Ilyen fejlett technológia mellett mi értelme lesz az emberi életnek?

#11 Ha az életnek nincs értelme, akkor a halálnak miért lenne értelme? Pláne több értelme? Pont az a lényeg, hogy tök mindegy, hogy fejbe lövöd magad, kifekszel a vonat elé, levágod a karod, örökbe fogadsz egy kiskutyát vagy meztelenül táncolsz a templom előtt, milliárdos leszel vagy hobó, mert egyik se számít semmit. :D

Attól, hogy nem kreálunk maguknak délibábcélokat meg meséket még nem épül le az agyunk érzékelése. Ahhoz, hogy a fájdalmon kívül minden más eltűnjön egy olyan környezethez kéne adaptálódnunk több százezer éven keresztül, ahol a fájdalmon kívül semmi másra nincs szükség az életben maradáshoz.

Ez egy sarkított értelmezése a kérdésnek. Évszázadok óta élnek köztünk nihilisták, és nem akartak mind öngyilkosok lenni. A nihilizmust felfoghatjuk a valódi értelmetlenség és céltalanság megismerésének, felfogásának az előszobájaként.

Egy őskori, ókori vagy középkori ember számára ugyanilyen elképzelhetetlen lehetett misztikum és istenkép nélkül élni, a modern világ pedig bebizonyította, hogy lehet isten nélkül is élni.

Az élet értelméhez való viszony is hasonló utat fog bejárni, az agy alkalmazkodik hozzá, hogy nincs az életnek célja, és az csak a mostani gondolkozásunknak a korlátoltságát bizonyítja, hogy nem merül fel bennünk, hogy ez a jelenlegi állapotnál akár még jobb is lehet. Az agy sokkal összetettebb és rugalmasabb annál.

A fizikai leépülés is egy felületes megközelítés. A finom motoros készségekre a jövőben is szükségünk lesz az új technológia működtetéséhez, hasznosításához, a kézügyesség tehát marad. Másrészt a mozgási intelligencia több százezer év alatt is megmaradt, fejlődött, evolúciósan kifizetődőnek bizonyult. Alig 80 évnél sokkal több idő kell ahhoz, hogy egyáltalán satnyulásnak induljon. Arra nagyobb esélyt látok, hogy a teljesítőkészségünk határainak a kifeszítése érdekében a mesterséges a végtagok és szervek le fogják körözni a valódi szerveinket vagy, hogy már embriókorban is olyan géneket fognak szerkeszteni a gyerekekbe, mint amik a legkiválóbb sportolóknak vannak.

"Kérdező, de a technológiai fejlődés nem áll meg. Lásd a Moore-törvényt. A számológépek sem maradtak meg a 40-es évekbeli szinten, a robotok sem fognak megmaradni azon a szinten, mint amin most vannak."

(csak zárójelben, a Moore-törvény már kb. 15-20 éve nem érvényes, valójában a robotokról/AI-ról is csak a közeljövőt sejtjük, utána nem tudjuk, további fejlődés, vagy megtorpanás lesz-e az útjuk)

"Ezzel mondjuk nem értek egyet, szex robotok már léteznek is, meg ott van az AI is. Mi értelme van párt keresni, ha vehetsz magadnak egy robotot, aminek még intelligenciája is van?"

Hát... akkor ezek szerint neked még nem volt párkapcsolatod:D Amiket írtál még csak nem is hasonlítanak rá.

Az ókorban, középkorban, újkorban is voltak, akik nem szorultak különösebben rá arra, hogy dolgozzanak, mert mondjuk eltartotta őket a rabszolgasereg, vagy vagyonos családba születtek. Lehet, hogy sokan választották a hedonizmust, de szép számmal voltak, akik célt, értelmet adtak az életüknek, mondjuk elmélyültek a filozófiában, tudományokban, költészetben, politikában stb. stb…

Ma lehet kapni kész száraz tésztát, csak forró vízbe kell tenni és kész is. Sőt ma már pár kattintás, és fél–egy óra múlva ott a pizza az ajtóban. Mégis sokan szeretnek maguk tésztát gyúrni, pizzát sütni. Még akkor is, ha nem feltétlenül lesz az eredmény finomabb vagy olcsóbb. Ma már meg tudsz hallgatni egy hangfelvételt a legjobb minőségben, aminél 50 felvétel legjobb részeit vágták össze, kiküszöbölve minden hibát. Mégis szeretünk koncertre, hangversenyre járni. Egy filmnek is lehet tökéletes, élethű látványvilága, de ez nem ölte meg a klasszikus színházat annak minden potenciális esetlensége, hibája ellenére sem (a díszlet nem élethű, a színész eltéveszti a szöveget). Annak azért misztikuma van, hogy valami ott helyben születik meg és vissza nem térő módon vagy a létrejöttének és egyben a halálának a tanúja. Egy rejtvénynek meg lehetne keresni a megoldását az interneten, mi mégis magunk szeretjük a saját tudásunkra, intelligenciánkra alapozva, önállóan megoldani a rejtvényeket. Egy szoftver ezerszer optimálisabb lépést találna egy adott sakkjátszma adott állásában, mi mégis szeretünk magunk sakkozni, nem a számítógépre hagyatkozni. Van aki a sakk nyitásokat sem könyvből akarja megtanulni, hanem maga akar rájönni annak a logikájára. Bár el lehet jutni A pontból B pontba autóval, vagy helikopterrel is, mi mégis szeretünk túrázni. Mert valahogy mindezen dolgoknak nem a céljából áll az értelme, hanem az útjából és módjából. Magunk csináljuk, mert magunk akarjuk csinálni, annak ellenére, hogy csinálhatná mindezt egy gép is. Mert nem az a lényeg, hogy ezek el legyenek végezve, hanem az, hogy részt vállaljunk az elvégzésében.

A táncnak, vagy a tengerparton való sütkérezésnek nincs különösebb célja, haszna, mégis sokan lelik örömüket benne. Mi sem világít rá jobban a céltalanságára, hogy értelmezhetetlen ezeknél a tevékenységeknél az, hogy „hú, bele kell húznom, mert lemaradásban vagyok”. Ezzel szemben a mosogatásnak van célja, praktikus haszna, mégis kevesen lelik benne örömüket. Úgy tűnik, hogy nem feltétlenül a cél hasznossága, értéke az, ami az ember számára meghatározó. Rengeteg ember van, aki erőt, energiát, sőt akár pénzt is áldoz valami olyan dologért, ami tulajdonképpen munka is lehetne, de számára ennél magasabb szintű érvénye van, lelkesedésből, meggyőződésből teszi azt, amit tesz.

Ahogy a könyv nem ölte meg az előadást, a gramofon nem ölte meg a koncertet, a mozi nem ölte meg a színházat, a telefon vagy az internet nem ölte meg a személyes beszélgetést, találkozást, úgy a gombnyomás és automatizálás sem fogja megölni az emberi tevékenységeket. Bizonyos szempontból könnyebb lesz, mert nem kell azt tenned, amihez nincs kedved, cserébe több időd, energiát, lehetőséged van arra, hogy azt tedd, amit valóban szeretnél. Nyilván – ahogy egyébként ma is – sokan nehezebben fogják megtalálni a helyüket, meghatározni maguknak a céljaikat, de arról nincs szó, hogy objektíven, általánosan és szükségszerűen fogja kivétel nélkül mindenki céltalannak és értelmetlennek találni az életet.