Filozófiai szemszögből hogyan lehetne cáfolni azt az állítást, hogy a lehető legjobb világban élünk?

Az egy szatíra.

A lehető legjobb világ azt jelenti, ha te ezen egy fikarcnyit is tudsz javítani, akkor az nem a lehető legjobb volt, mert azon nem lehet javítani. Ez a szélsőérték (maximális jó) definíciója.

A lehető legjobb azt jelenti, hogy nem lehet javítani.

Ez biztosan nem igaz.

Az emberek nem gondolják végig a helyzetüket és nem tudják valójában mi a jó nekik.

Én a könyvvel értek egyet, Panglos filozófussal.

Mi nem felejthetjük el, bármennyire is rossz volt a múlt, vagy bármennyire bírálható, kritizálható, ha nem minden úgy történt volna, ahogy történt, akkor mi nem is élnénk.

Nagy távlatban azonnal érthető ez, mert ha nincs mondjuk mohácsi vész, akkor teljes mértékben más lenne a történelmünk, az pedig olyan horderejű, hogy minden másképpen lett volna, így már az ük-ükszüleink sem találtak volna egymásra.

De ugyanígy ha nem lett volna első világháború, akkor minden másképpen lenne. Annak a sok derék fiúnak meg kellett halnia, hogy élhessünk, mert ha életben maradnak, akkor dédanyáinkat lecsapták volna dédapáink kezéről, így mi még úgy sem merülhettünk volna fel, mint egy pajzán gondolat.

Sarkosítva - azt kell megérteni, hogy még egy ma élő zsidó sem kívánhatja azt, hogy - bárcsak ne lett volna a Holokauszt! -, mert ez ekvivalens azzal, hogy - bárcsak meg sem születtem volna! -, mert ha tényleg nem lett volna, akkor lehet, hogy több zsidó élne a Földön, de nem azok, akik most élnek. Ahhoz, hogy mi megszülessünk, mindennek pontosan ugyanígy kellett történnie, még olyan mikro szinten is, hogy ha már egymásra találtak az őseink, a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink és nem más párt kerestek maguknak, pont ugyanúgy, ugyanakkor, kellett nekik szeretkezniük, hogy pont az a spermium termékenyítse meg a petét, ahogy az történt, hogy ne fiú helyett lány utódjuk legyen, meg ha fiú is, más spermium esetén egy testvére jött volna a világra annak, aki valóban megszületett. Milyen szörnyű belegondolni, hogy azok akik ma élnek, a múltban történtek haszonélvezői, akár jó volt az, akár rossz, mert pont az kellett ahhoz, hogy mi megszülessünk.

Így nem bírálhatjuk azt, ami megtörtént, azt meg kell érteni és el kell fogadni, sőt magunkban köszönetet is mondhatunk, már ugye ha becsüli az ember a saját és más, ma élő ember életét valamennyire.