Ha egy nagy tömegű test a fény sebességével, vagy annál gyorsabban halad a világűrben, akkor keletkezhet ott egyfajta gravitációs robbanás?

A misztikum és gondolat "szabad szárnyalása" felé NE menjünk el, mert a tudományos módszertan pont ezeket hivatott kiiktatni, ez a fő célja.

Viszont a kérdés nem is olyan butaság. A hangrobbanás lényege (nagyon lebutítva), hogy adott sebességnél a különböző időben, különböző helyeken lévő (merthogy haladó) hangforrásból kiinduló hanghullámfrontok közel egyszerre érnek egy álló megfigyelőhöz. Hasonló a doppler effektushoz, amikor a hullámfrontok összesűrűsödnek a hullámforrás előtt.

A másik dolog, hogy a gravitáció vajon hullámokban terjed-e. Vannak gravitációs hullámok, de alapvetően nem hullámjelenség (legalábbis nem tudunk róla, hogy az lenne.) Inkább olyasmi, mint a sztatikus tér, ami ha változik, akkor a változás hullámokban terjed, de ha nem, akkor nincsenek hullámai.

Még egy érdekes mellékszál pl. a bolygók, csillagok véges fénysebesség miatti látszólagos és valós helyzete közti eltérés (ld.: apparent position, apparent place, light-speed delay). A lényeg, hogy például ha megnézzük a Marsot, akkor a kb. fél órával korábbi helyén látjuk, ahogy a gravitációs mezeje is a fél órával korábbi helyzetéből hat ránk.

Legyen egy gondolatkísérlet, hogy egy tárgy a fénysebesség pl. 90-99%-ával teper, egy megfigyelő pedig kb. az útvonalán előtte áll, a tárgy majdnem feléje tart. Ha egy gravitációs teret mérő műszerrel vizsgálja a tárgyat, mit tapasztal? Egy adott pillanatban érzékelni fogja mondjuk a két fényévre lévő tárgy gravitációját, egy másik pillanatban az egy fényévre lévő tárgyét. Ezek az időpillanatok közelíteni fognak egymáshoz, ahogy a tárgy sebessége nő. 99% c sebességnél már alig fogja megelőzni a gravitációs térerősség a tárgyat, és ezen "front" mögött nagyon közel lesz a jóval korábbi helyzetéből származó front is.

Lehet, hogy bekavar a relativitás, Lorentz faktor, stb., vagy más miatt bukik a kísérlet, de azért jó a felvetés.

Másokban is felmerült már a kérdés:

[link]

[link]

[link]

A párhuzammal gond van, éppen mert a fénysebességet nem lehet megközelítve elérni és átlépni.

A hangsebességet meg lehet.

A pozitív tömeg csak fénysebességnél lassabban tud haladni, aminek nincs tömege, csak fénysebességgel tud haladni.

A fénysebességnél gyorsabb teoretikus tachiont most hagyjuk.

A repülők hangsebesség-megközelítésekkor fellépő transzszonikus jelenségek nem a hangsebesség közelében jelentkeznek, hanem azért, mert a repülő bizonyos részein a levegő és repülő egymáshoz képesti sebessége már túllépi a hangsebességet, néhol meg még nem.

Ilyesmi a fény esetén nemigen értelmezhető.

Vagyis a fénysebesség elérésénél előbb nem jöhet létre a "fényrobbanás" jelenség, az elérés meg nem történik meg.

Tényleg a Cserenkov-sugárzás a legjobb közeli példa.

Amúgy szerintem éppen elég csúnya dolog lehet, mikor a fénysebesség közeli tárgy faca gamma-sugárzás kúpot tol maga előtt.

Amúgy a lehetségességétöl függetlenül hogy kell elképzelni egy gravitációs robbanást?

Fénysebességnél gyorsabban megy a test a térben, mögötte ügye kialakul a robbanás ami irdatlan mértékben összerántja a tárgy mögötti téridöt és mindent ami benne található, majd ezek rendkívül erös gravitációs hullámként szétterjednek mindenfelé? Vagy ahol ilyen mérékben összeugrik a téridö ott akkora gravitáció alakul ki ami láncreakciószerüen egyre tágabb körben magába rántja a téridöt,mintegy beindítva a szükükést, majd végül megtörténik a nagy reccs?

Nameg akkor az nem is robbanás, hanem cuppanás.

Én maximum annyit tudok elképzelni, hogy a fénysebességgel (mondjuk 0,99999.... c-vel) haladó test egy 45 fok kúpfélszöggel nyíló kúpban szór maga körül hatalmas elektromágneses felvillanást és gravitációs hullámot.

Ez tulajdonképpen valahol megfelelője a hangrobbanás kúpjának.

Egy ilyen elektromágneses kúp, ha átseper rajtad, pont olyan lehet, mint egy FRB, fast radio burst, amilyeneket az új eredmények szerint valószínűleg a magnetárok produkálnak, csak tartozik mellé egy gravitációs hullám tüske is.

Egy kis sci-fi a tudományba: nem kizárt, hogy az univerzum minden irányából észlelt FRB-k egy része éppen közel fénysebességgel haladó űrjármű jele.

"Egy kis sci-fi a tudományba: nem kizárt, hogy az univerzum minden irányából észlelt FRB-k egy része éppen közel fénysebességgel haladó űrjármű jele."

Lehetséges, de akkor szerintem sokkal többet és hosszabban kellene érzékelnünk, hiszen fénysebességgel közlekedéssel sem jut messzire egy jármü, figyelembe véve az irdatlan távolságokat. A hozzánk legközelebb lévö csillaghoz mi pl. 4 évig utaznánk, ami azt jelenti, hogy 4 évig folyamatosan észlelhetö lenne a jármü által kibocsátott gravitációs hullám.

Ha pedig ezek a fénysebesség átlépésével járó robbanások hullámai/FRB-i, akkor mivel átléphetö a fénysebesség, a jelenlegi fizikánkhoz igazítva nem létezik többé semmilyen sebességhatár, de univerzum sem hiszen átlépnénk a végtelen tömeget is ami egy csapásra összerántaná az egész mindenséget.

Világ gravitácionistái egyesüljetek!

"A hozzánk legközelebb lévö csillaghoz mi pl. 4 évig utaznánk, ami azt jelenti, hogy 4 évig folyamatosan észlelhetö lenne a jármü által kibocsátott gravitációs hullám."

Nem. Csak a kúppalást rajtad átsodrásakor érzékeled. A hangrobbanás is ilyen.

"Ha pedig ezek a fénysebesség átlépésével járó robbanások hullámai/FRB-i, akkor mivel átléphetö a fénysebesség"

Nemnemnem.

Azért írtam, hogy a fénysebességet nagyon közelítő sebességre vonatkozik.

Átlépésről szó sincs.