Milyen érzés lehet mindent tudni?

Nyctea megmondta az én véleményemet is.

Bár olyankor még mindig meglehet a motiváció a mindentudásból minél többet átadni másnak.

"társadalomtudományok kategóriában hajlamos eléggé leegyszerűsítőre és érzelem alapúra venni a megközelítést"

Adott témában laikusként csak saját tapasztalati alapú, mondhatni kváziszubjektív véleménnyel tudok ott hozzászólni.

Egzakt választ a mindentudótól várhatunk, ilyen ember azonban soha nem létezett és soha nem fog létezni.

Ezért csak több kevesebb sikerrel tippelni lehet. Sok válaszra szokás mondani, a tudás nem gátolja a beszédben. Ahogy valaki egyre több tudást halmoz fel, egyre tágul a horizont, és egyre jobban látja, milyen keveset tud ahhoz képest, amit tudni lehet. Ebből általában az következik, hogy aki (elég) sokat tud, egyfelől általában boldog, mert zömében helyesen reagál a környezete kihívásaira. Másfelől azért is boldog, mert ideje jó részét azzal tölti, amit szeret (ismeretszerzéssel). Ugyanakkor többnyire visszafogott, mert tisztában van azzal, hogy mennyi mindent nem tud, főleg, ha nem közvetlen szakterülete. Azonban ő is ember, néha téved, időnként rossz kedve van, sőt, elhamarkodott. Utána azonban mindig kicsit rosszul érzi magát, különösen, ha valakit akaratlanul megbántott. Ugyanis kiválóan el tudja képzelni, milyen rossz megbántottnak lenni.