Szóval ez értelmezhető "gravitációs hajításnak"?

#1:

Vicces, hogy aláírtad a hozzászólásodat, amikor látszik a neved fent is.

Köszönöm a válaszokat. Nem tudtam, hogy ezeket a manővereket már ma is használják, elég komplex lehet ezeket előre kiszámítani egy űrszonda indításánál, hogy pont beleérjen adott bolygó gravitációs mezejébe hogy pont annyira változtassa meg a sebességet és irányt amennyire azt megálmodták.

De igazából ez nem is a fő kérdés volt, ez csak az alapvetése az igazi gondolatomnak, kíváncsi voltam ezekkel hogy állunk, úgyhogy most tovább mehetünk.

Értelemszerűen, ahogy gondoltam is, meg ahogy olvastam is az általad linkelt forrásból, bizonyos szempontból szélárnyékként működik a menőver, és minél nagyobb az adott objektum gravitációs mezeje, annál jobban fel lehet gyorsulni, hogyha a haladási irányát tekintve mögötte haladsz el. Ezt most vetítsük rá egy feketelyukra. Ez azért érdekesebb, mert ott bejátszanak olyan fincsi dolgok, mint a téridő torzulása, szingularitás, időutazás, stb...

Tehát, még mindig a távoli jövőben vagyunk, tegyük fel, hogy a menő űrhajónkkal most nagyon durván fel akarunk gyorsulni, és nagyon buta és felelőtlen tinédzserek vagyunk, ezért titokban elmegyünk egy tiltott régióba az űrben, ahol egy feketelyuk található. A fejünkbe vesszük, hogy a hintamanőverhez hasonlóan megközelítjük a feketelyukat, hogy a gravitációjára bízva magunkat nagyon durván felgyorsuljunk, de ugye közben számításba kell vegyük azt is, hogy ez a feketelyuk nagyon nagy, nem akkora, mint egy szupermasszív, de majdnem akkora. Megfigyeljük a haladási irányát, majd annak hátulról a pályájára állunk, közben a szavunk is eláll a látványtól, annyira gyönyörű, egyben hátborzongató. És nem megyünk át valami horrorba, nem kezd el beszippantani meg ilyesmi, a hajó rendszere szépen kiszámolja a biztonságos távolságot és ott áll rá a pályára, mint bármely más égitestnél. Viszont, most jön a lényeg, az idő tényező. Míg számunkra úgy tűnik, hogy hihetetlen gyorsan haladunk, addig külső szemlélő számára viszont hihetetlen lassan haladnánk az idő lassulása miatt. A külső szemlélők, tegyük fel a Galaktikus Köztársaság ilyenkor azt mondaná, hogy veszett ügyek vagyunk, hiszen számukra csak mondjuk 100.000.000 év múlva érünk ki a feketelyuk közelségéből, és nyilván nem tudnak sehogysem "kihúzni" onnan, bármit küldenek be, az megint csak lelassul az időben. Vajon milyen lenne a kommunikáció a Köztársaság és a hajó között? Elméleti szinten akkor a pilóta számára minden kommunikációnak le kéne folynia egy pillanat alatt, de az lehetetlen, a külső szemlélők viszont egészen addig tudnának kommunikálni vele, amíg meg nem halnak. Ez a fejemben nehezen akar összeállni, hogy a pilóta hogyan tapasztalná meg mindezt. Vagy igazából a jel sosem érné utol a pilótát és eleve nem is jöhetne létre kommunikáció? Mit gondoltok erről? Ha létezne kommunikáció, hogyan tapasztalná meg a pilóta, és hogyan a külső szemlélő? Feketelyuk körül is működne a hintamanőver? Mennyire lehetne felgyorsulni? Milyen összefüggés lenne a gyorsulásunk és az eltelt idő tényezői között? Befolyásolna valamit a feketelyuk téridő-torzulás tulajdonságai között az, hogy nekünk, mint objektum, van saját gyorsulásunk? Ha a feketelyuknak a haladási irányát tekintve szembe mennénk, nem pedig hátulról, akkor számunkra visszafelé pörögne az idő, viszont a lassulás miatt nem tudnánk ellenállni a gravitációnak és beszippantana a feketelyuk?