Egy állítás attól tudományos, hogy a tudósok szubjektív álláspontja szerint igaz?

Tudod, kérdező: ez a tudomány módszere. A tudomány talált ki úgy kb. mindent, amit ma használsz.

Létezik ezen kívül más módszer is: például az ezotéria módszere. Ez az, amit te most használsz. Az ezotéria egy jó dolog volt akkor, amikor még tudomány nem létezett. Sok dologban segítette a tudomány fejlődését.

Amióta tudomány létezik, az ezotéria SEMMI újat nem tudott kitalálni (olyat, ami működik is).

Szerintem nem érdemes Trója esetéből messzemenő következtetéseket levonni a tudomány működésével kapcsolatosan.

Egy állítás pont attól lesz tudonányos, hogy NEM szubjektív. Hanem objektív. Mert megfigyelésekre alapoz, kísérletekre, tényekre alapoz. Olyanokra, amit más ha megismétel, ugyanazt a következtetést kapja. Vagyis független az eredeti ötletgazádtól, azaz objektív.

Egyébként #9 okfejtése egyszerűen szuper!

Nem, a tudomány találta meg.

De az ötletet valóban egy ezotéria jellegű dolog adta.

A tudományban fontosak az ötletek - és magának az ötletnek nem kell tudományosnak lennie.

Például az, hogy Trója létezett-e, egy tudományosan vizsgálható kérdés.

Csak addig, amíg nagyon kevés az adatunk hozzá, nem igazán érdemes vizsgálni, mert túl drága így.

A tudomány ilyen megközelítése annyira távol áll a valóságtól, hogy nem korrigálható. Lektoráláskor szoktam az ilyesmire mondani: nem átírni, kidobni és újra írni.

Most mit mondjak? Magyarázzam el, mi a különbség tudós és nem tudós között? Vagy mi a különbség vélemény és állítás között? Vagy mi a szubjektív és mi az objektív? Na nem. Tessék utánajárni, alázatosan megérteni és nagyon nagyon óvatosan megszólalni. Ilyen pökhendi nemtudáshoz nincs mit hozzátenni. József Attila lehetett egy nép tanítója (még akkor), ez ma már nem működik.

Nem az volt a tudományos álláspont, nem találták, és kellett egy megveszekedett konok, ám nem régész (ez aztán meg is látszott a működésén) Schlieman, akinek sikerült elérni, hogy ismét csak legenda legyen a trójai gazdagság. Na persz tudjuk, nem legenda. Amúgy a hely látogatható.

Én nem tudom, hogy ennyire agyhiányos emberek, mint a kérdező - miért pont a tudományra jönnek?

Közük sincs hozzá, még messziről, hunyorítva sem.

Egy medúza értelmesebb dolgokat csinál, mint ők.

> Igen, ez a baj, hogy a mai tudósok is azt hiszik hogy a tudomány egyenlő mindennek a kétségbe vonásával.

Pedig valahol erről van szó. A világról kismillió kijelentés tehető. Kismilló olyan kijelentés van, ami egymást kizáró kijelentés. Bármit is mondasz el a világról (mondjuk hogy a Föld a Nap körül kering), azzal kétségbe vonsz, sőt egyenesen tagadsz minden ezzel össze nem egyeztethető állítást (A Nap kering a Föld körül, a Föld a Hold körül kering, stb…)

De nem ismerünk a világon mindent, végtelen számú adatból véges számút ismerünk, és ebből kell állításokat tennünk a világról. Ahhoz, hogy ez hatékony és működőképes legyen, kellenek módszerek, amik mentén az ismereteinkből modelleket alkotunk, amik menténk megállapításokat teszünk.

Trójára visszatérve lehet azt mondani, hogy Trója fiktív város, Akhilleusz fiktív személy. Lehet azt mondani, hogy Trója valóban létezett, Akhilleusz viszont fiktív. Lehet azt mondani, hogy Trója fiktív, Akhilleusz viszont tényleg élt. Meg lehet azt mondani, hogy Trója is, Akhilleusz is létezett. De ezen állítások között van egy aszimetria.

És akkor nyúljunk vissza a hollókhoz, mert a tudománynak van még egy megemlítendő elve, a tudományosságnak egy kritériuma. Ez a falszifikálhatóság. Magyarul talán azt lehetne mondani, hogy ez elvi cáfolhatóság. Az az állítás, hogy nincsenek zöld alapon piros pettyes hollók, az falszifikálhatatlan. Nem lehet cáfolni. Hogy cáfolod? Ha össze is fognád az összes hollót és egy zöld alapon piros pettyest sem találnál, akkor is mondhatja valaki, hogy bizonyára kihagytál néhányat. És nem tudod garantálni, hogy nem hagytál ki egyet sem. Az az állítás viszont, hogy nem léteznek zöld alapon piros pettyes hollók, az falszifikálható. Elég felmutatni egyetlen zöld alapon piros pettyes hollót, és máris cáfolódott ez az állítás. Valaminek a létét és a nem létét állítani alapjaiban különböző dolog.

De miről szól ez a falszifikálhatóság. Arról, hogy az állítás összevethető a valósággal. Abból, hogy léteznek zöld alapon piros pettyes hollók – annak ellenére, hogy még egyet sem találtunk – valójában nem következik semmi. Milyen lesz a következő holló, amit megtalálok? A fene tudja. Lehet fekete, lehet, hogy zöld alapon piros pettyes, vagy kék alapon sárga csíkos. Mekkora az esélye, hogy nem zöld alapon piros pettyes hollót találok? A fenet tudja, mivel nem találtunk még egyet sem, nem tudjuk, hogy a hollók mekkora hányada ilyen. Hogy lehet az állítást cáfolni? Sehogy. Ha milliónyi, ha milliárdnyi fekete és fehér hollót is találok, meg egy zöldet Csernobilban, az sem cáfolja azt az állítást, hogy „léteznek zöld alapon piros pettyes hollók”.

Abból az állításból viszont, hogy nem léteznek zöld alapon piros pettyes hollók, abból következik a valóságra valami. Az, hogy a következő holló, amit megtalálok az nem lesz zöld alapon piros pettyes. Aztán majd kiderül, hogy holnap milyen hollót fogok találni. Ha feketét, az megerősíti az állításomat, ha nem, az cáfolni fogja. De mindenesetre a kijelentésnek van következménye, elmond valamit a világról, a világ megismerése mentén meg körvonalazódni fog, hogy ez az állítás igaz-e vagy sem.

A tudomány pont attól vált sikeressé, hogy így működik. Amíg spekulatív módon elfogadtunk feltételezéseket, akár szimpatikus-antipatikus alapon, addig sokszor hülyeségeket beszéltünk a világról, a megállapításaink rendre helytelennek bizonyultak, a modelljeink a világról működésképtelennek.

És most Trójára visszatérve egy alternatív világban fennállhatna akár az a helyzet, hogy Trója valóban fiktív hely volt abban a világban, Akhilleusznak viszont megtalálják a sírját, amin az áll, hogy Thetisz királynő lánya, és kiderül, hogy az anyját magasztalták annyira fel, hogy később a mítoszokban már istennő lett. Mindkét világban ugyanazok az ismereteink lesznek a XIX. századra. Ha ugyanazok az adatok állnak rendelkezésre, akkor ugyanazok a vélekedések lesznek észszerűek. Márpedig ahogy itt is, úgy ott is kevésbé lesz észszerű Tróját valósnak tételezni, és abban a világban ráadásul az helyes álláspont is.

~ ~ ~

És ejtsünk szót a hipotézisekről. A tudomány nagyon sokszor azáltal fejlődött, hogy valakinek volt egy bizonyság nélküli hite, vélekedése. De nem azt mondta, hogy ez az igazság, hanem kérdést faragott belőle és a valóságot hívta döntőbírónak, hogy a kérdésére mi a válasz. Valakinek mondjuk az volt a hipotézise, hogy az elektromos ellenállás megváltozik a hőmérséklet hatására. Ebből azt a kérdést tette fel, hogy hogyan függ össze az elektromos ellenállás a hőmérsékletre. A kísérleti eredmények meg azt a választ adták, hogy ilyen és ilyen összefüggés van, ami aztán megerősítette, bizonyította a hipotézist. Onnantól vált a dolog képletté, modellé, majd sok más összefüggéssel együtt konzisztens, sokféle módon igazolt rendszert alkotva elméletté.

Az, ha valaki olyan hipotézist vet fel, ami az addigi ismeretek alapján cáfolt, az szimplán hülyeség, ostobaság. Ha valaki hipotézist ad el igazságnak, vagy tényt feltételezésnek, az meg szimplán hazugság, vagy a szavak jelentésének egymásba mosása. Ha valaki olyan hipotézist állít fel, ami az addigi ismereteknek nem mond ellent, az jó. Legyen akármilyen valószínűtlen is, hajrá, csinálja, járjon a dologok végére, vagy ha oda nem, hát valameddig. De addig nevezzük hipotézisnek a dolgot.

A történelemben ez persze jóval nehezebb, homályosabb, de a kettős honfoglalás, vagy a XIX. században Trója létezése az tekinthető ilyen hipotézisnek. Hajrá, kutassák, vizsgálják azt az eshetőséget. De amíg nem találnak rá erős bizonyítékot, addig hadd ne nevezzük már ténynek, igazságnak azt, ami egyelőre még csak előfeltevés. Akkor sem, ha amúgy az előfeltevés sem légből kapott, vannak arra utaló jelek, információk hogy ezt is számításba lehet venni. De ettől még addig, amíg nincs bizonyítva Trója létezése, vagy a kettős honfoglalás megtörténte, addig maradjunk a fentebb taglalt elvek mentén a tudományosan értelmezhető, a tudományos módszertannak megfelelő legészszerűbb álláspontnál.