Van határa a tudományos/ technikai fejlődésnek?

A tudományos megismerésnek ilyen gyakorlati határa már csak azért sincs, mert maga a látható világegyetem 13 milliárd fényév átmérőjű gömb, ami minimum 13,7 milliárd éve létezik és valószínűleg ezen a jelenleg általunk jelenlegi műszereinkkel észlelhető gömbön kívül is folytatódik.

A tudományos megismerésnek elméleti határa sincs amennyiben a tér és az idő végtelen (a Nagy Bumm buborákán kívül is létezik), hiszen akkor a felfedezni való is végtelen.

Ha a tudományos megismerés fejlődik (bármilyen tekintetben) akkor az új ismeretek alkalmazása is követi azt, így a technika-technológia is fejlődik.

A tudományos megismerés ütemének van határa. Ezt a tudománnyal foglalkozó (kutató és szintetizáló, pl. leginkább egyetemen dolgozó) emberek száma korlátozza, az pedig véges (bár nagy tartalékok vannak benne, mivel ma még az emberek jelentős része nem tudománnyal foglalkozik).

A már meglévő tudományos ismeretek alkalmazási ütemének is van határa, amit az alkalmazással-fejlesztéssel foglalkozók száma limitál. Ez viszont sajnos verseng a kutatók számával is, mivel hasonló képzettséget, felkészültséget, motivációkat, tehetségeket igényel.