elemezni a dolgokat, akkor kapom a legvalóságosabb képet. Ezzel szemben te visszaszorítanál, és azt mondod, hogy kizárólag csak az én szemszögemet használjam, és azon kívül ne is higyjek semmiben. :) De hát miért nem? Hiszen csak a saját szemszögemet tekintetbe véve nem érthető meg semmilyen jelenség. A korábban említett Nap-mozgás is ide tartozik. Ha csak az én szemléletemet venném számításba, azt mondanám, hogy a Nap éjjel nem létezik. De mivel igyekszek "kívülről" tekintve, azaz objektívan gondolkodni, ezért azt mondom, hogy a Nap éjjel is létezik, csak akkor a Föld másik oldalát világítja."

Emlékezz kedves barátom az egyik korábbi bekezdésemre, ami így kezdődik : "lenne még egy kérdésem, mivel itt elméleti dolgokról van szó ugyebár. tehát ha most..." nos itt azt tettem, amit te mondasz, kihelyeztem a tudatomat, és onnan szemléltem...de te viszont(lehet tévedek), de nem teszed meg ugyanezt az én verziómnál. próbáld úgy elképzelni a dolgot, hogy én visszahúzódok, hogy távolabb lássam a dolgokat, ugye minél hátrébb megyek a térben is, annál több minden beleesik a látószögembe...én tulajdonképpen ezt teszem...tehát visszahúzódva kerítem körbe, kebelezem be az Egészet, biztosan el tudod képzelni absztrakt módon, hogyan értem ezt. Próbálj meg kilépni a személyi tudatodból...én nem azt mondom, hogy abból szemlélj...gyere visszább kissé, hogy mindent láss. :D:D

"Lehet, hogy több ilyen személy is volt. :) Ráadásul ha Jézusra gondolsz, ő sem mondta azt, hogy a külső valóság csak illúzió."

Igazad van..Jézus azt mondta, hogy csak az Isten van, ami az ógörög nyelvezetben Pneuma kifejezéssel van jelölve, aminek jelentései fuvallat, értelem, intellektus, elme, értelem...és az Igével, ami az ógörögben a Logosz szó van kölcsönözve és tudást, akaratot, gondolatot jelent...illetve azt is mondta, hogy nem a teremtett dolog az valóság, hanem a teremtő...sőt még azt is mondta, hogy ő az Atyában van, az Atya pedig őbenne...ha pedig ezen elmorfondírozol láthatod, hogy egymásban levés úgy nyer értelmet, az én felállásomra átformázva, ugye az ógörög szavakból kiindulva, hogy hát az Elme bennem van, és én az Elmében...biztos emlékszel amikor egyszer János evangéliumának első részét hoztam fel neked példának, talán a másik kérdésnél való beszélgetésünkben..."Kezdetben vala a Gondolat, és a Gondolat vala az Elménél..Ez kezdetben az Elménél vala. Minden ő általa lett, és nála nélküle semmi sem lett, a mi lett. Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága."

"Ezt előre mondta?"

Nem, nem...utólag és többször is, úgy, hogy nem beszéltem neki a kelésem időpontjáról egyszer sem...:P

"De ha szted az anyagi világ mint olyan, nem létezik, akkor mégis csak hamis, nem?"

Az anyagi világ, pontosabban az anyag, mint olyan nem létezik önmagában. De ezt nagyon sok fizikus is alátámasztja...Egyébként ha ajánlhatok egy kvantumfizikust, akkor nézz utána nyugodtan...a neve "Amit Goswami". :P

üdv

26/F

LastOne.Left

egyébként ha sikerült megértened, hogy miről is beszélek, akkor áttérhetünk arra, hogy a külső világ feltételezése miféle problémát húz be magával, ami természetesen pszichológiai probléma...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

*és az Igével alkot...

üdv és bocsi, csak hogy ne értsd félre

26/F

LastOne.Left

"egyébként részemről nincs itt szó harcról, hiszen ugyanarról beszélünk, csak éppen másképpen"

Részemről sincs, ezt tulajdonképpen csak átvitt értelemben írtam. Talán most nekem kellett vna idézőjelet használnom. :)

"bár mondjuk te korlátozod magadat, mivel azt állítod képtelen az ember megtudni mindent, én viszont tisztában vagyok vele, hogy a valóság az, hogy ezt csak elhiteti magával"

Nekem a másik oldalról lenne kérdésem. Aki "tudja" (idézőjellel vagy anélkül), hogy az Elmében van minden, annak sikerült-e már a mindent látás, vagy az is mindig csak híjával szokott sikerülni? Sajnos akarva vagy akaratlanul nem válaszoltál arra, hogy te ezzel a felfogásoddal véghez vittél-e már magasztosabb dolgokat, mint egy afféle átlagember, mint én. :) Látni szeretném tehát a bizonyítékát annak, hogy aki megszabadul ezen elavult illúziótól, az feltétlenül képes a fizika törvényeinek áthágására, velem mint korlátolt emberrel ellentétben. :) Látni szeretném, hogy mivel hatásosabb illúzióként kezelni a világot, mint külső valóságként?

Egyébként pedig egy fontos dolgot szeretnék tisztázni, sajnálom, hogy ezt eddig nem tettem meg, vagy legalábbis nem hívtam rá fel kellő képpen a figyelmet:

Én nyitott vagyok arra, hogy teljesen igazad van. Ha te egy teljesen anyagi (az anyagot mindenek fölött állónak valló) gondolkodású lennél, lehet hogy én meg a te szerepedbe bújnék, és nagyjából azokat az érveket hoznám elő, amiket te. :) De én világéletemben mindig az "ellenlábas" szerepet szoktam játszani, és ezt értsd jól. Értem ezalatt tehát, hogy szükségesnek tartom az ellenvélemények kidomborítását, mert mindig a szkepticizmus által fejlődött előrébb a világ. :)

"ohh és valóság...ehhez lenne egy kérdésem...

szerinted mi a valóság? a teljes Univerzum vagy az Elme?"

Szerintem egy Elme hozta létre az univerzumot. Ez az én hitem, lehet hogy még nem hangsúlyoztam ki eléggé. Azonban az Elmét is és az univerzumot is valóságosnak gondolom. (Ezen utóbbi mondatomat már ne vedd kész pénznek. :) Azért írom azt hogy így gondolom, hogy vitapartnered lehessek. Egész egyszerűen csak ki akarom bújtatni a szöget a zsákból, ami miatt te teljesen kitartasz megvallásod mellett, látni akarom az érveidet. :))

"a kettő közül valamelyik csak a másik terméke...vajon melyik az? :)"

Bizonyítani nem tudjuk még az állítást, de mindkettőnk szerint az Elme hozta létre a világot. De tegyük fel, hogy én egy ateista-naturalista emberke vagyok, és meg akarsz győzni a te oldaladról. Hogyan teszed meg? Mert szerintem egyelőre még sehogyan. :)

Amúgy lehetséges egy harmadik elmélet is. Szerintem. Mi van ha a világot Isten teremtette, Ő pedig az anyag terméke? Viszont az az anyag, amiből Ő áll, megint egy felsőbb Istennek az elméjéből származik, aki viszont megint az anyag terméke, és így tovább a végtelenségig. Akkor hogyan döntöd el, hogy melyik áll melyik fölött? :D Ez egy harmadik verzió, most találtam ki, sztem egész jól hangzik. :P

"egyébként nem akarlak én sem le, sem meggyőzni, csupán ismertetem veled a mentális elvet. :P"

Pedig igazán meggyőzhetnél, hiszen nagyon izgalmas ez a "másik" nézőpont. :)

"ha most elfogadjuk, hogy a tudatunkon kívül ott van az a bizonyos teljes Univerzum, ami működik értelem nélkül önmagában, és abból visszavezetjük a dolgot...akkor mégis mi szüksége van arra, hogy megjelenítsen engem, mint tudatot, és levetítsen magáról nekem jelenetsorokat önmagáról?"

Miért kéne h szüksége legyen? Egyszerű melléktermék is lehetünk. :) Miért ne jöhetett volna létre a tudatunk véletlenül? Függetlenül attól, hogy ebben nem hiszem, azért felteszem ezt a kérdést. Hiszen a tudatról valójában azt se tudjuk micsoda. Nem tudjuk definiálni, nem tudjuk, hogy egy lény hogyan ébredhet saját öntudatra.

Tehát felteszem, hogy van egy tökéletes, teljes, külső valóságos univerzum. (Na ezt jól meg aszontam. :)) Ez valahogy létrehozta a tudatot, amely érzékeli valamilyen szinten ezt a külső valóságot, persze jelentősen eltorzítva, korlátolva azt. Tehát - ahogyan nevezed - a tapasztalati tárgy lehet teljes, a mi tapasztalatunk pedig lehet hiányos. Hol ebben az ellentmondás? :)

Most felteszek mást. (Amit azt hiszem a hozzám legközelebbi elméletnek mondhatok.) Felteszem, hogy Isten, vagyis az Elme alkotta a világot, azonban mégis úgy tekintek a világra, mint külső valóságra, pontosabban az én személyes elmémen kívüli valóságra. Azt gondolom, hogy a valóság, és illúzió relatív fogalmak. Isten számára a mi világunk illúzió, bármelyik pillanatban összerombolhatja. De az én számomra valóság, nekem a fizika törvényeinek megfelelően kell élnem. Ha ezt át tudnám hágni, akkor én lennék Isten, nemdebár? Ezen álláspontom szerint nem véletlenül van személyes elménk, Isten maga alkotta azt, de mégis alá van vetve a mi elménk a fizika törvényeinek, az Ő elméjével ellentétben. Talán itt mondható el az, hogy az elme fölött áll az anyag (pontosabban a natura, a külső valóság), és a fölött áll az isteni Elme.

Te szerinted pedig egyetlen Elme van csak, arra vagyunk mi is "felfűzve". Mégis nehéz elvetni magunktól a külső valóság illúzióját. Ha neked nem sikerült még parajelenséget létrehoznod, az azt bizonyítja, hogy még te, aki ebben hiszel sem voltál képes gyakorlatban arra, amit elméletben vallasz. Mi a nagyobb küzdelem? Az én hagyományos módszeremmel a külvilágot valóságként értelmezve hagyományos, tudományos módon tanulmányozni, és megismerni a törvényszerűségeket; vagy pedig az, hogy a te módszereddel, egy életen át küzdök azért, hogy megszabadítsam magam a valóság illúziójától, és öreg koromra lehet h képes leszek valamire? Az én módszeremmel lehet h sok küzdés, tanulás árán felfedezem az antigravitációt, és létrehozom a repülő autókat. A te módszereddel pedig ugyanennyi év küzdés árán megtanulsz saját magad lebegni azáltal, hogy csak az Elmére figyelsz. :) Nem ugyanaz a végeredmény?

"a végtelennel kapcsolatban nem zavar engem semmi, csak hát a végtelen az egy elég fura kifejezés...mivel az is véget ér...mégpedig ott, ahol a "semmi" kezdődik..."

Nem nem, nagyon tévedsz. A végtelen definíció szerint nem ér véget. :D Hogy legyen miről beszélnünk, gondolj mondjuk egy parabola függvény értékkészletére.

"a Maximum az Maximum, és annak van határa ,mivel egy nagy egész, amibe a végetlen is beletartozik...:D"

Tegyük fel, elképzelek egy végtelen hosszú folyosót. A folyosó az elmémben van, az elmémből nem jön ki. :D Mégis végtelen. Nincs határa. A két dolog egyszerűen nem függ össze, mert az elme nyilvánvalóan a képzet dimenzióján felül áll. Vagy hol a határa a végtelen folyosónak?

És mit értesz maximum alatt?

"Pedig már leírtam."

Mármint a gyakorlati megvalósítást. Igen, de még te sem hajtottad végre, nem mutattad be, nem bizonyítja nekem semmi és senki, hogy ez hatásos. Nézd, azért tanulok a hagyományos módon, mert volt egy okos tanár nénim, tanár bácsim, akin látom, hogy ő már eljutott annak a tudásnak a birtokába, amit ő tanít nekem, ő számomra az élő bizonyíték. De ha olyas valaki tanít engem egy új módszerről, amit ő maga nem tud véghezvinni, az miért győzne meg engem? Honnan lássam, hogy ennek nagyobb a hatásfoka, mint a hagyományos hozzáállásnak?

"Tulajdonképpen felveszed az Elme állapotát, a teljességét, de ezt csak úgy tudod elérni, ha a világérzetet megállítod, mivel az nem teljes, legalábbis ami megjelenik, az biztos hogy nem az...hiszen korlátozva van az érzékektől, műszerektől."

Nem teljes-nem teljes, de legalább valamilyen információt ad, nem? :) Lehet, hogy nem látok minden színt a szememmel, nem hallok minden hangot a fülemmel, de amit látok, hallok, tapasztalok, az legalább egy szeletét megragadja a valóságnak, miért kell elvessem ezt a maradék tudást is? A másik pedig: Hogyan tudok elmélyedni az Elmében? Mi a gyakorlati megvalósítása? Jógázzak? :)

Egyébként meg hadd mondjak egy erős ellenérvet. Úgy vélem, az ember mindig csak azt tudja elképzelni, amit a valóságban valamilyen módon már látott. Nem tudsz olyan színt elképzelni, amilyet még nem láttál. Bármire is gondolsz, az csupán az általad már tapasztalt világból összetákolt képzelet, tehát a te képzeleted nem spontán módon van/keletkezik, hanem mindig a tapasztalatból indul ki. Ez elég erősen aláássa az elme (most kis e-vel sztem helyesebb) felsőbbrendűségét a külső valóság fölött. Gondold el. Ha életedben még nem lett volna semmiféle tapasztalatod, mi módon tudnál elképzelni bármit is, honnan lehetnének gondolataid? Hogyan "teremthetnél" az elméddel?

"ha valami teljes, akkor az a maximumon van minden szempontból, így a film amit felhozol nem teljes, csak egy bizonyos része a teljesnek, persze a film szempontjából tényleg teljes, de itt mi most azt elemezzük, ami létezik...szóval ami a maximumon van, az nem változik, hiszen hova, mivé?"

Ha csak és kizárólag a filmet tartalmazná az elmém, akkor sem változnának a filmben levő események? Isten szempontjából lehet h csak az univerzum teljes, de hát miért ne változna az univerzum? Attól h ő még ismeri a változás kimenetelét (ismeri a jövőt), még az változhat.

"szóval ha az ember meg akarja ismerni a teljes valóságot, akkor az Elmében kell keresnie, ami személyi tudata "mögött" van, persze nem térben, csak képletesen. :P"

Az Elme szerint van éjjel is Nap, vagy nincs? Tisztázzuk. :) Ha a válaszod az hogy van, akkor hadd kérdezzem már meg, hogy az Elmének miért csak a jelen, az örökké tartó most van? Hiszen a most, az csak a korlátolt személyi elménknek van, a korlátlan Elme viszont tudja, hogy van múlt meg jövő, ugyanúgy, mint azt is, hogy éjjel sem tűnik el a Nap. Vagy rosszul húzom meg a párhuzamot? :)

"No de kérlek...te maga belátod, hogy a természettudomány az anyag kölcsönhatásával foglalkozik. Az objektív külső valóság, amit te vallasz, és az Elme, amit én, filozófia elmélet...nem fizikai."

Valójában lehet, hogy az egy közhiedelem, hogy a természettudományok az objektív külső valóság filozófiáján alapszanak. Ugyanis, ha azt mondom, hogy az Elme áll mindenek fölött, ugyan mi változik? Megváltozik-e ezáltal az Ohm törvénye, a gravitáció, a kvantummechanika? A természettudományok attól még ugyanúgy működnek. Talán. Vagy mutasd meg, hogy nem így van. :)

"próbáld úgy elképzelni a dolgot, hogy én visszahúzódok, hogy távolabb lássam a dolgokat, ugye minél hátrébb megyek a térben is, annál több minden beleesik a látószögembe...én tulajdonképpen ezt teszem...tehát visszahúzódva kerítem körbe, kebelezem be az Egészet, biztosan el tudod képzelni absztrakt módon, hogyan értem ezt. Próbálj meg kilépni a személyi tudatodból...én nem azt mondom, hogy abból szemlélj...gyere visszább kissé, hogy mindent láss."

Ez nagyon jó, hogy így leírtad. Ezek szerint akkor az Elme szerint is van Nap éjjel is, jól értem? :) Tehát az Elme szerint való gondolkodás, a lehető legobjektívabb gondolkodás? Ez jól hangzik. (Újra felteszem a kérdést, hogy akkor ugyanez az Elme miért nem fogadja el a múlt és jövő, párhuzamos világok létezését? Csak hogy már a kérdező kérdését is tovább boncolgassuk.)

A Bibliából idézett részekhez szeretném, hogy mellékeld az igehelyeket is, csak hogy a szövegkörnyezetnek is utánanézhessek. :)

"Nem, nem...utólag és többször is, úgy, hogy nem beszéltem neki a kelésem időpontjáról egyszer sem...:P"

Sosem tagadtam a jövőbe látást, csak mégis érdekelne, hogy miért nem sikerül mindenkinek elmélyednie ebben az Elmében. :) Meg hát ez nem jelenti azt, hogy nincs "hagyományos" magyarázat a jelenségre, legfeljebb még nem ismerjük. :)

"Az anyagi világ, pontosabban az anyag, mint olyan nem létezik önmagában. De ezt nagyon sok fizikus is alátámasztja...Egyébként ha ajánlhatok egy kvantumfizikust, akkor nézz utána nyugodtan...a neve "Amit Goswami". :P"

Igaz, nem tanultam, mégis az egyik kedvenc témám a kvantumfizika, mert abban megtörténik minden, ami sehol másutt a természettudományokban nem. :) A kvantumfizika az, amit igazából senki se ért. :D Amúgy meg ez lehet hogy a koppenhágai modellhez kapcsolódik, nem? És egyébként éppen a kvantumfizika miatt vagyok nyitott a valóság/illúzió többféle értelmezésére.

"egyébként ha sikerült megértened, hogy miről is beszélek, akkor áttérhetünk arra, hogy a külső világ feltételezése miféle problémát húz be magával, ami természetesen pszichológiai probléma...:)"

Szerintem mindenképp térj rá a következő hsz.-edben, mert mint ahogy láthatod is, talán pont ezzel kapcsolatban is tettem fel kérdéseket a fenti soraimban. Sőt lehet, hogy ez visz majd teljesen közös nevezőre, vagyis ha tovább lépünk. :)

szia. :)

ismét bocsi a késlekedésért. :P

Tehát az első felvonásban, ha sikerül megszabadulni a világ" fogságától, ami tulajdonképpen saját magunk rabságban tartása, akkor az ember megszabadul félelmeitől és önző magatartásától, ugyanis ez egy elég komoly kis pszichológiai problémát okoz, mármint a tévedés...és ez az, amit előzőleg említettem, hogy kitérek rá, ha gondolod. No lássuk. :)

Szóval az emberi elme tapasztalathoz jutásánál kontraszthatásban, viszonyítottan jelennek meg a dolgok neki...ugye fizikailag eltérően, a test közreműködésével...ez a kontraszthatás viszont megtéveszti az emberi elmét, és a dolgokat különállónak tekinti emiatt, saját magát a fizikai testével azonosítja, így azt hiszi a dolgokról nem önmaga, vagyis elkülöníti magát tudatban a létezőktől...ezért automatikusan háttérbe szorítja a neki megjelenő dolgok érdekét sajátjával(amit annak vél) szemben, vagyis elköveti az önzést.

azáltal, hogy ezt az elkülönültség érzetet építi bele hitrendszerébe, vagyis ezt gondolja erősen, mivel ehhez szokik hozzá, nem "látja" egyszerűen az Egységet minden "mögött", ugye az Elmét, mivel leköti a világ illúziója, magát egyedül érzi a nagyvilágban, és az egyedüliség érzete automatikusan teret enged a félelemnek, amit persze fokoz az, hogy úgy véli ezek miatt tudat alatt, hogy a halál pillanatában elpusztul, és ugye nem tudja mi van az után...

gondolom az tiszta sor, hogy az önzés és a félelemből burjánzanak el a negatív tulajdonságok és érzelmek, amik tulajdonképpen szétzúzzák az egységet, nem is meglepő, hogy miért történnek borzalmak, erkölcstelenségek a bolygónkon.

Ha ezt sikerült megértened, akkor láthatod, hogy ha az egyén magát pedig az elmének tartja, amiről tudja, hogy valójában EGY mindennel, ugye az egyetlen Elmével, akkor észreveszi, hogy minden önmaga, vagyis a saját érdek teljesítése nem fog semmit háttrébe szorítani, mivel ekkor csak EGY valami van...az Elme ugye...tehát az önzés megszűnik, marad az önzetlenség...másrészről pedig ha az ember magát az elmének véli, azzal azonosítja magát, akkor a félelem is megszűnik, hiszen tudni fogja, hogy az elme az elsődleges, s nem a fizikai megjelenés, vagyis csak a test mondja fel a szolgálatot halálkor, mivel az eszköz, de az elme tovább él, hiszen azonos az egyetlen Elmével, ami ugye teljes, ami mindent tud, és ezáltal nem változik, vagyis keletkeznie sem kellet, azaz léte ÖRÖK...plusz ugye tudni fogja az egyén, hogy ha bármi van, az egyetlen Elme megvédi...mivel Az tökéletes, ahogyan az emberi elme is tökéletes, méghozzá olyannyira, hogy képes magával elhitetni, hogy bármi, még akár saját maga is tökéletlen, hibás, korlátozott legyen...:)

Na most az önzésnek van egy nagyon sunyi oldala, hogy feltételt szab, és bizonygatni próbál, de mivel hogy ha már én vagyok szóban, ezért nekem eszem ágában sincs neked bizonygatni semmit, és mutogatni "erőmet", tehát nem fogom a te elvárásod(ugye hogy mutassak valamit) helyezni magamat, mivel egy vagyok veled...én csupán közlöm ezt a felállást, és ha akarod, ezt választod a kettőből...tehát első rendben szabaddá válik az egyén tudatban, és előtör a boldogság(valós boldogság, nem elégedettség és öröm) érzete. :)

A szkepticizmus nagyon jó dolog, én is vallom, de egyszer véget ér...s ez a dolog amit elővezetek neked tulajdonképpen a külső világ valósága iránti kételyről szól. Abban viszont egyetértek, hogy az elme és az anyagi univerzum is valóságos(nem a külső), de a kettőből csak az egyik lehet maga a Valóság, így a másik az illúzió, ere pedig maga a relativitás a bizonyíték, ugye hogy végső soron melyik az elsődleges létező.

Az pedig, hogy hogyan győzlek meg...nos sehogy, mivel a győzködés megint az önzéshez tartozik, én nem akarom rád erőltetni ezt a fajta igazságot, én csupán beszélgetek veled erről a dologról, de ha már szóba hoztad az ateista-naturalista hozzáállást, és elmélyedsz az egyetlen Elme igazában, láthatod, hogy az Elme szempontjából mind az ateizmus igaz, mivel nem fogad el maga felett semmiféle istent, ahogyan naturalista oldalról pedig szintén a természetet fogadja el csak, az felett semmit...csupán az "én" és a természet határát kitolja a maximumig..tehát nincsen Önmaga felett teremtő, ahogyan nincsen természetfeletti sem, hiszen minden az Elme, ami tehát egy a természettel. ;)

Ahhoz, hogy valami szó szerinti öntudatra ébredhessen, szükség van a tapasztalatra, mivel az viszonyítást produkál a korábban általam említett kontraszthatás miatt..ha pedig te azt feltételezed, hogy van egy tökéletes, teljes univerzum, akkor az bizony értelmes, mivel a teljességbe beletartozik a tudatosság is, és akkor ott vagyunk, amit én mondok...hogy hát mégiscsak az Elme van...de ha Elme van, akkor az bizony nem kint van még mindig...:)

Igazság szerint te azért vagy a fizikai törvények alatt még tudatban, mert nem igazán tartod be a szellemi törvényt, hiszen mentális törvény is van, ha elméről beszélünk...tudod ez a törvény, bár most lehet meg fogsz lepődni, de a feltétel nélküli önzetlen szeretet...és azért, mert valójában a létezők egyetlen egészet alkotnak, vagyis egység van, kontraszt ide vagy oda, és hát azt mi sem gondoltuk komolyan, hogy majd az önzésnek teret enged a természet(Elme), mivel ha megtenné, akor a gyarló hozzáállás által kész pokolban élnénk a bolygón...szóval a tudatunk idézőjeles szánalmas állapota végett nem juthatunk túl a fizikai törvényeken még, de mihelyst változtatunk, akkor ez megszűnik, mármint a korlát..persze nem egyik pillanatról a másikra, mivel ha úgy szemlélünk, hogy az elme van, akkor a mi elméink sok-sok életet leéltek már, és ez a sok-sok "idő" alatt olyannyira hozzászoktatták magukat ahhoz, hogy hát képtelenek tudatban a fiz. törv. felé hágni, hogy erről csak és kizárólag sok-sok gyakorlás árán szabadulhatnak meg...nem úgy mint a pszichológiai problémától, persze ahhoz is őszinte belátás szükséges, nem pedig felszínes. És itt láthatod, hogy a végeredmény nem ugyanaz...mert én eggyel többet kapok...szabadságot ezáltal valós boldogságot, vagyis nem kell azon remegjek, hogy talán meg tudok keresni annyi pénzt, hogy vehessek antigravitációs autót...:P

Ha elképzelsz magadban egy végtelen folyosót, akkor annak pont hogy te magad, mint elme, vagy a határa...ahogyan a parabola függvény is eképpen zajlik, csak hát mi, akik az elmével így nem számolunk azt hisszük szó szerint nem ér véget...de hát megteszi, mivel az elme öleli "körbe".

A Maximum alatt pedig azt értem, hogy a Minden, ami teljes, ami nem hiányos, ami ezáltal egy komplett egész...ami pedig komplett egész, annak van határa...bár "végeláthatatlannak" tűnő.

Egyébként visszatérve a válaszom elejére, mégis mit vársz te tőlem? Hogy repedjek neked itt, egyáltalán miért akarnál repülni(ez csak példa)? Nos nem erről szól a dolog...mivel az "új módszer" a szabadságot és boldogságot segíti elő az egyénben, azt, hogy hogyan léphessünk túl saját tévedésünk által teret nyerő önzésünkön és félelmünkön(tudod a szívfájdalmon), hogy hogyan élhessünk erkölcsösen az egységnek megfelelően...ehhez pedig leírtam a miértet, szépen kifejtettem most neked ezt...ezt nem lehet konkrétan megmutatni, de ezt te is tudod. :)

Azt hiszem az "erős ellenérved" még sem az...ugyanis mcsak a tapasztalatról beszélsz még mindig, nem pedig a külső világról, és tuidod ha elfogadjuk ezt az egyetlen Elmét, akkor tök egyértelművé válik, hogy miért is van tapasztalat...hát persze, hogy azért, hogy a mi elméink tudják magukat mihez viszonyítani, hogy "én" érzetük meglegyen, hogy tudják magukról, hogy léteznek, és tapasztalásukból megtanulva ismerjék fel az univerzális elvet...szóval a tapasztalat nagyon is fontos...de eszköz, az elme eszköze...nem több. :)

Az Elméről beszéltem, amikor teljességet írtam...így az maga nem változik...de ettől még változtathat...Önmagából a Gondolata segítségével, s persze Önmagában. a filmed viszont a valós teljességnek, vagyis a mindennek csak egy része, így az alá van vetve a módosulásnak ha fizikailag vesszük a megnyilvánulását...persze benned van egy olyan formulában, amikor nem kap anyagi megjelenést, s úgy nem is változik, mert egyszerre van benned az egész, de te irányt adhatsz neki, és levetítheted magadban...no az Elme is ezt csinálja a világgal...ebből pedig kiderítheted, hogyan is van minden egyszerre benne az Elmében, és ebből kifolyólag miért van neki örökké tartó most...mivel az ami nekünk múlt és jövő, az neki egyszerre jelenlévő, de abból bizonyos dolgokat megjelenít "sorban", ami által mi megérzékeljük az időt. :)

A természettudomány nem változik...csak a pszichológia kap egy löketet, és a felesleges kutatások véget érnek, amibe annyi energiát ölnek az emberek, s ezáltal egy újkor, egy békés kor következhet az emberiség számára, ahol nem kell félni, ahol nem kell harácsolni, saját érdekeket hajkurászni, mert megkapjuk az Elmétől azt amit csak akarunk...:)

"Újra felteszem a kérdést, hogy akkor ugyanez az Elme miért nem fogadja el a múlt és jövő, párhuzamos világok létezését? Csak hogy már a kérdező kérdését is tovább boncolgassuk."

Hogy őszinte legyek, elfogadja, miért ne tenné? De értelmetlen nekünk erről beszélni, effelé törekedni(hogy ragaszkodjunk bármiféle múlthoz, jövőhöz, párhuzamos világhoz), mert tudod azzal még mindig nem szabadulunk meg a szenvedéstől, hiszen a ragaszkodás szenvedtet, és fogság, mivel függés, és a valós cél ez lenne, hogy boldogok legyünk, és ha megvan a szellemi szabály betartása, akkor megvan a betekintés a mindenbe...:P

egyébként János evangéliuma 1. rész 1-5 igehelyet idéztem, a testtel való azonosulás hátrányairól és az elmével való azonosulás előnyeiről pedig Pál apostol Rómabeliekhez írt leve 8. rész 19-31 igehelyeken kereshetsz rá.

A jövőbelátásra mégis miféle hagyományos magyarázat lenne, hiszen az még meg sem történt...hacsak nem történik valójában minden egyszerre, amit esetleg már a kvantumfizika fog végre bizonyítani...egyébként a kvantum fizika tökéletesen érthető...van egy nagyon jó kis kísérletük...kettős-rés kísérlet a neve...ahol az derül ki, hogy az anyag kvantumállapota valójában minden értéket felvesz, és egy anyaggal reagálva kapunk fix értéket belőle...csak hát az a bizonyos anyag, amivel reagál az még mindig minden értéket felvesz kvantumjaiban...hogyan fix az érték, ha valami azt nem úgy akarja? Tehát valójában egyszerre van minden..de mi mégis az érzékeinkkel, amiknek a valós állapota szintén egy hiánytalan teljesség, konkrét eseményeket észlelünk...na vajon hogyan, ha nincsen meg az értelem, a tudatosság minden "mögött"? :)

üdv

26/F

LastOne.Left