Én gondolkodom, vagy az agyam?

érdekes válaszok jöttek, köszönöm őket.

én is elmélkedem ezeken a dolgokon, mivel ember vagyok és megtehetem, akkor miért ne tegyem? :)

02:11 nagyon jó amit írsz. és az tényleg nem fér össze, hogy az amit mi most emberi tudatnak nevezünk, az önmagában létező lehetne. de mi van ha nem az anyagi megjelenés termékének tartjuk az tudatot és a gondolkodást, és van egy mélyebb tudat, ami összefonja, átöleli nem csak az emberit, de az univerzumot(anyagot) is? lehet akkor a rejtélyre is választ kapnánk. mert az szerintem is kézenfekvő, hogy a test az transzformátor az értelemnek/tudatnak, amolyan eszköz.

18:54 köszi a választ

"Érdekes amit irsz,de bizonyos mértékben eggyetértek az utòlsò kommentelö véleményével miszerint a feltételezés még

nem bizonyossàg."

Igen ezzel egyetértek, de van egy észrevételem. Az, hogy a tudatunkhoz egy külsőlegesen elhelyezkedő materiális világot képzelünk el, azon kívül, hogy a tudatunkban jelenik a mentális képsor, az szintúgy feltételezés és nem bizonyosság. így egy változó, képlékeny entitást fogadunk el objektív valóságnak. Azzal pedig amit felhoztam az előző kommentemben pedig egy minden tudással, információval rendelkező Tudatot, mint abszolútumot, ami természetesen megismerhető.

Csak azért hozom fel ezt, mert ha abból indulunk ki amit tudunk, miszerint van nekünk egy olyan, hogy "én" és ennek az énnek jelenik meg a gondolatsor(világ), akkor bizony könnyen észrevehető, hogy az a világ, amit mi a tudatunkon kívülre helyezünk, igencsak spekuláció, feltételezés, feltevés, s megeshet, hogy téves, mert ha elmélyedünk ezen, akkor rájövünk, hogy mi azzal nem is tudunk érintkezni...sőt egyáltalán hogy néz ki a kinti világ?

Mit gondolsz?

20:23.

a tudás van, mármint ezzel kapcsolatban. viszont a tudósok oly egyszerűen kezelik a dolgot, hogy a tapasztalatot tartják valóságnak, a tapasztalót pedig a tapasztalat termékének tartják, a megfigyelt miatt, elfelejtik a megfigyelőt, és mindez feltételezés össz-vissz. ráadásul kétféle értelemben kéne vizsgálni azt ami megjelenik, ha már precízek vagyunk, nem csak úgy, amit a szem konkrétan lát...hanem úgy is, ahogyan valójában van. ennek elmulasztását különben nevezhetnénk gyermeki vakságnak is. ráadásul logikai úton is bizonyítható, hogy valaminek léteznie kell, ami az anyagnak és annak törvényeinek "táptalajt" ad, ami körbefonja e két dolgot. és egyetlen döntéssel megoldható a dolog...csak hát a vágy-vezérelt gondolkodás, és a ragaszkodás még nem igazán engedi. idővel beérik, elvileg a kvantumfizika már alakulgat. Bár azt merész lesz műszerekkel bizonyítani, hogy van Isten, vagyis műszerekkel befogni...mert ugye Isten nem anyagból van ebben a felállásban, hanem az Isteni Gondolatból van az anyag. :)

ui.: egyébként nem Descartestől "hallottam" ezeket a dolgokat.

köszi a választ mégegyszer

a feltételezésed téves, csupán megemlítettem, hogy nem Descartes a forrásom, s amúgy az ókori görögöknél is talán Platón fogalmazott meg valami hasonlót, de nem konkrétan ezt, csak egy abszolútum jelenlétét.

Mindenesetre ha Descartes az osztatlan Tudat elméletet, a mentális elvet adta át az utókornak, teljesen kidolgozott tanítás formájában, akkor megelőzte azt, akitől én kaptam meg a tudást. de igazság szerint, Descartes sem azért rótta papírra ezt a meglátását, hogy bármiféle érdemet szerezzen magának akár életében, akár azután.

Egy megjegyzés még, ha nem gond. A szigorú értelmében vett materialista elv is logikai bizonyítás következménye, nem mérésé. És erre vonatkozik ez a felállás, de gondolom ezt te is észrevetted. szóval nem a véletlenen van a hangsúly, hanem azon, hogy abból amit tudunk, azt következtettük ki logikai úton, hogy a tudatunkban megjelenő világon kívül, vagyis tudatunkon kívül még van egy világ...van kint anyag. De ha a logikájukat továbbvinnék, és megtennék azt, hogy megvizsgáljak, valójában mi is ez az "anyag", hogyan "néz ki", akkor arra a következtetésre jutnának, hogy az a dolog, amit kintre helyeznek, egy jó nagy üresség, vagyis fizikailag semmi. Ha gondolod kifejtem miről beszélek, mert pár mondat az egész.

üdvözlet és köszi a válaszod

No akkor a kifejtés azzal kapcsolatban, hogy az állítólag a tudatunkon kívülre odahelyezett világ valójában fizikailag semmi. Ezt logikailag kikövetkeztetve érthetjük meg igazán. Az érzékeinkből indulunk el, ami öt darab. Ugye azt jól tudjuk, hogy a valóságot bontják le nekünk az érzékeink. Mit tehetünk azért, hogy akkor a valóságot legyünk képesek tapasztalni? Szimplán egyszerűen és értelemszerűen azt a bizonyos lebontást kell megszüntetni, hogy a világ teljes valójában mutatkozzon meg. Ha viszont megtesszük ezt, azaz az érzékeinket ledobjuk magunkról, akkor fizikailag egy nagy ürességben, egy nagy semmiben találjuk magunkat. Úgy képzeld el ugye, hogy a fényt sem látjuk mondjuk a szabad szemünkkel, de ahogyan szűrőt(azt ami lebontja a fényt) alkalmazunk, azt a prizmát, akkor mindjárt megjelennek a fény színei. Tulajdonképpen a semmit bontja le nekünk a testünk, vagy bármely műszer úgy, hogy valójában a test és a műszerek is fizikailag semmik, de mi mégis biztosan tapasztalunk elkülönültnek látszó dolgokat. Kérdés: Van a tudatunkon kívül világ? Van e kívül matéria?

üdvözlet