Melyik harcos kerülne ki győztesen egy az egy elleni felállásban legvégül?

#1-es valaszoló

Nagyon köszönöm ezt részletesen kifejtett választ!

Hogy néhány dolgot tisztázzak:

A hunt valóban lóval és íjjal együtt kell értelmezni, hiszen gyalogosan szinte sosem bocsátkoztak harcba. Ezt önmagában nem tartom akkora taktikai előnynek, ami nagyon egyenlőtlenné tenné az összehasonlítást.

A kalóz esetén a tűzfegyver használata ellenben már ilyen volna, őszintén szólva őt csak azért tettem be, mert a populáris harcosok között van, és hogy meglegyen a kerek tíz szereplő a listán, de erősen gondolkodtam rajta. Viszont hogy értelme maradjon, csak hidegfegyvereket használjon, van elég sokféle belőlük a repertoárban.

A vikingek esetén is tudatosan választottam az illusztráció, minthogy a legtöbb viking testét semmi nem védte, csak egy sisak, annak okán, hogy a vas drága volt, és csak keveseknek volt láncvért jé. Ugyanebből kevesen engedhették meg maguknak a kardot is, és a jellemzőbb a sokkal kevesebb vasanyagot igénylő fejsze és lándzsa volt a harcosok kezében.

A hoplita kapcsán nem tudom, hogy pontosan mit is értettél azalatt, miszerint "a fegyverzetük és a páncélzatuk is viszonylag gyengébb anyagokból készült", de megelőlegezve írom, mert ez gyakran tévesen hangzik el sok helyen: a hopliták fegyverei sosem készültek bronzból. A vértelemek azok voltak, de a kardok pengéi, illetve a lándzsák döfőfeje sohasem.

"Gladiátor rendkívül jól képzett, de a képen lévő trák stílusnak nulla a páncélzata, viszont ők 1v1-ben elég erősek."

Igazából a gladiátorok felszerelését tekintve drasztikusan nagy különbségek nincsenek.

[link]

Általános jellemzőként elmondható róluk, hogy a testüket szinte semmi nem védte, csak egy sisak, egy különböző méretben és kialakításban készült pajzs, valamint a fegyvertartó kart, illetve egy, vagy mindkét lábszárt védtek páncéllal csupán, ezeket is csak amiatt, hogy olyan sérülést ne kapjanak be, ami után nem tudnak már tovább harcolni, de ugyanakkor könnyen és látványosan megölhetőek maradjanak a szinte meztelen testük okán. A képen ezért itt egy jellemző példa, a murmillo látható (nem thraex, annak a murmilloval ellentétben görbe pengéjű kardja van, ami a trákok jellegzetes sica rövidkardját idézi, de kb ennyi az összes különbség köztük, illetve még a pajzsméret)."

Persze, voltak ebben kivételek, az egy szál sisakban kiküldött andabata, és a tetőtől talpig vasba bugyolált crupellarius két szélsőségében.

------

#2-es válaszoló,

Magyar harcos nem szerepel a listán.🙂

#4-es válaszoló,

Szándékosan nem a Politika kategóriába írtam ki a kérdést, illuzórikusan azt remélve, hogy a Tudományok kategóriában mentes lesz a kommentál az ilyenektől.

A téma kedvéért feltételezve, - de nem állítva -, hogy a hunoknak bármilyen etnikai közük volna a későbbi magyarokhoz, még akkor is a megfogalmazás már önmagában tudománytalan. Ahogyan azt sem mondjuk, hogy a németek Geiserik király vezetésével kifosztották Rómát...

-------

#5-ös válaszoló,

"A hoplitánál a lándzsa hegye bronzból vagy vasból készült, mint ahogy a kard is. De legyen ennél a hoplitánál vasból. Viszont az a vas nem egyenértékű a későbbi korok vasfegyvereivel."

Ez téves, a hopliták fegyverei soha nem készültek bronzból. Ez az időszak (i.e. 400-as évek) már bőven a vaskor a Peloponnészoszon (i.e. 800-tól).

A dorü nevű hoplitalándzsa másodlagos feje, a sauroter, azaz a "gyíkölő", ami az egyensúlyt adta, illetve ezzel osztották ki a kegyelemdöfést is a földön fekvőknek, lehetett bronz, de a lándzsa fő döfőfeje soha nem volt bronzból.

A klasszikus kori hellén kultúrkörben a dorü mellett kétféle kardtípust használtak a hopliták, elsősorban a rövid, kétélű, levélalakú pengével készült, szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas xiphoszt, kisebb részben pedig a hasonló hosszúságú, görbe pengéjű, csak a belső felén megélezett, szúrásra kevésbé alkalmas, viszont jobban vágó, balkáni eredetű kopiszt - egyiknek a pengéje sem készült sohasem bronzból.

"A pajzsuk pedig a filmekkel ellentétben nem volt akkora védelem, alapvetően fából és bőrből készült, amire itt-ott bronzlemezeket erősítettek. Össze sem hasonlítható a rómaiak, de akár a vikingek pajzsaival."

Valóban, az aszpisz nevű pajzs sem készült bronzból soha, hanem fából, amit bőrrel borítottak és festettek - pontosan ugyanúgy, mint ahogyan a rómaiak, vagy a vikingek pajzsait is. Azok is bőrrel borított faszerkezetű pajzsok voltak, így nem értem pontosan, ebben az esetben mire célzol, hogy össze sem hasonlíthatóak.

Valóban, a vas minősége alul marad az acélhoz képest, bár ez a tényező nem ütközik ki a gyakorlatban a fedetlen (vagy szövettel fedett), avagy láncinggel védett test esetén, minthogy nem kell ellenállást leküzdenie, így éppen ugyanannyira halálos.

Ugyanakkor azt továbbra sem értem, mire is utaltál pontosan azalatt, hogy a hoplita pajzsa össze sem hasonlítható a római, vagy viking pajzzsal.

A hozzászólásod szellemi, erkölcsi mondandójával egyetértek. Igazad van. Bocsánatot kérek. Az emberélet elvétele bizonyos esetekben elkerülhetetlen, de sosem lehet ezt szórakozás tárgyává degradálni.

Egy dologhoz szeretnék hozzáfűzni még valamit:

"A vas hiánya elvezetett a lőfegyverek hiányához; a ló hiánya ahhoz a téveszméhez, hogy a ló és lovas alkotta egység olyan szörnyeteg, ahol csak veszíteni lehet; a környezet nem tette lehetővé a felfedezés kíváncsiságát, a semmiből érkező idegen ezért csak isten lehet; stb. Ez a helyzeti előny (terepismeret) elvesztéséhez vezetett, így később már a technikai érvényesülni tudott. Normális körülmények között a spanyol hódítóknak sem az inka sem az azték harcosok ellen nem volt esélyük."

Valóban igaz, hogy a lőfegyverek pszichológiai hatása nagy volt (nagyobb, mint a gyakorlati), ugyanakkor mégsem tudnám be az általad említett okoknak a sikert. Az inkák például az aztékokkal ellentétben nem tekintették isteneknek a spanyolokat a lovaik miatt, és fontos figyelembe venni, hogy itt több prekolumbián birodalom bukott el, nem pedig egy. Mondhatjuk, hogy a Maja Birodalom már hanyatlásnak indult ekkora, de nem volt ez igaz az Azték, -vagy az Inka birodalomra (ami utóbbival nem is találkozhattak volna közvetlenül a partraszálláskor a spanyolok), tehát itt egy általánosabb, közös ok húzódik meg ezen birodalmak bukásának mindegyikénél.

Tény, hogy Cortés többezer közép-amerikai indián segítsége mellett indult el Tenocstitlán ellen (ami nem is meglepő, tekintetbe véve, hogy az aztékok sportot űztek abból, hogy a szomszédos indián népekből százszámra raboljanak maguknak áldozatot nap mint nap), ami nem lett volna lehetséges, ha nincs rá kellő idő és tér a spanyolok számára - de nem hiszem, hogy ez kellett a sikerükhöz, vagy máshogy mondva, nélkülük ne győztek volna.

Én az okot abban látom, hogy egyszerűen ilyen emberek ellenében a prekolumbián kultúrák harcosai fizikailag tehetetlenek voltak:

[link]

...bármit is próbálták volna, nem volt gyakorlati értelemben esélyük győzni velük szemben, suhogtathattak az obszidián szélű fa ütőikkel, hajigálhatták az obszidián hegyű gerejeiket, vagy lőhették ki sorra az ilyen nyilaikat, olyan helyzetben voltak, mintha harckocsikat dobálnak kövekkel az utcai civil felkelők.

A spanyolok 200 emberrel, nulla veszteség mellett mészároltak le sokezernyi inka harcost, és döntötték meg a birodalmukat.

650 emberrel, 60-70 elesett mellett 20 ezer azték harcost győztek le.

Marathónnál a görögök 203 főnyi saját veszteség mellett közel 7 ezer perzsát öltek le, úgy, hogy ez utóbbiak háromszoros túlerőben voltak egyébként velük szemben.

Miért? Ugyananazért, amit fentebb a spanyolok esetén is szemléltettem. Mert egy ilyennel nézett szemben a perzsa harcos, pizsamájában és a vesszőből font pajzsával:

[link]

...esélye sem volt győzni. Nem volt fizikai képessége sebet ejteni sem sehol ezen a falon. Ugyanazért győztek sorozatosan óriási mészárlásokkal minimális saját veszteségeket elszenvedve újra és újra a hellének, mint ami a prekolumbián kultúrák vesztét is okozta a spanyolok képében. Hogy a fejettségi fok radikális különbözősége miatt tehetetlenné válik velük szemben a másik fél a harcban.

Nem lehet túlbecsülni a technológiai fölény fontosságát a hadászatban.

A koalíciós erők háromszoros túlerővel néztek szembe Irakban, és a világtengereken keresztül kellett véghez vinniük az inváziót, mindennek logisztikáját, ennek ellenére hetek alatt szétverték az iraki haderőt, és 172(!) főnyi veszteséggel tették meg mindezt.

Mindössze 150 brit katona a Rorke Drift-i csataban többezres létszámú zulu sereget győzött le, 17 fős veszteséggel.

Nem volt realitása a spanyolok legyőzésének, mert kifinomult páncélzatukkal közel álltak a halhatatlannokhoz az indiánok meztelen testek ellen alkalmazott fegyverei ellenében. És ez akkor is így lett volna, ha nem telik el annyi idő a kontinens felfedezése után.