Hol van az a határa a technikai fejlődésnek, ami szerinted már valamilyen okból, okokból nem kellene (vagy kellett volna) túllépni? Mi ez az ok, vagy okok?

Nincs ilyen.

Csak mert pl az atomfizika eljutott arra a szintre, hogy atombombát tudunk gyártani, nem jelenti azt, hogy ezt a tudást ebbe az irányba kell is használni. Lehet erőművet is építeni ennek a tudásnak a felhasználásával.

Vagy, mert ott a netflix még nem tilos színházba menni.

Sok ilyen pont van:

*Szerintem a személyautók tömeges elterjesztése

*A mai mobiltelefonok (személyi kommunikációs és játék központ)

*A fegyverek eszetlen fejlesztése

Ha keresnék, még sokat írhatnék, de az szétfeszítené az oldal határait.

Ez teljesen öngól, amit írni fogok, hiszen egy elektromos kütyüről írom valaki olyannak, akit nem ismerek, nem láttam sosem... de talán pont ezért hiteles, hisz látom, megélem a következményeit is.

Tehát szerintem azon technológiai fejlesztések, melyek akadályozzák a valódi emberi kapcsolatokat. Tudniillik az ember társas lény, elemi szükségletünk, hogy interakcióba lépjünk másokkal, kapcsolódjunk, kötődjünk. A technológia pedig ezt fake-eli, utánozza, de nem tudja helyettesíteni.

Soha nem állt egy ember ennyi másik emberrel közvetlen vagy közvetlen kapcsolatban (többé-kevésbé) egy időben, és soha nem volt ennyi depresszív, beforduló, boldogtalan, magányos ember, mint manapság (a Nyugati kultúrkörben). Micsoda paradoxon.

És sok tanulmány egyértelmű összefüggést talált a két faktor közt (magány és elekronyos kütyük), s ezt érezhetjük is a saját bőrünkön.

Nyilván képtelenség, hiú ábránd ezt visszacsinálni. Én sem dobnám ki a telefonomat meg a PC-met. És meggyőződésem, hogy ezt nem igazán lehetett látni előre, de hát a tények azok tények.

Valamikor ott az okostelefonok megjelenésének idején billent ez át. Előtte a technológia kiegészítette, könnyebbé tette a kapcsolódást, mindenki könnyebben elérhetővé vált, de inkább azt a célt szolgálta, hogy megbeszéljük, hol és mikor tali. Sokkal többen voltak kint a szabadban, a játszón, a focipályán, a jóégtudjahol. Az emberi kapcsolatok még nem a virtuális térben zajlottak.

Ma mi van? Órákat chatelünk egymással (főleg a fiatalok), miközen nem tudjuk értelmezni a társas jelzéseket, nem tudjuk kezelni a - főleg nehezebb - személyközi szituációkat. Pokerface-el bámuljuk bambán a képernyőt, és emojikkal fejezzük ki az érzéseinket.

Ez kicsit kegyetlennek hangozhat, de én a különféle IVF technológiákkal vagyok így. Rengeteg erkölcsi és később biológiai kérdést felvet, hogy hol húzzuk meg a határt a meddőségi kezelésekkel kapcsolatban. Például egy mesterséges termékenyítés még oké, de egy mesterséges megtermékenyítés már nem (pl. ICSI). Miért nem?

Oké. Szűrkünk a genetikai betegségek ellen, tegyük a biológiai anya nukleáris DNS-t egy donor petesejtbe, hogy a mitokondriális beteg géneket ne legyen lehetőséget továbbítani. Most akkor hány biológiai szülőről beszélünk? Ki az anya? Aki a nukleáris DNS-t adta, vagy aki kihordta?

Ezek csak példák, gondolom nem is mindenkinek érthetőek, nem akartam mélyen belemenni, mert nem erről szól a kommentem. Jelenleg az emberi klónozást, és génszerkesztés kizárólag a saját törvényeink akadályozzák meg. Pontosan egy-két törvénymódosítást választ el minket a designer bébik generációjától. Meddig mehetünk el? Lehetnek-e ennek erkölcsi, vallási gátjai? Jó-e ez ilyen szinten belenyúlni a genomba? És a legfájóbb kérdés: kell-e minden embernek "gyermeket adni"? Rengeteg szülőnek megváltoztatta az életét, hogy az orvostudomány segítségével mégis gyermeke születhetett, de hosszútávon ezzel jót vagy rosszat teszünk?

Őszintén én nem tudom hová húznám be a határt, de tartom a véleményemet, hogy valahol meg kellene / kellett volna húzni, csak éppen baromira nehéz eldönteni, hogy hol ér véget a meddőségi kezelés és hol kezdődik a játék az élettel (egyáltalán létezik ilyen? Vagy menjünk addig, ameddig a technológia engedi és alá tudjuk támasztani, hogy az emberi élet jobbá tétele vezérel minket? És ha utána mégsem?)

Nem szerettem volna senki érzéseit megbántani a gondolatmenetemmel.