Hova kerülünk, ha meghalunk?

Tudományos szempontból?

Akkor a válasz, hogy semmi.

Testünk egy része visszakerül a szerves anyagok körforgásába, a maradék pedig elfekszik valahol.

Emlékünk és életművünk pedig egy ideig a történelem része lesz - amíg teljesen el nem veszik az is a világegyetem fejlődésének az értelmében.

#4: Engem sokkal jobban megijeszt az a gondolat, hogy a mostani életem után lesz egy másik, ami lehet rosszabb és jobb, mint a mostani, attól függően, hogy éppen milyen kedve van a főninek.

Viccet félretéve:

Egyszer minden elpusztul, még az Univerzum is. Az, hogy hová kerülsz, miután meghalsz, az attól függ, hogy hamvasztást kérsz vagy koporsós temetést. Amennyiben az előbbit, akkor egy forró kemencébe, ha az utóbbit, akkor a földbe. Az előbbi esetben egy marék hamu lesz belőled, ami felett a családod rendelkezik, az utóbbi esetben a nyüvek falnak fel, vagy -- ha nincs szerencséd -- kiássák a testedet az utódaink néhány évszázadon/évezreden belül, hogy kiállítsák azt a múzeumba, és hogy rácsodálkozzanak arra, hogy hogy néztek ki az ő szemükben primitív (visszafejlődés esetén -- ami szintén nem kizárt -- a fejlett) őseik.

A tudományban az a szép, hogy semmi nem ijeszti meg.

Amúgy, ha megijesztene... akkor mi lenne? Változna valami?