Véleményetek szerint mi áll leginkább a tudományos előrehaladás útjába?

Hát a lustaság sok találmányhoz segítette hozzá az embert, a ragaszkodás a megszokottakhoz pedig egy jó alap, bázis lehet, hiszen azért megszokottak, mert működnek.

Szerintem semmi sem áll az útjába. Pont úgy halad, ahogyan kell neki, figyelembe véve a jelenlegi társadalmi, gazdasági, kulturális helyzeteket a bolygón.

2

A lustaságot ugy kell érteni hogy az emberek egy jelestős része arra lusta hogy meg tanuljon szöveget értelmezni vagy számolni. Nem beszélve olyan dolgokról mint önképzés.

A ragaszkodás a megszokot dolgokhoz pedig olyan dolgokra vonatkozik hogy a betanitott munkások félnek hogy a robotok elveszik a munkájukat, vagy a cégünknél még mindig mindent papir alapon is vezetnek az elektronikus mellet stb...

Természetesen főképpen ami mindig is akadályozta a fejlődést, éspedig a vallások.

Európában is észlelhető jelenség a szekularizáció visszaszorulása, az egyház megint kezd teret nyerni és a különféle szekták is erősödnek, amelyek főleg a tudomány elé helyezik a dogmáikat, de nem is főként a keresztény vallás a fő kerékkötő, lévén a legelterjedtebb irányzatok nagyrészt akceptálják a tudományos eredményeket, de például az Iszlám rendkívül konzervatív.

Azt is észre kell venni, hogy a tudományok fejlődésére kell egy igény, ami jórészt az életmódból fakad és ezt elősegíti a gazdaságban uralkodó versenyhelyzet, a konkurenciaharc ösztönzően hat a tudományok fejlődésére, a fogyasztó társadalom pedig keresletet teremt az új holmikra, amit egyre hatékonyabb tömegtermeléssel elégítenek ki, de a kartellok, vagy a monopóliumok megakadályozzák a versenyt, részben ezért bukott meg a szocialista tervgazdálkodás, nem volt versenyhelyzet, így a tudományos fejlődés csak ideológiai ösztönzést kapott, gazdaságit nem.

Természetesen van egyfajta tudományos fejlődés ami független és nagyfokú szabadságot élvez, de ez is erős támogatást kap a gazdaság, az ipar által igényelt és a tudomány által kivitelezett eszközöktől, módszerektől és részben ezek szabják meg a fejlődési irányt és intenzitást, kiemelve itt a hadiipart, amely mindig is húzóágazata volt mind a gazdaságnak, mind a tudományoknak. Megemlíteném itt a két világháborút és a nagyhatalmak közötti hidegháborút, amelynek évei hadászati szempontból elképesztő nyomást gyakoroltak a tudományokra és a költségek finanszírozása is az egekben volt ekkor, ezért óriási tudományos ugrásokat köszönhetünk ezeknek az időknek, amelyek a rengeteg rossz mellett, amit hoztak, pozitívumként is értékelhetők.

Ennek köszönhetjük a légi közlekedés, a gépjárművek, az orvostudomány, a hírközlés, az űrkutatás stb... dinamikus fejlődését, amely idők múltával a pangás időszakai következtek.

Leginkább az, ha a hatalom csúcsára sok, a tudományt utáló ember kerül. Az utálat itt annyit jelent, hogy nem érti, nem is akarja, és éppen ezért fél tőle. Főleg attól, hogy elveszi a hatalmát.

Valaminek az útjába mindig az a legnagyobb erővel bíró személyiség áll, aki nem érti vagy úgy érzi, konkrét céljainak ellensége. Röviden a fékezőerő egyenesen arányos a hatásosságával. Nulla befolyással rendelkező milliók, akik szintén nem értik, nincsenek erre hatással.

Ma egyébként a monopolizáció a legnagyobb ellenerő. Ez egyoldalúvá tesz, borítja az egyensúlyt, az pedig mindig fékezőerő. Mégpedig leginkább az oktatás egyoldalúvá tételével, miáltal hosszú távra lehetetlenné válik hatékony kutatás.