Bizánc ostroma után maradtak tűlélők? Hova menekültek vagy a töröklakosságba beolvadtak?

Az Oszmán Birodalomban toleránsan viselkedtek a nem muszlimokkal szemben. Igazából szabadon gyakorolhatták a vallásukat a keresztények, zsidók stb., azzal a megkötéssel, hogy plusz adót kellett fizetniük (valójában éppen ezért nem törekedett arra a birodalom vezetése, hogy iszlám vallásra térjenek át, mert ez plusz bevétel volt). Nem véletlen, hogy sok európai országból a vallásüldözés elől éppen az Oszmán Birodalomba menekültek az üldözöttek, pl. a spanyolországi zsidó ellenes fellépés után is...

Tehát 1453-ban, amikor elfoglalták Konstantinápolyt, nem bántották az eredeti lakosságot, a vallásukat ugyanúgy tovább gyakorolhatták, sőt, az ortodox főpap is a helyén maradt, az ortodox vallás központja továbbra is Konstantinápoly maradt.

Az ostromkor Mohamed szultán három nap szabad rablást engedélyezett, ekkor sok görögöt megöltek, vagy rabszolgaként foglyul ejtettek, de a legszebb épületek védelmére kiküldte a csuszait, mert nem volt szándéka azok lerombolása, így próbálta megakadályozni a gyújtogatást, hiszen már akkor tudta, hogy a birodalma fővárosa lesz majd az elfoglalt város.

Korábban a kereszténység megvalósította az uniót, csakhogy maga a görög nép és egyes vezetői tagadták ezt meg később, mereven ragaszkodva a görög-katolikus, ortodox vallási tézisekhez és Mohamednek nem fűződött politikai érdeke ahhoz, hogy az ortodox vallás megszűnjön, hogy a kereszténység a pápa fennhatósága alatt egyesüljön, mert neki a megosztottsága a kereszténységnek éppen pont kapóra jött, így azokban az épületekben, amiket fennhatósága alá vont, menedéket adott a leghíresebb ortodox egyházi vezetőknek és sok görög előkelőnek, bár az utóbbiak között később alapos tisztogatást végzett, kivégeztetve azokat, akik a megmaradt görög nép politikai vezetői lehettek volna és a rabszolgák karámjából is sok egyszerű embert kiváltatott, iparosokat, földműveseket és a fenti okok miatt valóban engedélyezte hogy a görögök is a városban lakhassanak, bár ugye a számuk alaposan megcsappant addigra.

Az Iszlám történetében valóban érdekes ez a vallási tolerancia, amely az Iszlám expanziójakor megnyilvánult, de hozzá kell tenni, hogy attól függetlenül, hogy nagyobb mértékű volt valóban, mint a keresztény országokban, itt is következtek olyan időszakok, különösen a birodalom belső részein, amikor ez a tolerancia jelentősen alább hagyott, így a teljes iszlamizáció bekövetkezett, csupán a birodalom peremvidékén élt tovább valamennyire és hagyott nagyobb teret a más vallásoknak. Ezekben az időkben a zsidókra és a görögökre is nagyobb nyomás nehezedett, de akkora azért nem, hogy mindegyik muszlimmá térjen át, a legmakacsabbak megtarthatták vallásukat, ha vállalták a vele járó retorziókat.

Az idegen vallási életet sem tiltották be, csak jelentősen korlátozták, hogy véletlenül se ütközzön az Iszlámmal, például sok korábbi keresztény templomot alakítottak át mecsetekké, vagy egyszerűen csak lerombolták, de mivel a keresztények száma amúgy is nagy mértékben lecsökkent, ez nem okozott különösebb problémát, azokon a területeken, ahol az indokolt volt, hagytak elegendő templomot, imahelyet a más vallásúak számára is, bár ugye ez is beletartozik abba a nyomásgyakorlásba, amit említettem.

Mindezzel együtt igaz az, amit már valaki megemlített, hogy az Iszlám ezekben az időkben toleránsabbnak mutatkozott a kereszténységnél.

Folytatom a 3, választ, a város legszebb épületei a keresztény előkelők palotái voltak, így az abban lakókat az épülettel együtt a csauszok megvédték az ostromkor tomboló erőszaktól, továbbá a templomok voltak azok, amik monumentalitásuk miatt megérdemelték a védelmet. Az itt lévő ortodox papságot is automatikusan védelem alá helyezte a szultán, továbbá a nép azon képviselőit, akik a templomokban kerestek menedéket, de a görög nép többi része szabad préda volt az fosztogatóknak és a három nap alatt rengetegen estek áldozatul az erőszaknak.

A rabszolgaként zsákmányolt szép ifjak és leányok közül később a szultán egész tömegeket váltott ki, megfizetve a katonáinak a baksist, amely nem volt túl sok, hiszen nagyon leesett a rabszolgák ára, nagy számuk következtében és bár nem mindegyiket, de közülük sokat egyszerűen szabadon engedtek, akik elvesztették ugyan számos családtagjukat, de mégis örülhettek, hogy épp bőrrel megúszták a város elestét.

Azt talán mondanom sem kell, hogy aki fegyveresen ellenállt és elég sokan voltak ilyenek, azokat többnyire felkoncolták.

Illetve nem mindenhol, egyes épületcsoportokat velencei és genovai latinok védtek halálos elszántsággal és az őket ostromló muszlimok tömege egy idő múlva egyszerűen szétszéledt, hiszen máshol kisebb ellenállással rabolhattak, így ezek át tudták magukat verekedni a város eleste után is még napokig a keresztények kezén lévő kikötőbe, ahol drámai jelenetek zajlottak, mert még napok múlva is indultak gályák, megtömve a keresztény menekülőkkel, így a hajókra való feljutás sokszor az életet jelentette.

A 19-20. századi etnikai alapú tisztogatásokat ne mosd már össze a 16. századi Oszmán Birodalommal! Teljesen más korszak a kettő.

A történelemben alapszabály, hogy későbbi korok eseményei alapján nem lehet megítélni a korábbi korszakokat, mert az anakroizmus. A válaszomban (#3) én a 15-16. századi török birodalomról írtam, te pedig 19-20. századi példákkal jössz.

De ha már a 20. századnál járunk, Jugoszláviában léteztek olyan falvak, ahol eredeti spanyol nyelven beszélő zsidók laktak (csak a nácik elvitték őket). Ők úgy kerültek oda, hogy a 15-16. században a spanyol katolikus inkvizíció elől menekültek az Oszmán Birodalomba, mert az oszmánok nem üldözték őket a vallásuk miatt. Ez egy példa arra, hogy igenis a 15-16. században toleránsok voltak más vallásúakkal szemben.

A te logikád alapján a németek is egész történelmük során nácik voltak, mert a 20. században tettek, amit tettek? Az ilyen gondolkodás nagyon visszatetsző, főleg akkor, amikor aki írja, azt hiszi, hogy nagyon okosat mondott...

Egyébként az 1920-as években a törökök a kurdok ellen is rendeztek népirtásokat, amiben az az érdekes, hogy a kurdok ugyanolyan vallásúak, azaz szunnita iszlám vallásúak, mint a törökök. Azaz ez etnikai jellegű atrocitás volt, nem pedig vallási. Teljesen más okok vezérelték a 15-16. század eseményeit, mint a 20. századi eseményeket!

Kezdjük azzal, hogy a modern Törökország etnikai alapon jött létre, azaz nemzetállamként létezik a mai napig (más kérdés, hogy sok kisebbség lakik ott, de ez a lényeg szempontjából most mindegy). Az Oszmán Birodalom viszont nem volt "török", ezért nem is pontos, ha Török Birodalomként emlegetik. Az Oszmán Birodalom ugyanis egy dinasztikus állam volt (ezért van elnevezve a dinasztiáról - Oszmán - kb. mint a Habsburg Birodalom, ami szintén nem etnikai alapon szerveződött meg). Ha valaki ismeri az Oszmán Birodalom kormányzását, hadseregét stb., akkor tudja, hogy a török elem nem igazán dominált ezekben, sőt, voltak olyan magas pozíciók és katonai rangok is, amelyeknél kifejezetten tiltották, hogy török töltse be. A nagyvezírek is sorra albánok, szerbek, görög stb. származásúak voltak. A lényeg, hogy az iszlám vallás számított, illetve a szultánhoz való hűség, a birodalom pedig úgy volt felépítve, hogy rákényszerítette az egyént, hogy feljebb jusson a ranglétrán, de ehhez hűségesnek kellett lenni a szultánhoz és minél több érdemet kellett elérni a hadseregben vagy a hivatalban (ki hol szolgált). Azt lehet mondani, hogy a modern Törökország előtti régi Oszmán Birodalomban igazából teljesen mindegy volt az etnikai származás, ez senkit nem foglalkoztatott, ha az illető jól tette a dolgát és szolgálta a birodalmat. Ezért lehettek albán, görög, szerb stb. nagyvezírek, mert nem az érdekelte őket, hogy ezek milyen származásúak, hanem hogy rátermettek voltak, és persze hithű iszlámok. Furcsa módon a más vallásúakkal szemben igenis toleránsok voltak, azok miatt az okok miatt, amiket leírtam korábban.

(Az ifjútörök mozgalom a maga idejében pont ezt szerette volna megváltoztatni és homogenizálni akarta a birodalmat úgy, hogy a török elem domináljon. De ez már a 19. század vége, 20. század eleje.)

Egyébként ha ezt nem hiszed el, nem kell messzire menni, mi magunk vagyunk erre a példa. A magyar lakosságot sem kényszerítették iszlám vallásra, a Hódoltságban pont a török uralom alatt virágzott a protestantizmus, az unitárius, kálvinista vallás ezeken a területeken terjedt el a legjobban. Éppen azért, mert az oszmán hatóságok megelégedtek azzal, hogy fizetjük a haradzs adót, és nem követelték ezért, hogy váljon a magyar lakosság iszlámmá. Olyan vicces, hogy pont mi magunk vagyunk a példa, és te azt írod erre, hogy ilyen marhaságot régen nem olvastál!!!

Szmirna idecitálása pedig végképp blődség a részedről, mert ezt sem a vallás, sem az etnikai kérdés köré nem lehet csoportosítani, Szmirnánál az állam területi integritását védték a törökök, a saját szempontjukból teljesen jogosan. Ez nem tolerancia vagy intolerancia kérdése, ott az volt a tét, hogy Kis-Ázsia egységesen megmarad Törökország részének, vagy szétszedik a területet az antant hatalmak, mint ahogy Magyarországot szétszedték. A törökök védték a saját területeiket.

#9: mondjuk ehhez meg azt tenném hozzá, hogy Bizánc összetöpörödése azért nem véletlen... A törökök folyamatos, évszázados háborút folytattak egy olyan keresztény birodalom ellen, amelyben semmiféle "elnyomott muszlim kisebbség" fölszabadítására nem hivatkozhattak.

A keresztes hadjáratok ideológusai legalább megpróbálkoztak már anno az erkölcsi igazolással azon az alapon, hogy a muszlimok által meghódított keresztényeket mennek fölszabadítani. Ha nem keleti keresztényekről lett volna szó, akikkel folyamatos vallási feszültség állt fönt, akár még működhetett is volna, mint nálunk vagy Spanyolországban...

Ettől függetlenül a konkrét kérdésre adott válaszod korrekt.