Maga a gondolat keletkezés tudatalatti folyamat, a gondolat meg már tudatos? Érdekes nem?

Nem tudom, ki hogy éli meg a saját gondolatait, de a "megjelenésük" pillanata senkinek sem tiszta szerintem.

Mintha az agyunk "konyhakészen" tenné be a tudatos területre.

Ez egy elég necces kérdés, a tudatosság megélése már szubjektív dolog.

És ugyebár az agyunk nagyon jó abban, hogy átverjen minket.

Simán kipótol hiányokat, amitől mi azt hisszük, hogy minden megy akadás nélkül.

Maga a tudat is egyes, nem áltudományos, hanem neurológiai vélekedés szerint az UTÓLAGOS megélése annak, amit az agyunk reagál, dönt.

Vagyis a tudat is valamilyen szinten egy nekünk generált illúzió.

Közben kismillió dolog történik a háttérben, amiről sosem lesz észlelésünk.

Nem hiszem, hogy a saját gondolatainkat figyelve volna esélyünk "tetten érni" az agyunk tevékenykedését. Ő nagyon beosztja, miről legyen egyáltalán infónk.

Hát igen, ez egy elég ingoványos terület. Nehéz erről objektív kijelentéseket tenni.

A tudomány sem tudja még teljes mértékben, mi is az a tudat, és mi is az a gondolat. Úgy tűnik, hogy a tudatosság, és a figyelem képessége a szelektív jelfeldolgozás miatt jöhetett létre, segítve az embert kiválogatni a fontos adatokat a beáramló információhalmazból.

Nem tudjuk azt sem, hol van a tudat pontos helye az agyban.

Ún. transzkraniális mágneses stimulációs (TMS) géppel mágneses impulzusok juttathatók az agyba, az elektromos aktivitásokat mérő EEG készülékkel kimutatható az agy válaszreakciója, de a gondolatok, mentális képek kialakulásának helyét és pontos idejét így sem tudjuk meghatározni.

És ami fontos, hogy nem szabad összekeverni a tudatosságot az önkifejezéssel. Vannak olyan állapotok, amikor teljesen tudatos valaki, de önkifejezésében korlátozott. Nem hogy beszélni vagy mozogni, de még pislogni sem tud, viszont tudatánál van.

Olyan ez, mint az éber kóma.

Ha vallási-spirituális szempontból közelítem meg a dolgot, akkor elmondható, hogy mivel a gondolat tudója képes észlelni a gondolatokat, az érzelmeket, a testben végbemenő változásokat, ebből kifolyólag ez a nézetrendszer a tudatosságot a testtől függetlennek véli. A hinduizmusban és a kapcsolódó vallási ágakban létezik a "tulajdonságok nélküli Brahman komplentációja", ami a saját tudat működésének intenzív, fókuszált megfigyelésén alapul, és a komplentáció végén már semmilyen objektum nem marad a tudatban, csak a saját tudatosság (öntudat).

Részemről én azt gondolom, hogy a tudatosság bár szubjektív, de mindenki ugyanúgy éli meg. Nincs piros tudatosság meg kék tudatosság, egyfajta tudatosság van, tehát ha mérni (még) nem is tudjuk, de a tudatosság mindenkiben azonos.

A gondolatok és érzésekre ugyanez áll, de az elég nyilvánvaló, mindenki tudja, milyen pl. a harag vagy az öröm érzése.

Szerintem hiba a tudatalattit a tudatosságtól elválasztani. Tekintve hogy mindkettő létezik. A gondolat tudatossága vagy tudatlansága szerintem abban rejlik, hogy képesek vagyunk-e azt megvalósítani, azaz tettekig vinni. Ha nem vagyunk képesek rá akkor, gondolat marad, ha a gondolatot fel sem ismerjük, akkor meg tudatalatti (azt se tudjuk mire gondolunk).

Kb olyan ez, mintha ki kéne cserélni szárítógép ékszíját: tegyük fel tudjuk, hogy elszakadt az ékszíj. A szerelő drága,soká jön stb. Azt tudjuk, hogy ezt mi is meg tudjuk csinálni, de fogalmunk sincs hogyan kell a gépet szétszerelni, honnan kell ékszíjat beszerezni stb. Ha mindezt összerakjuk, azaz tervet készítünk rá, akkor már van esély a kivitelezésre.

Ez szerintem áll a gondolkodásra is. Ha a fejünkben lévő sok adatból rendezett valami lesz, akkor az már gondolat és tudatossá válik, amíg ez nem történik meg, addig meg tudatalatti.