Azért van szemünk, hogy lássunk vagy azért látunk mert van szemünk?

Azért van szemünk, hogy lássunk. Nem a szem alkotja a képet, szóval nem azért látunk mert van szemünk, az önmagában kevés.

Minha fúrószárral akarnál betont fúrni. De ahhoz bizony kell fúró is.

Az "azért, hogy" a magyar nyelvben célhatározó is. Az "azért, mert" pedig okhatározó. nagyon sokan képtelenek megkülönböztetni az okot a céltól. A "mindennek oka van" és a "mindennek célja van" az emberek fejében keveredik, mintha ugyanazt jelentené.

A szemünk azért van, hogy lássunk, ez egy célhatározó. Abból a célból használjuk, azaz arra való. Azért öltözöl fel, hogy ne fázz.

Azért látunk, mert van szemünk, ez egy okhatározó. Azért öltöztl fel, mert fáztál.

A fázós példa mutatja, hogy néha az ok és a cél nagyon hasonló, nem különül el a fejünkben. A megoldandó problémák ilyen "ok-cél" dolgok, hiszen valamit azért csinálunk, MERT a probléma fennáll, és azért csináljuk, HOGY a probléma elmúljon.

Persze, meg lehet közelíteni filozófiailag is, de biológiailag, illetve evolúciósan lenne célszerű; már az ősállatok is "rájöttek", hogy a fényt "érdemes" valamilyen módon érzékelni. Ennek megfelelően "próbáltak valamit kifejleszteni", hogy a fény érzékelhető legyen. Erre az állatoknál nagyrészt a szem növesztése volt a megoldás, de más élőlények, mint például a növények is, képesek a fényt érzékelni, tehát azt is mondhatjuk, hogy a növények is "látnak", de nem abban a klasszikus értelemben, ahogy mi a látásra, mint érzékelésre gondolunk.

Nyilván az ok ebben az esetben az evolúciós előny volt, és az okozat volt az érzékszerv kifejlődése. Tehát ez a kérdéskör nem a "Melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás?" problematikája, mert előbb volt a fény, és utána kellett megoldást találni az érzékelésére.

Tehát az "Azért van szemünk, hogy lássunk." állítás igaz, mert az emberi faj a szem mellett "döntött". Az "Azért látunk, mert van szemünk" állítás szintén igaz, azonban meg kell jegyezni, hogy más lehetőség is lett volna a látásra. Ezt a matematikában úgy szokás hívni, hogy "elégséges, de nem szükséges feltétel".

A szemet az evolúció alakította ki, az pedig nem értelmes lény, nincsenek előre meghatározott céljai, hanem egyszerűen az életképesebb változatok nagyobb eséllyel maradnak életben, emiatt nagyobb eséllyel szaporodnak és adják tovább a génjeiket. A fény minél pontosabb érzékelése természetesen folyamatos evolúciós előnyt jelentett, és az évmilliárdok során ezért mindig az a genetikai variáns adódott tovább nagyobb eséllyel, amelyik jobban látó szemet fejlesztett ki.

Ergo: azért látunk, mert van szemünk.

Az "azért van szemünk, hogy lássunk" valamiféle szándékosságot feltételez, ez pedig a vallás és/vagy az kreacionizmus ("intelligens tervezés", intelligent design) mesevilágába tartozik.

"Ez filozófiai kérdés..."

Aminek a válasza csakis biológiai, evolúciós lehet, tehát máris nem filozófiai kérdés.

De amúgy oda-vissza igaz. Az első sejti fényérzékelés bizonyára spontán, véletlenül jött létre, de mivel volt evolúciós előnye, továbbfejlődött.

A létrejöttekor még nem volt látásnak nevezhető, egyszerű fényre érzékenység volt.

A kérdés ezért olyan, mint a tyúk és tojás.