Én gondolkodom, vagy az agyam?
érdekes válaszok jöttek, köszönöm őket.
én is elmélkedem ezeken a dolgokon, mivel ember vagyok és megtehetem, akkor miért ne tegyem? :)
02:11 nagyon jó amit írsz. és az tényleg nem fér össze, hogy az amit mi most emberi tudatnak nevezünk, az önmagában létező lehetne. de mi van ha nem az anyagi megjelenés termékének tartjuk az tudatot és a gondolkodást, és van egy mélyebb tudat, ami összefonja, átöleli nem csak az emberit, de az univerzumot(anyagot) is? lehet akkor a rejtélyre is választ kapnánk. mert az szerintem is kézenfekvő, hogy a test az transzformátor az értelemnek/tudatnak, amolyan eszköz.
"de mi van ha nem az anyagi megjelenés termékének tartjuk az tudatot és a gondolkodást, és van egy mélyebb tudat, ami összefonja, átöleli nem csak az emberit, de az univerzumot(anyagot) is?"
Hát ez így homályos. Persze akár így is lehet, meg persze van 500-féle filozófiai iskola, ami ezt vagy azt gondolja a tudat természetéről.
Azonban minderre igaz a következő: nem az a lényeg, hogy ezt vagy azt feltételezhetjük-e vagy gondolhatjuk-e, hanem az, hogy mit kell gondolnunk, mit kell feltételeznünk, hogy vannak a dolgok valójában. Gondolni gondolhatunk sok mindent.
Örülök hogy értékeled a gondolataimat.Érdekes amit irsz,de bizonyos mértékben eggyetértek az utòlsò kommentelö véleményével miszerint a feltételezés még
nem bizonyossàg.Viszont ne felejtsük el azt sem hogy a feltételezésekböl születnek a teoriàk,ìgy hàt feltételezni,gondolkodni igenis kell.
Azzal kapcsolatban hogy a test a tudat "eszköze" teljesen egyetértek.Ezt logikai ùton is alà tudom tàmasztani:Az "emberi ént" az ember személyiségét tulajdonképpen kizàròlag a tudat hatàrozza meg. A tudat a "lényeg" az egész élö szervezetben,a tudat az ami " élövé teszi az élettelen matériàt".A tudat maga az "élet",a "személyiség" mely a testet felhasznàlva valòsìtja meg önmagàt.A tudat az egyetlen olyan dolog mely létében és cselekedeteiben éppoly független mint mozgàsàban az elektron.Figyeljük csak meg,minden egyes dolog mely a testhez tartozik kizàròlag a tudatot szolgàlja.Minden érzésünk és cselekedetünk a tudatban összpontosùl.Mondhatni a tudatunk a legfontosabb szervünk,az "élet magja".
18:54 köszi a választ
"Érdekes amit irsz,de bizonyos mértékben eggyetértek az utòlsò kommentelö véleményével miszerint a feltételezés még
nem bizonyossàg."
Igen ezzel egyetértek, de van egy észrevételem. Az, hogy a tudatunkhoz egy külsőlegesen elhelyezkedő materiális világot képzelünk el, azon kívül, hogy a tudatunkban jelenik a mentális képsor, az szintúgy feltételezés és nem bizonyosság. így egy változó, képlékeny entitást fogadunk el objektív valóságnak. Azzal pedig amit felhoztam az előző kommentemben pedig egy minden tudással, információval rendelkező Tudatot, mint abszolútumot, ami természetesen megismerhető.
Csak azért hozom fel ezt, mert ha abból indulunk ki amit tudunk, miszerint van nekünk egy olyan, hogy "én" és ennek az énnek jelenik meg a gondolatsor(világ), akkor bizony könnyen észrevehető, hogy az a világ, amit mi a tudatunkon kívülre helyezünk, igencsak spekuláció, feltételezés, feltevés, s megeshet, hogy téves, mert ha elmélyedünk ezen, akkor rájövünk, hogy mi azzal nem is tudunk érintkezni...sőt egyáltalán hogy néz ki a kinti világ?
Mit gondolsz?
Én is szeretem Descartes filozòfiàjàt.Teljes mértékben objektìvnek tartom az illuziò-argumentum,avagy az ideàk kétes hitelességéröl szòlò elméletét.Valòban igaz az, hogy az ideàink nem objektìv ismereteket adnak szàmunkra a vilàgròl,nem reàlisan irjàk le azon dolgokat melyektöl szàrmaznak.Az ideàk csak a test jàrulékait foglaljàk magukba de a testet mint egészet nem képesek megismertetni tudatunkkal.
Az abszolut Tudat létezését Descartes is emlìti (Szàmàra Ö Isten). A mindenttudàs tudatàllapota fizikailag tulajdonképpen lehetséges,de hogy valòban is létezik ezen Tudat az kérdéses.Logikai ùton valòban bebizonyìthatò a létezése(Descartezt meg is tette) viszont a tudomàny szàmàra csakis a tàrgyi bizonyitékoknak van jelentöségük.Persze most azt is mondhatnàd hogy milyen jelentösége lehet egy tàrgyi bizonyitéknak ha még önmaga a tàrgy sem elég "hiteles"?A tudomàny az érzékekre alapoz,nem bonyolìtja a dolgokat hiszen mi màsra is alapozhatna?Az Én létezésén kìvül dulajdokképpen semmi màst sem lehet elég biztosan megragadni ìgy hàt a legtöbb tudòs azt javasolja hogy amit érzékelünk fogadjuk el realitàsnak mégha kétséges is a mibenvolta. Teljesen jogos lenne az a kijelentés hogy a tudomàny is csak egy nagy illùziò.ìgy is van, mitagadàs.A mindenttudàs tudata elmélet egy elég szilàrd alapokon àllò elmélet, helytàll a tudomàny "csataterén" is,és màr csak bizonyitàsàra vàr.Persze akadnak elég agresszìv kritikusai is,a legföbbek minden bizonnyal a materialistàk.Csak a remény marad hàtra hogy az a "tàvoli dudàs" melyröl Einstein beszélt valòban létezik...
20:23.
a tudás van, mármint ezzel kapcsolatban. viszont a tudósok oly egyszerűen kezelik a dolgot, hogy a tapasztalatot tartják valóságnak, a tapasztalót pedig a tapasztalat termékének tartják, a megfigyelt miatt, elfelejtik a megfigyelőt, és mindez feltételezés össz-vissz. ráadásul kétféle értelemben kéne vizsgálni azt ami megjelenik, ha már precízek vagyunk, nem csak úgy, amit a szem konkrétan lát...hanem úgy is, ahogyan valójában van. ennek elmulasztását különben nevezhetnénk gyermeki vakságnak is. ráadásul logikai úton is bizonyítható, hogy valaminek léteznie kell, ami az anyagnak és annak törvényeinek "táptalajt" ad, ami körbefonja e két dolgot. és egyetlen döntéssel megoldható a dolog...csak hát a vágy-vezérelt gondolkodás, és a ragaszkodás még nem igazán engedi. idővel beérik, elvileg a kvantumfizika már alakulgat. Bár azt merész lesz műszerekkel bizonyítani, hogy van Isten, vagyis műszerekkel befogni...mert ugye Isten nem anyagból van ebben a felállásban, hanem az Isteni Gondolatból van az anyag. :)
ui.: egyébként nem Descartestől "hallottam" ezeket a dolgokat.
köszi a választ mégegyszer
Nos,feltételeztem hogy az elmélet töled szàrmazik viszont fontosnak tartottam megemlìteni Descartes nevét hiszen valljuk be ö volt az elsö aki ezen elméletet megalkotta, ìgy hàt az ö érdeme.Igaz az amit ìrsz,de a helyzet bonyolùltabb mint amilyennek làtszik.A materialista vilàgnézetü tudòsok elméletei sem alaptalanok.Ezen elméletek a tudatot egy magasan organizàlt anyagként irjàk le,szerintük a tudat (a vilàg) komplexitàsa még nem ad okot arra hogy egy abszolut Tudat létezésére következtessünk.A logikai bizonyitékokat pedig figyelmen kìvül hagyjàk mivel nem szolgàlnak tàrgyi bizonyitékokkal.(Logikai elmélet példàùl a materialista "minden a véletlen müve" elmélet is).Persze a materialista elméleteknek is vannak kritikusai.Legföbb hiànyossàguk pl. az hogy nem adnak magyaràzatot a tudat "függetlenségére",hiszen ha a tudat csak egy magasan organizàlt matéria mivel magyaràzhatò a felbonthatatlansàga és
függetlensége(kiszàmìthatatlansàga)?Erre is születtek màr különféle vàlaszok de eggyik sem elég meggyözö igyhàt csak annyit tudok javasolni hogy vàrjunk,a jövö majd megmutassa melyik vagy mely elméletek àllnak legközelebb az igazsàghoz.
Kösz a kérdést!
a feltételezésed téves, csupán megemlítettem, hogy nem Descartes a forrásom, s amúgy az ókori görögöknél is talán Platón fogalmazott meg valami hasonlót, de nem konkrétan ezt, csak egy abszolútum jelenlétét.
Mindenesetre ha Descartes az osztatlan Tudat elméletet, a mentális elvet adta át az utókornak, teljesen kidolgozott tanítás formájában, akkor megelőzte azt, akitől én kaptam meg a tudást. de igazság szerint, Descartes sem azért rótta papírra ezt a meglátását, hogy bármiféle érdemet szerezzen magának akár életében, akár azután.
Egy megjegyzés még, ha nem gond. A szigorú értelmében vett materialista elv is logikai bizonyítás következménye, nem mérésé. És erre vonatkozik ez a felállás, de gondolom ezt te is észrevetted. szóval nem a véletlenen van a hangsúly, hanem azon, hogy abból amit tudunk, azt következtettük ki logikai úton, hogy a tudatunkban megjelenő világon kívül, vagyis tudatunkon kívül még van egy világ...van kint anyag. De ha a logikájukat továbbvinnék, és megtennék azt, hogy megvizsgáljak, valójában mi is ez az "anyag", hogyan "néz ki", akkor arra a következtetésre jutnának, hogy az a dolog, amit kintre helyeznek, egy jó nagy üresség, vagyis fizikailag semmi. Ha gondolod kifejtem miről beszélek, mert pár mondat az egész.
üdvözlet és köszi a válaszod
Descartes csak az egyike azon kivàlò filozòfusoknak melyek ezen elmélet alkotàsàban és tökéletesìtésében vettek részt.Descartes ùjrafogalmazta és tökéletesìtette ezt az elméletet,melyért aztàn szàmüzetés volt a jutalma.
Természetesen érdekel,fejsd ki mire gondolsz pontosan.
No akkor a kifejtés azzal kapcsolatban, hogy az állítólag a tudatunkon kívülre odahelyezett világ valójában fizikailag semmi. Ezt logikailag kikövetkeztetve érthetjük meg igazán. Az érzékeinkből indulunk el, ami öt darab. Ugye azt jól tudjuk, hogy a valóságot bontják le nekünk az érzékeink. Mit tehetünk azért, hogy akkor a valóságot legyünk képesek tapasztalni? Szimplán egyszerűen és értelemszerűen azt a bizonyos lebontást kell megszüntetni, hogy a világ teljes valójában mutatkozzon meg. Ha viszont megtesszük ezt, azaz az érzékeinket ledobjuk magunkról, akkor fizikailag egy nagy ürességben, egy nagy semmiben találjuk magunkat. Úgy képzeld el ugye, hogy a fényt sem látjuk mondjuk a szabad szemünkkel, de ahogyan szűrőt(azt ami lebontja a fényt) alkalmazunk, azt a prizmát, akkor mindjárt megjelennek a fény színei. Tulajdonképpen a semmit bontja le nekünk a testünk, vagy bármely műszer úgy, hogy valójában a test és a műszerek is fizikailag semmik, de mi mégis biztosan tapasztalunk elkülönültnek látszó dolgokat. Kérdés: Van a tudatunkon kívül világ? Van e kívül matéria?
üdvözlet
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!