Ha az univerzumunk egy ősrobbanásból ered, így onnan minden ami keletkezet egy irányba azonos sebességgel kifele távolodik, miért oldalról ütköznek a galaxszisok?

És egyáltalán hogy jöhetett létre anyag a részecskék vonzás általi összesűrűsödése révén, ha a mozgási irányuk széttartó?!

Ez az elmélet egy hülyeség.

„Brooklyn nem tágul.”

Nagy léptékben a világegyetemben található anyag mozgásának irányát valóban az ősrobbanás határozza meg. Csakhogy a világegyetem nem tökéletesen homogén, és különböző kölcsönhatások, főleg a gravitáció megváltoztatja az anyag mozgásának irányát.

> És egyáltalán hogy jöhetett létre anyag a részecskék vonzás általi összesűrűsödése révén, ha a mozgási irányuk széttartó?!

Nem annak révén jöttek létre. Illetve az anyag létrejöttére pont nem az „összesűrűsödés”, hanem pont hogy az energiasűrűség csökkenése adott lehetőséget.

#1, #2-nek:

Nagyon akadozott a válaszod! :D

A robbanás után a távolodó anyag egymáshoz viszonyított távolsága az eltelt idővel egyenes arányban nő.

Viszont az így növekvő távolság a gravitációs kölcsönhatás erejét NÉGYZETESEN csökkenti!!

Tehát ha a robbanás után felléphetne akkora mértékű gravitáció ami két részecske egymáshoz tapadását eredményezhetné, akkor a robbanás előtti pillanatban akkorának kellett volna lenni a gravitációnak, hogy eleve megakadályozta volna a robbanás megindulását.

Ha pedig mégis felléphetne ilyen erő, akkor az egyforma sebességgel távolodó anyagok egymásra azonos időpillanatban azonos erővel hatnának, azonos asszimetriát okoznának, vagyis nem alakulhattak volna ki különböző anyagok. Még kevésbé különböző tömegű anyag-csoportosulások.

Milyen szemléletes hasonlatot találjunk erre…

Képzeljünk el egy dombot, ami majdnem teljesen forgásszimmetrikus. Ennek a dombnak a tetején vannak források. A víz lefele áramlik? Nagy léptékben nézve igen. De mégis kialakulhatnak örvények a lefele folyó vízben, mert a domb nem teljesen homogén.

> A robbanás után a távolodó anyag egymáshoz viszonyított távolsága az eltelt idővel egyenes arányban nő.

> Viszont az így növekvő távolság a gravitációs kölcsönhatás erejét NÉGYZETESEN csökkenti!!

Így van. Viszont itt egy sebességet jellegű mennyiséget akarsz összehasonlítani egy erővel. A már kialakult univerzum esetén ez nem összességében van így, van gravitációnak egy olyan ereje, és van a tágulásnak egy olyan sebessége, ami lehetetlenné tenné mondjuk a galaxisok kialakulását, meg van olyan viszonya is ezeknek, amiben meg az univerzumnak vissza kellett volna esnie önmagába.

> Tehát ha a robbanás után felléphetne akkora mértékű gravitáció ami két részecske egymáshoz tapadását eredményezhetné, akkor a robbanás előtti pillanatban akkorának kellett volna lenni a gravitációnak, hogy eleve megakadályozta volna a robbanás megindulását.

Alapvetően valami hasonló a probléma. Csak éppen az ősrobbanás elmélete semmit nem mond a világegyetem kialakulásának pillanatáról. Sőt az ősrobbanás időben visszafele maximum az eseményhorizontig tud elmenni. Ott viszont tudjuk, hogy a fizika jelenleg ismert törvényei értelmüket vesztik, hasonlóan ahhoz, ahogy a fekete lyuk eseményhorizontjánál is. Ott a fizikának olyan törvényei alakították a világunkat, amit jelenleg még nem ismerünk. Az ősrobbanás elmélete nem is foglalkozik ezzel.

Az ősrobbanás elmélete a már ezen túlesett univerzum folyamatait írja le. Egyszerűen látunk a „filmből” egy részletet, nevezetesen azt, hogy a világegyetem tágul, és ezt a tágulást extrapoláljuk vissza az időben. Eddig oké, csak ha megnézzük, hogy milyen állapotban kellett ez alapján lennie az univerzumnak x. időpontban, akkor azt látjuk, hogy annak kell, hogy legyen ilyen és ilyen következménye a mai univerzum képére nézve is. Kiszámoljuk azt, ami a modellből következik, meg megmérjük azt, ami a tényleges következmény, és stimmel. A modell jól írja le a valóságot. Ilyen pl. az, hogy kell lennie kozmikus háttérsugárzásnak, annak milyen hőmérsékletűnek kell lennie, milyen fluktuációja kell, hogy legyen. Vagy ilyen pl. hogy milyen az univerzumban a különböző elemek gyakorisága, mert pl. ha az univerzum gyorsabban tágult volna, akkor több lenne a hidrogén, ha meg lassabban, akkor magasabb lenne a nehezebb elemek gyakorisága.

Szóval az ősrobbanás elmélete igencsak kidolgozottá vált az idők során, és jó modellnek bizonyult.

Hogy aztán a világegyetem hogyan is keletkezett? Passz. Ezt nem csak hogy nem tudjuk, valószínű nem is fogjuk megtudni. Sőt tulajdonképpen volt az univerzumnak egy olyan időszaka, amikor majdnem elértük a maximális entrópiát, így minden ez előtti információ elvileg is megismerhetetlen. Maximum más hasonló természetű jelenségből tudunk egy hipotetikus modellt alkotni, de mérések nélkül ez hipotézis is marad.

> Ha pedig mégis felléphetne ilyen erő, akkor az egyforma sebességgel távolodó anyagok egymásra azonos időpillanatban azonos erővel hatnának, azonos asszimetriát okoznának, vagyis nem alakulhattak volna ki különböző anyagok. Még kevésbé különböző tömegű anyag-csoportosulások.

Egyrészt ez azt feltételezi, hogy az ősrobbanás pillanatában szimmetrikus viszonyok uralkodtak. De ez korántsem biztos, de cserébe nem is tudható meg.

Mert másrészt ugye pont az a problémánk az ősrobbanással, hogy a világunkat nagyon jól modellezi két különböző elmélet. Az egyik a relativitáselmélet, aminél a kvantumfizikai jelenségek nem játszanak szerepet. A másik a kvantumfizika, ahol meg a gravitáció elhanyagolható. A két elmélet között viszont vannak ellentmondások, amik olyan esetekben igencsak problémát tudnak okozni, mikor a kvantumfizikai jelenségek sem, és a gravitáció sem elhanyagolható. Ilyen helyzet volt az ősrobbanás folyamatának kezdeti időszakában, de ilyenek a fekete lyukak is.

De igen valószínű, hogy az ősrobbanás korai szakaszában nem voltak elhanyagolhatók a kvantumfizikai hatások sem, így pl. a határozatlansági reláció. Márpedig a határozatlansági relációból következik az, hogy tökéletes szimmetria egyrészt nem értelmezhető, de ha mégis megpróbáljuk értelmezni, akkor meg azt látjuk, hogy a tökéletes szimmetria nem fenntartható. És ez nem pusztán elvi kérdés, hanem lényeges volt az univerzum bizonyos időszakában. Nincs tökéletes entrópiamaximum. A kozmikus háttérsugárzás fluktuációjában pl. nagyrészt pont a határozatlansági reláció lenyomatát látjuk, ami viszont innen nézve meg pont azt erősíti meg, hogy az univerzum bizonyos időpontban volt akkora méretű, amiben a kvantumfizikai jelenségek már nem voltak elhanyagolhatóak.

#4, 2*Sü-nek:

Tehát összegezve:

Az ősrobbanás elmélete egy, a megfigyelt dolgokhoz illesztett magyarázat, nem pedig válasz.

Így viszont legfeljebb hipotézisként kezelhető, és semmiképpen sem irányadó semmiben.

#3-as. Azt írod: "Mi emberek még el sem hagytuk a Földet. Honnan is tudnánk hogyan jött létre a mindenség?"

Öhöm. Tehát, mivel nem jártam Amerikában, nyugodtan letagadhatom a létezését is. (Ráadásul a csillagos eget időnként látom, Amerikát meg nem... :D) He?

A kérdésre, azaz egy részére reagálnék. :)

"...minden ami keletkezet egy irányba azonos sebességgel kifele távolodik,..."

Nem ez egyszerűen nincs így.

Először is, nincs "kifelé". Nem egy "meglévő tér" adott pontjából tágul bele (mint egy buborék) abba "meglévő térbe".

Arról van szó ugyanis, hogy a térnek nevezett valami (egyébként pontosabban téridő) változik meg úgy, hogy a dolgok - nagyléptékben(!) - "távolabb" kerülnek egymástól. Kisebb léptékben, galaxishalmazokon belül, a galaxisok némelyike közeledhet is egymáshoz. Példa: a Tejútrendszer és az Androméda galaxis közelednek egymáshoz. De a "múltban" (és valószínű most is) gyakoriak voltak/vannak/lesznek (még jó darabig) a galaxisütközések. Persze ezek a "karambolok" eltartanak jó néhány száz millió évig. Vagy egy-két milliárd évig. :D

A tér "tágulása" NEM mozgás. Ezért (is!) lehetséges, hogy a megfelelően "távoli" (figyelem térben és ezért időben is!) objektumok akár a "fénysebesség többszörösével" is távolodni látszanak.

A "tér megnyúlik" így pl. a kezdetben látható fény, és ultraibolya tartományban leledző - és az egész teret kitöltő - elektromágneses sugárzás hullámhossza mára már a mikrohullámok hosszára "nyúlt" meg. (Természetesen azóta, hogy az elektomágneses sugárzás számára a "világegyetem" "átlátszóvá" vált. Ez kb. a "kezdet" után úgy ötszázezer évvel történhetett meg. A forró tűzgömb akkorra hűlt le annyira, hogy az elektronok már tartósan képesek voltak az atommagok körül maradni. Azaz a plazma megszűnt plazma lenni, az anyag - főleg hidrogén, némi héliummal - semlegessé, így átlátszóvá vált. :)

Összegezve: Nincs "kifelé". Az általános tendenciájú távolodáson belül az anyag mindenféle irányban sűrűsödéseket/ritkulásokat mutat. a galaxisokon belül is, (lásd csillagok kialakulása pl.) meg galaxisok között is, (lásd galaxis halmazok, galaxis ütközések).

Ezek "minden" irányban megtörténhetnek. (És meg is történtek/történnek.)

dellfil

> Az ősrobbanás elmélete egy, a megfigyelt dolgokhoz illesztett magyarázat

Bocs, de az egész tudománynak ez az alapja. Az ember megfigyel jelenségeket, és megpróbál összefüggést találni közöttük, modellt alkotni a világról, amik leírják az addigi megfigyeléseket. A modell próbája az, hogy az előrejelzései egybevágnak-e a még nem ismert, de később megmért értékekkel.

Pl. van az embernek egy hipotézise, ami rendszerint valami megfigyelésből származik, csak még nem eléggé egzakt. Mondjuk hogy egy vezeték hossza és a rajta átfolyó áram között van összefüggés. Az ember megméri, hogy mennyi áram folyik át egy 1 méteres vezetéken. Megméri, hogy egy 2 méteres vezetéken mennyi áram folyik át, meg megméri egy 10 méteres vezetéken. Ebből fog kapni egy összefüggést – jelen esetben egy fordított arányosságot – a két mennyiség között. Mondjuk sárgaréz esetén megkapja, hogy egy 1 mm² vastag x méter hosszú vezetéken n/x erősségű áram folyik át, ahol n az anyagra jellemző érték.

Aztán az embernek támad egy új hipotézise, hogy összefüggés van a keresztmetszet és az áramerősség között. Újra mér, számol, és kijön, hogy itt meg egyenes arányosság van.

A sok-sok különböző rész-összefüggésből, modellből aztán kialakul az adott jelenségkörnek az elmélete, ami egymással konzisztens, egymáshoz kapcsolódó összefüggések csoportja.

Igen, az elmélet a megfigyelt dolgokhoz illesztett magyarázat.

~ ~ ~

Az ősrobbanás elmélete is így alakult. Amíg Edwin Hubble 1929-ben fel nem fedezte és meg nem mérte a galaxisok távolsága és a sebessége közötti összefüggést, magyarán rá nem jött, hogy a világegyetem tágul, és a tágulást leíró összefüggést is meghatározta, addig a világképünkben egy statikus világegyetem volt. Nem volt ez alátámasztva, egyszerűen csak ez volt az elfogadott. Még ugye Einstein is ehhez a statikus – pontosabban stacionárius – világképhez igazította a képleteit. De már Hubble felfedezése előtt megszületett a Nagy Bumm hipotézise, amit egy belga pap írt le. De az addig valóban csak egy hipotézis volt. Viszont Hubble mérése – meg az azt követő megerősítő mérések – után kénytelen volt a tudomány leporolni a Nagy Bumm elméletét. Sok tudósnak ez nem tetszett. Az addigi stacionárius világképben ugye a világegyetem végtelen ideje létezik. Ha viszont az univerzum tágul, nem tágulhat öröktől fogva, így van időbeli kezdete. Sok tudósnak pont ezért nem tetszett a Nagy Bumm elmélete, mert a teremtés koncepciójának a tudományba való visszacsempészését látták benne.

De a tények makacs dolgok, viszonylag hamar félretették a szkeptikus tudósok is az ellenérzésüket az eredmények megismerése után. Tehát elfogadottá vált, hogy a világegyetem tágul, így nyilván ha tágul, akkor idővel „szűkebb” volt, idővel még szűkebb, és ha az időben x milliárd évig megyünk vissza, akkor minden egy pontban volt elvileg.

Oké, ez még mindig csak egy modell. Már több, mint hipotézis, viszont még kevesebb, mint elmélet, egyszerűen csak egy modell.

De aztán jöttek a következtetések. Ha időben az univerzum sűrűbb volt, akkor nagyobb volt az energiasűrűség is, ergo nagyobb volt a hőmérséklet, az univerzum anyagának plazma halmazállapotúnak kellett lennie. A plazma halmazállapotú anyagokról meg tudjuk, hogy nem átlátszóak, viszont fényt bocsátanak ki. De ahogy tágult, úgy hűlt az univerzum, a gáznemű anyagok meg jellemzően inkább átlátszóak. Ergo kellett lenni egy olyan időszaknak, amikor az univerzum általánosságban átlátszóvá vált. Ha ez így van, akkor kell, hogy legyen ennek valamilyen ma is észlelhető visszfénye. Meg is találták, csak a vöröseltolódás miatt ez már a mikrohullám frekvenciasávjába tolódott el. Nem csak megtalálták, hanem a frekvenciája pont olyan mértékű, mintamit a modell jósolt. A modell prediktív erősség immáron megerősítést nyert.

Oké, aztán jöttek a további következtetések, hogy elvileg akkor volt egy olyan időszak, amikor még az atommagok sem tudtak kialakulni, mert olyan energiájú fotonok voltak, amik néhány összeállt protont és neutront azonnal szét is kapott. Megint lehet osztani, szorozni, ha túl gyorsan történt az univerzum kihűlése, akkor csak hidrogén lenne az univerzumban. Ha meg túl lassan, akkor meg jelentősen több lenne a héliumnál nehezebb atomok aránya. Megint kijött a modellből, hogy milyen arányúnak kellene lennie a héliumnak, a hidrogénnek, meg a többi elemnek az aránya, és megint lehetőség volt összevetni a modell előrejelzését a ténylegesen megmért értékeknek. Megint az jött ki, hogy stimmel. Immáron egy újabb, az előzőtől független előrejelzése vált helyessé a modellnek.

Tehát van három teljesen különböző jelenségünk, aminek a leírására egyaránt alkalmas az ősrobbanás elmélete, ugyanazokkal a paraméterekkel. Ezt meg már azért illik akkor elméletnek nevezni.

Aztán persze jött még millió és egy különböző fejlemény ezen elmélet keretein belül, de ezek voltak a legfontosabbak.

~ ~ ~

És lehet, hogy ez az elmélet egyszer majd felülíródik. Teljesen kizárni nem lehet. De a jelenlegi ismereteink alapján a modell helyes, és nincs különösebb okunk, hogy kételkedjünk benne. Ez még hagyján, de nincs alternatív modell sem. Egy ideig még fennállt az eshetősége, hogy pl. a vöröseltolódást nem a fény doppler-effektusa okozza, hanem a fénysebesség időben változó volta, de kozmológiai mérések, számítások után ezt nyugodtan el lehetett engedni, mert ez a modell nem állt összhangban a megfigyelésekkel. Jelenleg az ősrobbanás elméletnek még csak hipotetikus alternatívája sincs. Mármint olyan, ami tudományos módszertannak megfelelő lenne, falszifikálható lenne. (Mert nyilván olyat én is tudok kreálni, hogy az univezum fél perce jött létre, benne pl. minden pont olyan sebességgel, ahogy látszik, benne azzal az emberrel, aki vagy, a fejedben azzal a meg nem történt emlékképpel, hogy te írtál korábban valami ezen kérdés alá. Ez nem cáfolható, nem is bizonyítható, így nem tartozik tudomány vizsgálódási területéhez.)