Spártai katona vs. viking harcos, egy az egy ellen. Melyik nyert volna és miért?

Spárta karona állam volt, bár közel se olyan kegyetlen, mint ahogy az a filmben él.

A a vikingek meg tényleg egy barbár népcsoport, akik nem csak kardal a kezükben nőttek fel, mint a spártaiak, hanem nem is féltek a haláltól egyáltalán. Azért az is eleget tud számítani. Meg ha egy berzerkert nézel az meg tényleg brutál. Meg ugye a vikingeknek ez volt a létformája is, hogy raboltak, fosztogattak, csatáztak folyamatosan. Azért a spártaiaknál ez annyira nem volt jellemző, hogy éles csatába rendszeresen edződjenek, ahol hibának nem volt helye.

"Spárta karona állam volt, bár közel se olyan kegyetlen, mint ahogy az a filmben él."

Dehogynem volt kegyetlen. Rendszeresen mészárolták a helótákat.stb

#2

Aztaaa, jobbágyokat mészároltak akik nem értettek úgy a harcokhoz mint ők. Az igen dícseretes. Az életben nem fogtam kardot, de pár lecke után lehet én is megvívnék egy földművessel. A vikingeknél meg voltak bőven belharcok is, ahol valódi harcosokkal harcoltak, nem olyanokkal akik lehet, hogy az életben nem fogtak fegyvert.

Ott még a nők is csatasorba álltak és tőlük is félni kellett. Spártában a nők elsődleges dolga a szülés volt és a férjük igényeinek a kielégítése. Nem igazán harciaskodtak.

A vikingek meg tényleg folyamatosan harcoltak. Ugye ott is mentek a képzések, a baratságos küzdelmek, mint spártában, de jóval többet harcoltak. Ment a harc a földért, hatalomért, portyázásnál is. Nekik a harc ugymond hobbi is volt, nem csak a szükséges rossz.

Én is a viking harcost mondanám, de azért, mert az nem csak karddal és lándzsával tudott harcolni.

Bár valószínű, hogy néha-néha a spártaiaknál is előfordult más fegyver, amit talán a csata hevében zsákmányoltak, de szerintem alapvetően ez a két fegyver volt a teljes támadó arzenál a gyalogos közelharcban.

A "barbár" vikingek előszeretettel használtak baltákat, fokosokat is a kard mellé, amiben ugye egy helyen van a nagy súly, így meglendítve szerintem elég nagyot üt, az erejét még növeli az, hogy könnyebb, mint egy kard, ezért nagyobbat lehet vele suhintani.

Viking.

Jó 1000 év távolság van mondjuk a thermopülei csata és a viking hódítások időszaka között, az alatt az 1000 év alatt pedig elég sokat fejlődött a technológia, hogy mást ne mondjak, megjelent az acél, az abból készített páncél sokkal erősebb és ugyanakkor könnyebb is volt a bronznál, a fegyverekre ugyanez igaz.

Szinte semmi esélye nem lenne egy bronzvértes és fegyveres spártainak egy acélvértes és fegyveres viking ellen.

Nekem olyan érzésem van az itteni válaszokat olvasva, hogy keveset tudtok Spártáról, és mivel manapság divat a filmekben a viking téma, és többet látjátok őket, ezért az "ismerősebb szimpatikusabb" elve alapján a vikingekre szavaztok. Másrészt a kérdés szerintem inkább arról kéne, hogy szóljon, hogy mint katona, melyik ér többet, egy viking vagy egy spártai. Bár ez sem valami értelmes összehasonlítás.

Először is, teljesen más korban élt a két harcos, másfajta hadviselést folytattak, más fegyverekkel, harcmodorral stb. harcoltak. Nyilván a zárt hadrendű, nehézgyalogos közelharci hadviselésben a spártai a jobb, és a hajózó, fosztogató, rabló, portyázó hadviselésben, ami inkább az egyéni kvalitásokat emeli ki, a viking. Teljesen másfajta harcokban vettek részt, és a maga területén természetesen mindkét harcos jobb a másiknál...

Egyébként nem értem a kissé lesajnáló, lenéző hangnemet a spártaiak iránt, a maguk korában ők voltak az elit harcosok, a Földközi-tenger medencéjében (sőt, Keleten, a perzsák is) igyekeztek spártai zsoldosokat felfogadni, mert a maguk korában ők a hadviselés csúcsát jelentették. A punok, az egyiptomiak, a perzsák is alkalmaztak spártai katonákat, a Kr. e. 5. században ha egy állam el akarta magáról mondai, hogy ütőképes hadserege van, akkor abban kellett, hogy legyenek spártai hopliták vagy magas rangú spártaiak, akik megszervezték a hadat. A spártai polgárok már gyerek koruktól kezdve a harcra készültek, folyamatos testedzéseket, harci gyakorlatokat végeztek, a tanulásuk nagy részét ez tette ki. A vérükben volt a harc, ez volt az életük legfontosabb teendője. Ez nem is meglepő egy olyan városállamban, ahol a lakossák 10-ed részét tette ki az uralkodó elit, akiknek féken kellett tartani a helótákat, akiken uralkodtak. A spártai hopliták harci kiképzést kaptak, és olyan fanatizált nevelést, hogy az utolsó csepp vérükig állták a sarat a csatában, soha nem vonultak vissza, inkább meghaltak, minthogy szégyen érje őket. Pont emiatt voltak híresek és félelmetesek az ellenség szemében... Természetesen a legjobban a zárt alakzatban történő, fegyelmezett falanx harcmodorhoz értettek, amihez óriási képzettség és fegyelem kellett, ennek a mesterei voltak, fegyelmezettség és katonai kiképzés terén szerintem sokkal jobb egy spártai katona, mint egy viking. Igazából ebben a kérdésben össze sem lehet hasonlítani a kettőt. A falanx hadviselés lényege a csapategységben rejlett, és nem az egyéni kvalitásokban. Tehát a falanx ereje abban állt, hogy meg tudják-e tartani az alakzatot, és a hadmozdulatokat fegyelmezetten végre tudják-e hajtani. Meg volt szabva minden katonának, hogy hol a helye az egységben. Ennek ellenére természetesen mindenféle harcmodorhoz értettek. Ezt kitűnően bizonyítja Xenophón története, aki 10 ezer spártai katonájával egy perzsa királyfi szolgálatában harcolt mélyen bent Ázsiában, aki fellázadt az apja, a nagykirály ellen (kb. a mai Irán területén). A királyfit legyőzték, a serege szétesett, a 10 ezer spártai pedig hosszú és kalandos úton elindult a Földközi-tenger felé, miközben állandóan támadták őket a különféle, sokszoros tűlerőben lévő perzsa hadseregek. Olyan megpróbáltatásokat kellett kiállniuk, amit nem sok már hadsereg tudott volna véghezvinni, de ők állták a sarat. Pl. olyan parittyákat készítettek, amelyek hatótávolsága fel tudta venni a versenyt a könnyűlovas-íjász persza lovassággal... Gyakorlatilag a menekülésük állandó harccal telt el, de elérték a tengert és megmenekültek (egyébként később Nagy Sándor Xenophón menetelésének leírásai alapján nyomult be a Perzsa Birodalomba, amikor megtámadta III. Dareioszt, mert Xenophón leírta, hol lehet átkelni a folyókon, hol lehet védett helyet találni éjszakára stb.).

A helóták öléséről pedig annyit, hogy az nem harci gyakorlás volt számukra, tehát az volt a katonai képzésük, hogy védtelen embereket öldöstek. Ez eléggé együgyű megközelítés, nagy marhaság, és csak arra utal, hogy aki írta, fogalma sincs róluk. A helóták ölésének inkább az volt a célja, hogy félelemben tartsák őket, és az, hogy az ifjú harcosok hozzászokjanak már gyerekként ahhoz, hogy megöljenek egy embert. Magát a küzdelem technikai részét és a fegyverforgatást edzéseken gyakorolták 7 éves koruktól kezdve... A spártai gyerekeket korbáccsal fenyítették, sokszor nem adtak neki enni, hogy megtanuljon élelemhez jutni (helótától lopta el, és így szokott hozzá az öléshez), és a legnagyobb szégyen volt a gyengeség, a gyávaság. Ezért egy képzett, felnőtt spártai katona nem ismerte az éhséget, hóban, fagyban, trópusi melegben is tudott harcolni, nem vonult vissza, inkább meghalt, tűrte a fájdalmat stb.

Úgyhogy egy viking elleni párharcban nem nézném le annyira, mint ahogy azt itt sokan teszik.

#9

Vegyük példának a Kr.e. 479-es plataiai csatát!

Hérodotosz szerint itt Pauszaniasz király vezetésével 5000 spártai hoplita harcolt. Itt megdől az az állítás, hogy ilyen kevesen lettek volna.

Abban viszont igazad van, hogy rengeteg helótát vittek magukkal, a spártaiak még felsorakoztattak itt 35000-et. Ez megközelíti az összes görög hoplita számát, és ezeket a könnyűfegyvereseket csak Spárta állította ki.

A spártai kegyetlenséget meg sokan nem igazán hiszik itt, de szerintem azért kell vele számolni. A spártai katonai nevelés egyik főpróbája volt, hogy meg kellett ölni egy helótát. Volt egy krüpteia nevű intézmény is, eszerint néha szétküldtek fiatalokat az országban, hogy „semlegesítsék” a „gyanús helótákat”.