Vannak olyanok, akik cáfolják az energiamegmaradás törvényét?

Nos, én fizikus vagyok, és úgy gondolom, hogy ahogy egy gyereknek is mindent meg lehet magyarázni a saját életkorának megfelelő szinten, úgy középiskolás szinten is - legalább említve a dolgot - lehet utalni arra, hogy a legmodernebb felfogás szerint mit tartunk igaznak és pontosnak a fizikában illetve egyes fizikai modellekben.

Egy jó tanár nemcsak leadja az anyagot, hanem szemléletet és gondolkodást is tanít. Nem tudom, hányan jönnek ki úgy középiskolából, hogy legalább azzal tisztában vannak, hogy a fizika nem egzakt, hanem modellalkotó tudomány, amely ugyan a matematika segítségével építi ezeket a modelleket, de szükségképpen mindig közelítésekkel dolgozik. Szerintem ezt nem sok diák tudja, a legtöbben azt hiszik, hogy a fizika is csak képletekből áll, ahogy a matek, amik úgy vannak, ahogy vannak, és amiket meg kell tanulni, és kész, különben egyest kap.

Az általános relativitáselmélet matematikájának használatára nyilván nincs szükség, sem lehetőség egy középiskolás anyagban, de érdekesség szintjén szerintem igenis szükséges megemlíteni, hogy mit gondolunk az energiamegmaradásról.

Sőt, egy diák gondolkodását és érdeklődését nagyban befolyásolhatja minden rejtélyes és titokzatos dolog, amiről való hiányos tudásunkat maga a tanár is elismeri. Ezzel egyrészt a fizika tanítását izgalmasabbá is lehet tenni, hiszen ezzel lehet éreztetni, hogy a fizika jelenleg is fejlődik és nem állandó, másrészt ez a tehetségesebb diákokat ösztönözheti is, hogy tudományos vagy műszaki pályát válasszanak. A humán beállítottságúakban meg legalább megmarad egy egészséges nyitottság és érdeklődés a természettudományok iránt, és kellemesebb emlékeik lesznek egy olyan tantárgyról (és talán annak tanáráról is), amit annyira azért nem szerettek.

Csak nehogy a diákban egy úgy szűrődjön le, hogy minden bizonytalan, és a tudomány nem tud semmit.

Mert már hallottam ilyet.

@23

A semmi és a minden között azért elég sok lépcsőfok van.

A tanár felelőssége azt is rendesen megtanítani, hogy a mindennek nem a semmi a tagadása, hanem a "nem minden".

És a tudománnyal pontosan ez a helyzet: nem tudja mindenre a választ.

"Egy jó tanár nemcsak leadja az anyagot, hanem szemléletet és gondolkodást is tanít."

Ez a kijelentés nemcsak igaz, de a pedagógia alaptézise. E tekintetben megemlítem a 20. század második felének legnagyobb fizikatanárát, Vermes Miklóst. Nemcsak a diákok között volt legenda, de a csepeli piac közelében (ahol az iskola volt), ha rendkívüli dolgokat észleltek, még a rendőrség is csak annyit mondott "a tanár úr órát tart".

Azonban, ahogy van mondjuk vízvezetékszerelő, akire látatlanban rábízom a lakásomat, úgy van, akit a közelébe sem engedek. És természetesen fizikatanár is nagyon sokféle van. Hogy mostanában? Mostanában kiveszőben. Ehhez annyi adalék, az utóbbi években szinte senki nem jelentkezik mat-fiz tanári szakra. Pár éve országosan egy, azaz egy darab jelentkező volt. Mint mindennek, ennek is tágabb környezetét érdemes vizsgálni, ha az okot keressük. Számos tanár barátom (magamat is beleértve) iskola közelébe nem megy. Jó érzésű ember tiszteli annyira a szakmáját, hogy nem tűri dilettánsok beleszólását. És amennyiben holnap reggeltől egy ideális politikai irányzat ideális körülményeket képes lenne teremteni, néhány évtizedig még nélkülöznünk kell jó fizikatanárok tömegeit.

Ami pedig az energiamegmaradást (és számos más területet) illeti, fenntartom azt az álláspontomat, hogy az igaz, miszerint létezik (több) olyan ember, aki képes bármit elmagyarázni, azonban a magyarázat hiánytalan célba éréséhez szükséges még két feltétel: a magyarázatot igénylő célszemély legyen kellően motivált a megértéshez, és legyen megfelelő képessége erre. Ha e három dolog (megfelelő magyarázó, megfelelő megértési motiváció és megfelelő megértési képesség) közül egy hiányzik, a cél nem valósul meg.

@25

Az utolsó bekezéseddel (is) egyetértek. Azonban úgy gondolom, és korábban arról is beszéltem, hogy a motiváció felkeltésében a tanár előadásmódjának nagy szerepe van. A rossz tanár jó esetben csak unalmas, rossz esetben még félnek is tőle. Egy jó tanár viszont a sokak számára unalmas anyagot is képes élvezetesebbé tenni.

A célszemély megértési képességéhez pedig lehet igazítani a magyarázat színvonalát és teljességét - ami megint a tanáron múlik. Mivel itt most a középiskolás fizikán túlmutató anyag középiskolai szintű interpretálásáról van szó, a képességek minden diáknál szükségszerűen hiányosak, mivel még nincs meg hozzá a kellő háttér ismeretük. Ezért megint csak a tanáron múlik, hogy ezt figyelembe véve hogyan képes mégis érthetően és érdekesen elmagyarázni olyasmit, amit középiskolában szabatosan nem lehet.

Így ebben a konkrét esetben a három tényezőből legalább kettő alapvetően a tanáron múlik. A motiváció az, amit egy jó tanár sem képes felkelteni, ha a diákban akkora az ellenérzés a tárgy iránt.

@26 "ha a diákban akkora az ellenérzés a tárgy iránt"

Nem tudom, ti megfigyeltétek-e, de az esetek jelentős részében, amikor valaki azt mondja, hogy - maga sem tudja, miért, csak egyszerűen - szereti ezt vagy azt a tárgyat, tulajdonképpen a tárgyat tanító személyen keresztül szereti azt. Könnyen lehet, hogy, ha ugyanaz az illető a kezdetben más tárgyat tanított volna neki, akkor most azt szeretné. ( Nyilván jóval összetettebb ez a dolog, de ez is egy tényező benne. )

Már csak ezért is üdvös lenne valamiféle pályaalkalmassági a tanárképzés inputján. Az más kérdés, hogy most, amikor egyébként sincs, aki erre a szétrombolt pályára menne, egyáltalán kikből lehetne szűrni az alkalmasakat.....

Hát nem tudom.

Annak idején imádtam az angoltanáromat. Szerintem nagyon jó volt.

Az angolt meg utáltam, mint a bűnt.

@28

Ez nem mond ellent annak, hogy bizonyos esetben a tanár személye lehet a kulcs az adott tantárgy megkedveltetéséhez. Az, hogy a te esetedben az angollal nem így történt, ezt nem cáfolja. Ez pont az, amit a 26-os hozzászólásom végén írtam: nálad a tanár sem volt elég erre.