A színek érzékelése csak illúzió?

Miért lenne illúzió az, hogy az agy különbözőnek láttatja a különböző hullámhosszúságú fényt?

A színek definícióját, mint kb minden mást az ember alkotta meg. Egy bizonyos hullámhosszhoz egy bizonyos színt rendelünk. Mindegy, hogy más - legyen az a Béla vagy egy kutya - másképp látt, attól még a zöld jelentése "egzaktul" meg van határozva. Neki is megtanítható, hogy melyik hullámhossz tartományt nevezzük mi zöldnek, hiába színezi ki neki másképp a képet az agya.

Ha az angolok máshogy látnának, akkor egész egyszerűen az angol-magyar szótárban ez szerepelne "blue-zöld", és tudnánk, hogy angolul a blue zöldet jelent a számunkra, mert arra a színre használják, amit mi zöldnek látunk.

"(Na meg a fekete fehér [meg a szürke is] miért nincs a látható szín spektrumba?)"

Azt hiszem sikerült rátalálni egy általános félreértésre, erre szívesen reagálnék, hogy más "megvilágításba" hozzam a témát a kérdező számára. Az idézett mondatnak alapvetően semmi értelme. Ha nem a látható szín spektrumába tartozik egy szín, akkor nem látod.

Felvetődhet ilyenkor a kérdés, hogy talán rossz-e a felvetés. Már csak azért, mert az. Sem a fekete, sem a fehér nem egy szín, hanem egy optikai tulajdonság. Fehérnek látunk valamit, ha a spektrum minden színét (komponensét) azonos mértékkel veri vissza a felületéről. Feketének pedig azt nevezzük, amikor válogatás nélkül azonos mennyiségben abszorbeálja a rávetülő fény komponenseit.

Ezzel a gondolatmenettel egyébként szépen megmagyarázható, miért is látjuk zöldnek a növényeket.

Ehhez le kell szögezni, hogy a növények nem az "összes" napfényt használják fel, pusztán a vörös fényhez tartozó energiasávot. Növénytani szempontból (a szakértői majd kijavítanak) az bújik meg, hogy a túlzott energiafelvétel olyan mértékben melegíti a növényt, ami a vízháztartásba jelentősen belekavar. Egy másik (nekem reálisabb) indok, amit egy nem túl régi (~2015) ESR spektroszkópiás tanulmányban láttam, hogy a fotonok feldolgozásáért (elektronszállítás) felelős rendszerben mangán ionok felelősek az abszorpcióért, szóval felteszem nem tud minden sávban elnyelni egyébként sem.

Az előző eszmefuttatáshoz 11. osztályos fizika tudást társítva, miszerint a fehér fény egy komponensét kitakarva, annak komplementere jelenik meg. Tehát a visszavert, immár vörös nélküli fényt zöldnek látjuk (mivel az a komplementere).

Én egyébként kifejezetten örülök, hogy csak ennyi színt látunk. A túl sok spektrum érzékelésével azt vélem problémának felfedezni, hogy könnyen túlterhelődhetne az érzékszerv, ami evolúciós szempontból nem lenne előnyös, inkább hátrányos. Persze, előfordulhat erősebb színérzékelés (átlag feletti színlátás), de ebben semmilyen előnyt nem látok.

A kutyafélék ugyan rosszabbul látnak (lásd farkasvakság, kevesebb szín), de a szaglásuk és hallásuk tízszer, akár ezerszer jobb az emberéhez képest, annyira nem kell őket sajnálni emiatt.

Talán itt még az utolsó bekezdésem alapján vissza lehetne kanyarodni az érzékszervek túltelítésére. A saját képzeletemben egy elképesztően fejlett agy kell ahhoz, hogy ennyi adatot fel tudjon dolgozni. Lehetne olyan szuper szaglásunk vagy hallásunk, mint más állatoknak, de ha az agyunk azon része nincs eléggé kifejlődve arra az érzékszervre, akkor egyébként sem tudja feldolgozni csak a bemeneti jelek részét.

A tetrakromátok színlátása gazdagabb.

[link]

[link]

Bevásárláskor nem segít a színorgia. Javasolnám neki, hogy vegyen fel napszemüveget vásárláshoz.

Nem lesz minden retinális tetrakromátból funkcionális tetrakromát.

[link]