Miert nem foglaltak vissza vagy vedtek jobban bizancot/konstantinapolyt?

Németek/Franciák kis államokká voltak szétesve, angoloknál dúlt a rózsák háborúja, spanyoloknak ott voltak az arabok, Hunyadi János pedig korábbi csatáiban úgy látta, hogy a török már olyan erős, hogy rátámadni már nem célszerű. Különösen egy ennyire széttagolt Európával.

Velencei és genovai segítség érkezett, úgy tudom.

Mert senki nem akarta azt a macerát. Oké, gazdag város, de a világ legnagyobb hadseregével dacolva, messzi a szóbajövő birodalmak központjával, nem éri meg.

Egyébként elég szívósan védték a bizánciak 1453-ban (előtte már volt több sikertelen török ostrom is).

De nem volt elég. Az ostrom előtt XI. Kónsztantinosz bizánci császár több elkeseredett segélykérő levelet is írt mindenfelé. A pápa csak akkor lett volna hajlandó segíteni, hogyha Bizánc visszatér a nyugati kereszténységhez (a császár formálisan meg is tette), erre a pápa vonakodva 5 db gályát küldött. A velenceiek és a genovaiak is küldtek néhány hajót, genovai zsoldosok is harcoltak. (Egyébként összesen kétezer külföldi zsoldos harcolt.)

Kónszantinosz az utolsó napokig abban reménykedett, hogy befutnak Hunyadi és Szkander bég felmentő seregi, de ezek el sem indultak (az 1448-as rigómezei kudarc után nem lehetett megtenni).

A város bevétele után a törökök már újra Magyarország ellen vezettek hadjáratot (1456), amely kudarccal zárult ugyan (Nándorfehérvár), de Hunyadi meghalt, az ország anarchiába süllyedt. Mátyás király pedig inkább nyugati hódításokra és a védekezésre (déli végvárrendszer) koncentrált.

A mohácsi csata és Mo. bedöntése után az Oszmán Birodalom másfél évszázadra megállíthatatlanná vált, a keresztények mindenhol csak védekezni tudtak több-kevesebb sikerrel: az osztrák Habsburgok német-római hátszéllel és néha lengyel segítséggel Magyarországon (Eger 1552, tizenöt éves háború sikerei, Zrínyi hadjáratának sikerei), valamint az itáliai államok és Spanyolország pedig a Földközi-tengeren.

A törökök gyengébb pillanataiban voltak ugyan sikerek, (Eger 1552, tizenöt éves háború sikerei, Zrínyi hadjáratának sikerei, Málta 1565, Lepanto 1571) de az uralkodók inkább hajlottak a gyors békekötésre, mint egy hosszabb hadjáratra.

Legközelebb a törökök kiűzéséhez a Szent Liga állt 1688 körül, ekkor már Belgrád is keresztény kézre jutott. A szövetség célja az volt, hogy a törököt végleg kiűzzék Európából, és visszafoglalják Konstantinápolyt. XIV. Lajos azonban, tartva a Habsburgok túlzott megerősödésétől (ami a teljes Balkán meghódítása lehetőségétől valós veszély volt), megtámadta Ausztriát, aki át kellett, hogy csoportosítása erőforrásait a rajnai frontra. Így a szövetség „csak” Magyarország felszabadításáig jutott.

Az Orosz Birodalom is a fejébe vette a Boszporusz és a Dardanellák meghódítását, ami a 18. sz. elejétől az első világháborúig vezető háborúk (általában orosz győzelemmel záródó) sorát eredményezte. Legközelebb 1853-ban voltak ehhez, ekkor volt a birodalom hatalma csúcsán, de ezt a mértékű hódítást a Nyugat nem engedte, Nagy-Britannia és Franciaország közbeavatkozott.

Az első vh. után (pontosabban a török függetlenségi háború vagy török-görög háború után) eldőlt Isztambul sorsa, egy multikulturális nagyváros a nyugati szövetséges, nagyhatalomnak nem számító Törökországban.

Annyit hozzátennék a 2. remek válaszhoz, hogy vége - hossza nem volt az ortodox és a pápai kereszténység tárgyalásainak az egyházi unióról, a dogmák és az egyházi liturgiák egyeztetése és megszövegezése, minden ravaszságot bevetve nem akart véget érni. Utoljára Ferrarában folytak a tárgyalások és a városban tomboló pestis miatt végül a bizánciak beadták a derekukat és engedtek számos kérdésben, de maga a görög nép nem fogadta el a megállapodást, illetve a pátriarka is meggondolta magát és visszavonta korábbi beleegyezését, így a kereszténység megosztott maradt, lényegében ezért nem küldött a pápa jelentős segítséget és ha ő nem támogatta Konstantinápoly védelmét, akkor más keresztény országtól sem lehetett ezt elvárni.

Genova és Velence a gazdasági érdekeik miatt küldtek némi segítséget, de egymással is versenyeztek és kétkulacsos módon a szultánt is támogatták, ha minden kötél szakad, akkor a kereskedelmük ne legyen emiatt hátrányban.

Hunyadi is főleg azért próbálkozott korábban a török ellenes harcokkal, mert tudta, hogy utána mi következünk, elébe akart menni a veszedelemnek, de a vállalkozásai különféle okokból nem voltak sikeresek, valójában a magyar hadak jobban pusztították az ortodox templomokat, mint az oszmánok, mert a szultán tudta, hogy ha toleráns a vallással szemben, akkor megoszthatja a kereszténységet, az neki csak előnyére válhat.

Konstantinápoly ekkorra már jelentősen meggyengült, korábbi területeit jórészt elvesztette, gazdaságilag sem volt már nagyhatalom, olyannyira, hogy a hatalmas várfalakat, a korábbi sziklaszilárd védőberendezéseket alig, alig tudták karbantartani, felújítani, kevés volt a pénz rá és zsoldosokra is alig futotta.

A városban széthúzás volt, a korábbi hatalmi harcoknak következtében, meg az utolsó császár is elvesztette a támogatását javarészben, éppen mert a római segítségben bízva 'eladta' a nyugatiaknak az ortodox hitet. A polgárok nem adakoztak a város védelmét erősítő pénzügyi alapba, mert a vagyonukat féltették, utóbb persze mindent elvesztettek, sokan az életüket, vagy a szabadságukat is, de előtte mindenki bízott abban, hogy nélküle is megoldódik majd a vész, ahogy ezredév alatt addig sosem sikerült őket legyőzni, kivéve talán a negyedik keresztesháborút, amikor a segítségükre érkező latin keresztesek elfoglalták a várost. Lányegében már ekkor legyengült annyira Konstantinápoly, hogy nem tudott az oszmánoknak ellenállni, mert ugyan a görög császárság vissza lett állítva, de Bizánc korábbi erejét, gazdagságát már nem nyerte vissza.