Szerintetek amit Hawking mondott, hogyha rájövünk 50 éven belül, hogyan lett ősrobbanás akkor nem létezik Isten semmiképpen? :/

Szerintem bizonyítani vagy cáfolni a létét nem igazán lehet.

Mert például ha bizonyítják, hogy igen x milliárd éve ez és ez így és úgy történt, az sem zárja ki, hogy Isten pl az ősrobbanás által "teremtett". Ne a Szentírásban megjelenített Istent vegyük alapul, Isten definiálható egészen másként is. Például a világot mozgató törvények összességének, vagy azok megalkotójának, ami szintén nem zárja ki, hogy szubjektív módon kezeli az embereket.

Egyszerűen egy felsőbb hatalom. Olyan létező, akit/amit a jelenlegi ismereteinkkel, műszereinkkel nem tudunk leírni/megfigyelni stb.

Amúgy szerintem ez mindig is meddő vita lesz, hogy létezik-e vagy sem. Mindenkinek egyéni döntése, hogy miben hisz, addig amíg másoknak nem árt vele. És nem lesz attól okosabb egy tudós sem, hogy tagadja vagy hiszi létezését. Hiába mondja egy koponya, hogy "az a tudós butuska, aki hisz/ tudatosságot lát a világban stb" (nagyon konyhanyelven) ez az ő szubjektív véleménye, mintha azt mondanám, hogy butuska az a tudós, aki nem hord zoknit és bűzölögteti a lábát, minden normális ember hordja ezt a ruhaneműt stb, pedig Einstein sem volt butus...

"rájövünk 50 éven belül"

Miért, ha 100 év múlva jövünk rá, akkor már nem igaz? :)))

Amúgy ő valami ilyesmit mondott:

"..So what does this mean in our quest to find out if there is a God? It means that if the universe adds up to nothing, then you don’t need a God to create it. The universe is the ultimate free lunch."

[link]

Vagyis ha megtaláljuk a mechanizmust, amivel a "semmiből" létrejöhetett az univerzum, akkor nem kellett hozzá Isten, hogy létrehozza. De ez nem fogja megingatni a hívőket, elég könnyű megkerülni ezt az állítást, úgyhogy nem, szerintem az nem cáfolná Isten létét. (Mondom ezt ateistaként.)

Igazából már csak azért nem jó a kérdés mert mit jelent az, hogy isten/Isten ?

Sok ezer különböző vallás isteneit összefoglalja ez az oldal : [link]

Ezek közül számos esetben egyik üti a másikat, vagyis ha az egyik igaz lenne akkor nem lehetne igaz a másik és fordítva.

Viszont még ez az összefoglalás se teljes. Egyrészt azért nem mert egyes hívők egyedi módon hisznek benne, egyénileg úgy gondolják hogy mit hisznek és mit nem, még egy vallás minden egyes hívői között sincs úgymond konszenzus. Pl. a kognitív disszonancia miatt ezt nem szokás közöttük legtöbb esetben vitatni ( nem megyek bele ez már a kérdéstől messzire más vizekre vezetne) Másrészt a new age felfogás szerint egyik konkrét valláshoz sem köthető egyedi, egyéni istenképet alkotnak sokan. Ami még ráadásul még egy egyénen belül is változhat vagyis most nem azt hiszi mint 15 évvel ezelőtt például. Ezt meg ő maga se feltétlen veszi észre ha nem írja le minél nagyobb részletességgel hogy mit is hisz és nem ismétli meg több évtized múlva pl és nem hasonlítja össze.

Ráadásul sokan végig se gondolják, ők maguk sincsenek tudatában, hogy mit is hisznek. Ha végiggondolnák ez még ráadásul változhatna is főleg ha megvitatnák másokkal, ha vita esteket rendeznének. Így önmagában igazából semmit nem jelent az hogy isten, az előzőekben kifejtettem hogy mennyire túlterlet szó is ez. Előtte definiálni kell egzaktul hogy mit is kéne vagy mit is lehet vagy nem lehet bizonyítani/cáfolni. Az úgy nulla, egy meddő beszélgetés ha valaki azzal érvel hogy na de van valami, de nem tudja hogy mi de van aki tudja. Meg még lehetne folytatni a példákat nagyon hosszan. Ez a semmi mint fogalom egy "szemantikai cukorka" , egy absztrakció , egy nyelvi elem. Nincs olyan része, nincs olyan állapota az univerzumnak semmikor és sehol hogy azt mondhassuk hogy ott semmi van. Pl. : Kérdés: Mi van a hűtőben? Válasz : Semmi. Valójában tudjuk hogy van benne levegő, van benne anyag mely aktívan részt vesz a gravitációs kölcsönhatásban azaz gravitál és passzívan is azaz más anyagok által is hat rá a gravitáció. Tudjuk hogy belül is benne is infravörös fotonok vannak benne ... stb.

Egy hívő meg a hitével kapcsolatban hogy racionálisan gondolkodjon nem várható el tőle. Nem is kell ilyen mély kozmológia kérdésekig elmenni, elég csak egy ilyen példa erre : [link] Egyszerűen "röhely" az egész. Amikor szembe találkozik a a kő kemény valósággal a képzeletbeli hit mesevilág. Nehogy azt hidd, hogy a gyógyító forrás hívői ezt átgondolták, már annál sokkal hamarabb megálltak a gondolkodásba. Nem állítom hogy nem volt ilyen aki e miatt csalódott lett és megrengette a hitében, de ő már eleve eme folyamat része volt. Viszont ugyanakkor meg nem is hittek benne annyira mélyen (igazán) mert akkor tüntettek volna. Ugyanis a (vak)hitnek is különböző szintjei vannak. Az iszlám vallás hívői pl azért jobban hisznek ami meglátszik tetteikbe (igaz a szűk kisebbség ez közülik is (ami nem lenne ha nem lenne vallás), de a békés többség sose volt befolyásoló a történelemben) mert maga a vallásuk is fiatalabb a kereszténységnél. Éppen ezért tudnak drasztikusabb nagyobb hatással lenni a modern vallási irányzatok mert jobban igazodnak a 21.-ik századba. Viszont ugyanakkor meg lehet bármiféle vallás hívője bármilyen fanatikus hívő, itt az előforulási ráta amiről beszéltem.

A tudományos (teológiai) világ ma már eléggé egyetért abban, hogy istent az ember akkor hívja segítségül, mikor képzeletét meghaladó valósággal találkozik.

Sokan vitatkoznak azon, Einstein vallásos volt-e. Egy mondására alapozzák. Egyszer úgy nyilatkozott (szabad fordításban), a világ annyira gyönyörű és annyira rendezett, hogy már már arra kell gondolnom, valami tudatosság hozta létre. Pedig ezzel Einstein mindössze határtalan csodálatát kívánt kifejezni.

Hawking istenképe is valami hasonló, nem pedig az, amit a bibliából betű szerint szeretnek elképzelni az emberek.

A végtelent, akár térben, akár időben borzasztó nehéz elképzelni egy véges embernek. Azt mondjuk, az ember megismerési képessége végtelen, de az csak annyit jelent, soha nem lesz pillanat, mikor azt mondhatjuk, minden meg van fejtve, többé új ismeret nem lesz. Ez egyébként is borzalmas állapot mindenkinek, aki valamelyest sejt valamit a végtelenről. A megismerési képesség végtelensége azt jelenti, mindig lesz, amit még nem tudunk, de később megtudhatjuk. Pontosabban, mindig lesz, amikor valami újat tudunk meg, és valójában emiatt mondjuk, hogy a világ végtelen.

Ennek azonban az istenséghez (felsőbb hatalomhoz) semmi köze, az istenség létét vagy nem létét magunk hisszük, és nem magunk tapasztaljuk. E tekintetben a megismerés végtelensége, az univerzum végtelen volta, a jövőjóslás ugyanannak a végtelen-fogalomnak a különböző megfogalmazása. E tekintetben a nagy bumm és a nagy reccs csak egy segédeszköz arra, hogy a véges tapasztalásainkat valahogy a végtelennel összebékítsük. És ezért hamis kép például a nagy bummra is úgy gondolni, mint egy végtelen (idő) vonalon egy pontra. Helyesebb úgy gondolni, hogy e véges pontig van értelme visszagondolni, nem nagyon van esély akár azt magyarázni. Ahhoz mérni kéne tudni.

Hát éppenséggel, ha az ősrobbanás teljes oksági tudományos háttere ismert lesz, még mindig lesz hova kitolni egy teremtői beavatkozást.

Mindig lesz egy ismert és ismeretlen halmaz határ, oda mindig lehet ültetni.

Csak minek. Az akárhová ültetés maga a próbálkozás a tudományos ismeretek rendszerébe való besuttyantásról szól.

Egyszerűen ott kell hagyni a tudományon kívül a dolgot, szubjektív, lelki lényünknek ott is megfelelő.