Reális, hogy kb 10 év múlva katasztrófa legyen a túlzott automatizálásból?
Honnan lesz az embereknek munkájuk?
Ráadásul a ma nagyratartott szakmákat fogja kiváltani, pl programozó.
Buszsofőr, villamosvezető és főleg fodrász, szobafestő továbbra is kell majd.
> Sokszor az autósor viselkedéséből előre látszik, hogy valószínűleg be fog kanyarodni, a gyalogost pedig ki lehet szúrni, hogy az út másik oldaláról elkezdett futni vagy ott a busz, és várhatóan ki fog lépni mögüle.
Erre valók a kamerák, meg mindenféle más szerzorok. Úgy érzem lebecsülöd ezeknek a hatékonyságát. Egy önvezető autó egyszerre tud folyamatosan figyelni, koncentrálni a teljes eseménytérre, nincs holttere, nincs perifériás látása, és abból adódó mindenféle optikai csalódása. Nem megbecsüli mondjuk egy szembejövő autó távolságát és sebességét, hanem pontosan megméri. Meg erre való a mesterséges intelligencia. Minél több ilyen eset fordul elő, annál jobban meg tudja jósolni, hogy egy adott előzmény milyen következményhez fog vezetni. Bizonyos szinten túl sokkal jobban meg tudja becsülni, mint egy ember.
> Ilyenkor a villamosvezetők bizony már előre lassítanak, és a gyalogos, autós a várakozásnak megfelelően előttük is lesz.
Ja, lassítanak. Ha éppen nem kalandozik el a figyelmük, mondjuk nem látnak meg egy csinos lányt az utcán. Vagy nem vonja el a figyelmüket egy kiabáló utas hátul. Vagy ha éppen nem hullafáradtak. Egy önvezető autónál – vagy akár busznál, villamosnál – ilyen jellegű teljesítményromlás nincs. És biztosan van egy csomó olyan közlekedési szituáció, amit egy mesterséges intelligencia nem jól mér fel, egy ember meg igen, de összességében lassan eljutunk oda, hogy az önvezető rendszereknél kevesebb baleset jut x kilométerre, mint az embernél. Pl. bár nem teljes vezetésről van szó, ma már sok autónál elérhető az automatikus parkolás funkció. Tökéletesek ezek? Nem. De az ember sem az, és még mindig kevesebb az automatikus parkolás tökéletlenségéből származó koccanás, mint ha az ember vezet.
> Ezt úgy érzem, nehezebb automatizálni.
Nyilván érthető. De ha belegondolsz, a vezetésnél neked vannak érzékszervekből származó információk. Vannak közlekedési szabályok. Vannak fizikai törvényszerűségek. A vezetésnél minden információ elvileg adott. Másrészt az autót működtető paraméterek is végesek. Nagyjából kimerül abban, hogy milyen állásba kerüljön a gázpedál, a fék, milyen forgatottságba kerüljön a kormány. És kb. ennyi. Az automatizálás azért könnyű, mert könnyen végig lehet venni eseteket, hogy különböző gáz, fék, és kormány állásoknak mi lesz a következménye, le lehet szimulálni, és az úgy kapott eredményt viszonylag egzakt szempontok alapján ki lehet értékelni.
Sőt minél több az önvezető autó, annál kevesebb a váratlan helyzet, amivel meg kell birkóznia. Egy másik önvezető autó be fogja tartani a Kreszt, nem fog átmenni a piroson, nem fog eléd vágni átlépve egy záróvonalat stb…
Akár úgy érzed, hogy ez nehezebb automatizálni, akár nem, ennek az oroszlánrésze nem jövőidő, hanem múltidő, egy már nagyrészt megoldott probléma – lásd pl.: https://www.youtube.com/watch?v=__EoOvVkEMo , https://www.youtube.com/watch?v=tlThdr3O5Qo –, a jövőre már csak a dolog finomítása és elterjedése vár. Lassan ott tartunk hogy nem is a technológiai megvalósítás jelent kihívást, hanem olyan kérdések, mint a jogi felelősség (kinek a felelőssége egy közlekedési baleset, és mekkora ez a felelősség), vagy erkölcsi megfontolások (ha az önvezető autó két lehetőség közül választhat, az egyikben a utasok halnak meg, mondjuk két gyerek és egy felnőtt, a másik lehetőségnél meg mondjuk 5 részeg hajléktalan, akkor vagy két nyugdíjas és négy kutya, akkor most melyik döntés a helyes?
~ ~ ~
> A szoftverfejlesztésben vannak ismétlődőbb, egy sémára épülőbb részek, amiket biztosan lehet automatizálni.
Vannak. De ezek szépen összegyúródnak nagyobb egységekké, és immár nem elemi utasításokkal dolgozol, hanem komplett függvénykönyvtárakkal. De vegyünk egy viszonylag egyszerű példát. Mondjuk vannak mindenféle adataid. Ezeket kellene sorba rendezni.
Van vagy két tucat sorrendező algoritmus. Mindegyik más erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik. Az egyik egy teljesen rendezetlen adatsort sokkal gyorsabban tud sorba rendezni, viszont ha egy más sorba rendezett adatsor végére kerül néhány új nem sorsendezett tétel, és a sorba rendezés valamiért megszakad, akkor a kiindulópontnál sokkal kevésbé rendezett állapot alakul ki. A harmadik algoritmus meg abból a szempontból optimális, hogy a legkevesebb mozgással jár, ha mondjuk mágnesszalagon tárolt adatokat kell sorba rendezni, akkor meg az a hatékonyabb.
Régen meg kellett írni egy sorrendező kódrészletet, ami lett 10-15-20 sornyi kód. Ma már több programnyelvben van egy külön függvény erre, a sorrendezés kimerül egyetlen függvény meghívásából. A függvényt egyszer valaki valamikor megírta, és kiválasztotta azt az algoritmust, ami a legtöbb esetben optimális, és a legtöbb esetben bőven elegendő. De annak a felmérése, hogy adott helyzetben hatékonyabb lenne egy saját rendezési algoritmust írni a fennálló speciális körülmények miatt, az már inkább ráérzés, intuíció, kreativitás és intelligencia függvénye.
Sokszor mérlegelni kell pro és kontra érvek között. Oké, vagy egy adat, amit titkosítani kellene. Pl. van egy szótár programod, aminél a szó adatbázist hosszú, kemény munkával állítottad elő, és nem szeretnéd, ha valaki egyszerűen kilopná a programból. Ha nagyon erős titkosítást használsz, akkor bár a biztonság nő, de lassabb lesz a program, nő a futási idő is. Ha kicsit gyengébb titkosítást használsz, akkor a biztonság csökken egy kicsit, cserébe gyorsabb lesz a program. Annak a mérlegelése, hogy mennyire esélyes, hogy valaki a titkosított adatot megpróbálja dekódolni, az azért nem egy egzakt dolog, sokszor nem is programozás szakmába vágó kérdés, hanem pszichológiai, gazdasági kérdés. Mennyire van igény egy ilyen szótár programra? Mennyibe kerül a te programod? Mennyibe kerül egy konkurens program? Van-e ingyenes alternatíva, és ha igen, az mennyiben tud kevesebbet, mint a te jobb, fizetős megoldásod? Milyen a konkurens fejlesztő habitusa, mennyire éles a verseny, vagy mennyire van felosztva elfogadott módon a piaci részesedés? Technológiai téren is vannak kérdések. Kik fogják a szoftveredet használni. Nekik mennyire erős informatikai ismereteik vannak? Milyen erősségű számítógéppel rendelkeznek? Mik a szoftver futásának sebességével szembeni elvárás?
Annyira azért nem egzakt dolog eldönteni, hogy egy titkosítandó adatnál milyen titkosítási módszert használsz, hol van az optimum a biztonság, a kódméret, a kód komplexitása, más fejlesztők számára való érthetősége és a sebesség között.
~ ~ ~
Másik oldalról tulajdonképpen a függvénykönyvtárak a programozásban pont ilyen automatizmust képviselnek. Megint egy példa, régen DOS alatt ha egy grafikus programot készítettél, akkor le kellett programozni egy sima gomb egy csomó viselkedését. A gomb megjelenítéséhez kell rajzolni egy téglalapot, kiszámolva a koordinátákat. Ha 3D hatást akarsz elérni, húzni kell különböző színekkel – amit szintén ki kell számolni – négy vonalat a kiszámolt koordináták között. Aztán követni kell az egérmozgást, kiszámolni, hogy az egér a gomb felett van-e. Ha igen, akkor megint újra kell rajzolni. Ha lenyomod az egérgombot, és az egérmutató a gombon belül van, akkor megint újra kell rajzolni, ha a lenyomott, de nem felengedett egérgomb esetén az egér olyan koordinátára kerül, ami kívül esik a gomb területén, akkor megint újra kell rajzolni. Egy sima gomb megjelenésének és működésének a leprogramozása akár több száz sornyi programkód megírását jelentette.
Ma meg annyi, hogy megmondod, hogy itt legyen egy gomb, és működik. Neked maximum azt a kódot kell megírnod, ami a gomb megnyomása után végrehajtódik, az egyéb sallangokat meg nem kell leprogramoznod, azokat már megírta más.
Vagy mondjuk annak a kiszámolása is idő és kódolás igényes volt, hogy a Föld egy adott koordinátáján az év egy adott napján mikor kel fel a nap, és mikor nyugszik (az nyári időszámítást is figyelembe véve). Ma erre meg pl. PHP nyelvben van egy függvény. Nem kell mindenféle szinuszokat, koszinuszokat számolgatnod 3D koordináta geometriában, hanem beírod a kódba, hogy neked kell a napfelkelte időpontja 2020. január 23-án, az északi szélesség x, keleti hosszúság y fokán. Egy sor, nulla képlet, nulla bonyolult számolási algoritmus.
Viszont így tulajdonképpen az történt, hogy a programozó nagyobb építőkockákkal építkezik. Nem téglákból épít házat, hanem panelekből. Aztán nem panelekből, hanem komplett konténerekből. De mivel nagyobbak a legókockák, ezért egy hatalmas komplexitású, tudású program megírása jóval kevesebb időt igényel, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Azt amit 20 éve reménytelen volt megírni, annyira komplex volt, azt ma lehet, hogy egy hét alatt összedobod. Ettől nem lett a programozónak kevesebb munkája, hanem inkább egyre komplexebb programokat ír, ugyanannyi munkával.
30 éve egy Tetrist megírni viszonylag jól kinéző grafikával, zenével az egy komolyabb projekt volt. Ma egy programozó egy unalmas délután leprogramozza jobb, szebb grafikával, minőségibb zenével. Nota bene 30-40 éve a Tetris volt !A! játék. Ma meg egy Fortnite, egy GTA, egy Rainbow Six Seige, egy Overwatch, egy Minecraft, egy League of Legends, egy Counter-Strik, egy Call of Duty !A! játék, a Tetris meg egy apróság, amivel esetleg szökőévben egyszer eljátszol mobilon, de azt is nosztalgiából. Nem a játékprogramozók munkája lett kevesebb, hanem az lett komplexebb, amit leprogramoznak. Sőt nem hogy idővel egyre kevesebb játékprogramozóra lett volna szükség, hanem egyre többre.
Aki azt mondja, hogy a jövőben a nem automatizálható munkák száma nem hogy csökkenne, hanem nőne, az nem tudom milyen álomvilágban él.
Vegyük már sorra azokat a munkákat amik nem automatizálhatóak.
Ilyen munkákból kétféle van:
-Vagy borzalmasan váratlan helyzeteket, kivételes eseteket kell megoldani, esetleg folyamatosan kreatívnak kell lenni.
Isten őrizzen egy olyan világtól, ahol pl a bíróságokon robot bírók és robot ügyvédek legyenek.
Az ítélethozás most sem történik tökéletesen, tippre még 10 esetből is van 1-2 amelyiknél nem az egyetemes emberi erkölcsnek megfelelő a döntés (pl túl enyhe).
De pl egy robot előadóművész is eléggé unalmas lenne (azt elismerem, hogy már most is vannak olyan sablonos előadóművészek, hogy nehéz nem robotnak hinni őket)
De ezt robotokra bízni agyrém lenne...
-Vagy van a másik, ahol az ember maga a lényeg. Hogy tökmindegy, hogy az adott feladatot el tudja-e látni gép, a feladat elvégzésére igényt tartó személynek NEM robot munkaerő kell, hanem ember.
Ilyen pl szerintem a pszichológus, a pedagógus, az idősekkel foglalkozó szociális ápoló, a rehabilitációs szakember, a gyermektábori foglalkozó, meg bizony a prostik is.
Ezeknél mind az EMBERT keresed a szakmában, az emberi lény hiányában töredékét sem érné a szakma.
Én értem hogy napi 3X gyógyszerosztásnál egy kis 4 keréken guruló gyógyszeres éjjeliszekrény is végiggurulhatna a kórtermeken, és az adatbázisából tudná hogy melyik ágyon melyik betegnek mit kell vinnie, de ez egy >lélektelen<, >sivár<, >deprimáló< módja lenne a gyógyszerosztás kérdésének megoldására.
A beteg ember ápolásra, emberekkel való kontaktusra szorul.
Lehet itt játszani a lelketlen technológia fetisisztát, aki MINDENT automatizálna, mert szerinte minden csak megfelelően érzékeny szenzorok, meg deep learning kérdése, de ti magatok is tudjátok jól, hogy szarul éreznétek magatokat egy 2 hónapos kórházi bennfekvés során, ha csak kerekeken hangtalanul gurulászó robotokkal kerülnétek kapcsolatba, és esetleg 4 naponta a főorvos egyszer tartana egy vizitet.
Ez lélekölő.
Persze tudom hogy az emberi époló tud ugyanúgy házsátos is lenni, mint amennyire kedves, emberi, de a lényeg hogy emberi. Még a házsátosság is emberi dolog.
Ugyanez vonatkozik fokozottan pl egy pedagófusra is.
Valóban, minden iskolába, minden terembe már MOST is beépíthetnénk egy állólámpa magasságú, a padlóból kiálló humanoid szerű robotot, amire csdak fel kell tölteni minden tantárgy kerettantervét, és azt elmondja.
Nem lesz beteg, nem reked be soha, nem fog szüólési szabadságra menni.
De nem is lehet vele megbeszélni azt hogy melyik diáknak vannak otthon nehéz körülményei, melyik diák depressziós, melyik diáknak veghye észre a tehetségét és foglalkozzon vele ahhoz mérten.
Ehhez ember kell.
És a felsorolásban utolsónak megemlített prostinál is ember kell.
A kliens nem azt fizeti meg hogy el tud élvezni. Az otthon magától is menne.
A kliens azt fizeti meg, hogy egy EMBER teszi meg neki a szolgálatot, hogy elélvezzen.
Na, a lényeg:
Ezek a felsorolt szakmák ugyan NEM automatizálhatóak, de nem is tömegszakmák.
Soha nem lesz szükség arra, hogy a társadalom 10-20%-a előadóművész legyen, vagy kórházi ápoló legyen. Nincs ekkora kereslet rá.
Ráadásul pl a bíró/jogász igen magas végzettséghez kötött dolog. Nem várható el mindenkitől, hogy nagyon kevés, nagyon behatárolt egyetemhez kötött szakmát válasszon.
Ezért megyek a falnak a mai munkaerőpiaci viszonyoktól is.
Programozónak még a csillagokat az égről is megfizetik, mindenki más meg nyeljen sünt...
Mi van ha valaki nem alkalmas a programozóságra?
Mi van ha valaki nem tud 6-vagy 10 féléven át olyan tárgyakat tanulni és ezekből sikeresen vizsgázni mint matematikai logika, kalkulus, meg hasonlók?
Az dögöljön meg?
Ez lenne Darwin hagyatéka a XXI. században?
Szóval hülyeség hogy ahogy fogynak az eddigi munkák a robotizáció hatására, ugyanolyan ütemben jelennének meg új, nem robotizálható munkák. Pláne hogy ezeknek a munkahelyeknek még a férőhelyei is nőnének, az már teljesen nonszensz!
Az ember által végezhető munkahelyek száma fogy, és jellemzően vagy affinitás (érzék, rátermettség) specifikussá válnak (lásd: színész, festő, whatever művész), vagy borzalmasan magas szakképzettséget igényelnek (programozó, joggal foglalkozó személy).
Vagy hát erkörcsileg nehéz lenyelni (prodti).
Beszéltem.
Ámen.
A magyar kórházi ápolókhoz képest bármikor jobban érezném magamat egy Atlas robottal aki kihozza a gyógyszert.
Horrorisztikus állapotok vannak az eü-ben, jobb ha nem is tudunk róla. Köszönhetően az alulfizetettségnek.
Ettől persze messze vagyunk, de pont az ápolás terén lehet szerepe az intelligens "kedves" dizájnú ápolórobotoknak. Fejlett szenzorokkal és 24/7 rendelkezésre álláss inkább bíznám az időseket egy fehér kórházi drónra, mint egy alulfizetett szétdolgoztatott ápolónőre.
Á, fel ne merüljön hogy emberi fizetést adjunk a biorobot humán munkaerőnek, és esetleg kedvesebb lesz...
Ne, ne, ne, ne, ne...
Automatizáljunk :D
(búnusz kérdés: Jól értem hogy már az ápoló se játszik mint nem-automatizálható munka.
Oké. Akkor ők hova menjenek? Egy 32 éves ápoló is menjen megdögölni a híd alá, vagy tanuljon meg python nyelven programozni?)
Ha robot ápoló lesz, akkor alapjövedelem is valószínűleg, mivel már olyan szinten lesz az automatizálás.
Jelenleg is ki lehetne termelni egy alapjövedelmet a mostani teljes szociális háló helyett... így is rengeteg embert tart el az adófizető réteg. Ha ilyen szintű lesz az automatizálás, akkor valószínűleg nem lesz más lehetőség.
Otthon lehet akkor Pyhton scriptelést tanulni és nem kell a híd alatt csövesként tengődni. Vagy ha valakinek nincs kedve, akkor nem csinálja.
...
Amúgy nem ördögtől való ha 24/7 automata segítséget kapnának a nővérek. Az egészségügyet modernizálni kéne de nagyon.
Le lehet pontozni, de nem én vagyok az első a világon aki észrevette, hogy a mostani nem tudom hanyadiknak tekinthető ipari forradalom (sokan IV-ről, mások V-ről beszélnek) MÁS mint az első ipari forradalom.
Itt nem arról van már szó, hogy eddig a fonóban a nők fontak, most meg a fonógép fon, a nők meg a fonógép gépkiszolgálói.
Itt már arról van szó, hogy lassan a fonógép tervezését is gépek végzik, amit esetleg néha felülvizsgál egy MSc végzettségű mérnök, és mindenki aki eddig a gyártásban részt vett, az felkötheti magát.
De ha engem visszabombáztok 0%-ra akkor nézzétek meg ezt a videót.
https://www.youtube.com/watch?v=WSKi8HfcxEk
Illetve felhívnám még a figyelmet az úgynevezett kamu munkák körére.
Ezek azok a munkák, amik tulajdonképpen feleslegesek, de mégis több millió-tízmillió embert foglalkoztatnak bennük.
Ha a %-os arányokat megnézed, miben más?
Akkoriban gyakorlatilag mindenki a mezőgazdaságban vagy az iparban dolgozott kétkezi munkásként. Hirtelen átfordult a világ és hatalmas rétegek munkája szűnt meg.
Ráadásul akkor sokkal rosszabb volt a szociális háló. Ha volt egyáltalán...
Korábban tényleg olyan tevékenységeket váltottak ki gépek, amelyek helyett jöttek újak.
Most viszont már az emberi agyat magát is ki akarják váltani (mesterséges intelligencia) és a maradék olyan munkát, amelyhez az ember érzékszervei (tapintás, szaglás) és finommechanikus (vagy hogy hívják) mozgása szükséges.
Eleve túl vagyunk népesedve, túl vagyunk zsúfolva, mérgezzük az élővilágot és saját magunkat.
Én jósolok vagy 10 évet a jelenlegi civilizációnak, de ha ne adj' Isten tovább élnénk, abból is katasztrófa lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!