Ezt miért nem oldotta meg a kedves evolúció?

Az evolúció még véletlenül sem random folyamat. Csak az ember nem képes átlátni a bonyolultságát és túl kevés ideje van megfigyelni, ezért hiszi annak.

Valóban érdekes dolog, hogy milyen sokan megszemélyesítik az evolúciót. Egyfajta tudatos tervezést feltételeznek. Az oka egyszerű ennek, aki yg tesz, ennyit bír elképzelni. Mert minden ember szereti azt hinni, hogy érti. Ez nem rossz tulajdonság, nem emberi gyengeség, ez tulajdonság. Így működik az agy. Az evolúció "tudja" miért, és lassan az ember is csipeget e miértekből morzsákat.

Van a természet. Abban a természeti szabályok, azaz természettörvények. Ezek vannak, a természet részei, szikla, planéta, fű, fa, ember és állat pedig eszerint működnek. Az ember ebben annyit különbözik, hogy felfogta és meg szeretné érteni. És a tudata akaratot eredményez, ezért néha ellene tehet a természet törvényeinek. Mivel azok hosszú távúak, az ember(ek egy része) azt hiszi, hogy a természet törvénye ellen tehetett. De ez csak időleges, a végső szó a törvényé.

Egyes törvények eldöntik, hogyan szerveződjenek az elemi részecskék atomokká. Mások érvényesülése alapján az atomok is összerendeződnek, például molekulákká, és bizonyos elemcsoportokat az ember elkezdett szerves vegyületnek nevezni. Persze nem véletlenül, észrevette, hogy egyes ilyen képződmények képesek önreprodukcióra. Így aztán szép lassan élet alakul ki, ha a körülmények olyanok, hogy a szabályok e része képes legyen működni.

Felvetődött a békák szaporodásának bizonyos sajátossága, de említhetnénk a szúnyoginváziót, ami hol van, hol nincs. Vagy például mostanában errefelé az a zöldhátú, büdös, lapos rovar szaporodik. Látszólag itt valamiféle véletlenszerűség érvényesül, pedig dehogy. Az ember már rájött, itt semmi véletlen nincs, itt a természet egy speciális, evolúciós törvénye működik. Az ember populációelméletnek nevezte el, külön matematikája van, sokan kutatják, még Nobel díjat is lehet érte kapni. Ezen elmélet szerint itt is, mint a természetben mindenütt, az egyensúly törvénye érvényesül. Ha túlságosan szaporodik egy egyed, akkor a természet (evolúció) rendel mellé egy másikat, és megteszi az előbbit az utóbbi prédájává teszi. Persze nem rövid idő alatt, de bizonyosan. Vagy olyan időjárást "rendel" mellé, hogy ne szaporodjon túl. Vagy ellenkezőleg, mivel törékeny, milliószorosára növeli a szaporodási képességét. Sokmillió év történéseinek kutatásai ezt fényesen bizonyították. Sajnos egy ember még száz évig se nagyon él, nincs módja tehát ezt direktben megfigyelni. De van eszköze, hogy mégis kifürkéssze a szabályt.

Olyan ez, mint a bűvésztrükk. Aki nem érti, hajlamos elhinni, hogy a bűvész piros kendőből szürke galambot, vagy lila virágcsokorból fehér nyulat varázsol. Mások kételkednek ebben, akinek pedig van módja ebben elmélyülni, és meg is teszi, maga is megtanulhatja a trükköt. A természet kicsit bonyolultabb, ott tehát a trükköt nehezebb megérteni, néha egy ember egész élete rámegy. De azért már egy Galilei próbálkozott a repüléssel, egy Galvani megértette az elektrolízis titkát, vagy egy Einstein a természet eddigi legfontosabb szabályát. Hozzá egy Bolyai a számítási modellt, pedig akkor még Einstein meg se született.

Darwin rájött, hogy az evolúció (ő még nem igazán tudta, hogy erről van szó) vizsgálatához olyan helyre kell menni, ahová a mindent rontó kíváncsi ember még nem tette be a lábát. Sok mindent észre is vett a Galapagoson. Mára a turisták gondoskodtak róla, hogy kutatni már ne legyen érdemes oda menni.

Kedves kérdező! Azért néhány dolgot csak nagyon áttételesen szabad az evolúción számon kérni. A tanulást például tipikusan nem. Annak kizárólag az emberhez van köze, ami miatt nem csak neki, az az agy szerkezete. Az agy ravaszul működik, mert rengeteg információt kell elraktározni, közötte keresni, újjal összevetni, szóval olyan sok mindent, hogy ehhez speciális szerkezet és speciális szabályok kellenek. Például sikerérzet, öröm, bánat, bosszúság, düh, amelyeket mind sok sok vegyület reprezentál, ezek adott szabályok szerint keletkeznek, és hatásukra te kedvet vagy utálatot érzel a tanuláshoz.

Az emberi cselekvést (a tanulás is ilyen) alapvetően a motiváció szabályozza. Ha van ilyen, valamit igyekszel megcsinálni. Az igyekezet eredményt szül, ennek örülsz (még tán titokban meg is veregeted a vállad), na ez a motiváció a következőhöz. Az elsőt az evolúció genetikusan adta. Mindenáron szopni akarsz. Ha anyád gondos, hamarosan sok mást is akarsz, és mindben segít a sikerhez. Tehát te egy boldog csecsemő leszel, akit minden érdekel. A figyelmes (és okos) szülő észreveszi, h nem sikerül valami, és segít. Egy idő után a motivációd állandósul, úgy érzed, érdemes ilyesmit csinálni, hiszen ez jó. Csakhogy a szülő lehet fáradt, elfoglalt, kevéssé értő (neki is volt szülője), ezért nem segít, vagy csak ritkán. Téged pedig érnek a kudarcok. Bizonyos idő után megtanulja az agyad, mi jó és mi rossz. A tanulás, kíváncsiság az utóbbiak között lesz. Folytonos kudarc, mire 10 éves leszel, meg vagy győződve, hogy lehet hogy a tanulás hasznos, de nem neked találták ki, az egy fárasztó, kudarcos ocsmány dolog. Próbáltál jobbkezesből balkezessé válni? Eszméletlenül nehéz. A megszokás ekkora úr. Az agyban idegpályák jöttek létre számára. Ezt mind le kell rombolni, és újat építeni. Ehhez rendkívüli akarat és külső segítség kellene. Ám a világunk nem úgy van berendezkedve, hogy erre legyen értő ember, akit jól meg is fizetnek érte (hogy legyen motivációja). Így aztán te sajnos egész életedben rossz véleménnyel leszel a tanulásról, pedig ott a napi tapasztalat, hogy néhányaknak könnyű, és nagyon megy nekik. Nem más emberek, másképp nevelték őket, miközben nem is biztos, hogy tudtak róla.

Tehát ebben sincs véletlen, ez is az evolúció műve egy sor bonyolult szabályon keresztül, amelyek jó részéről még fogalmunk sincs, nemhogy értenénk.

Az evolúciót kár hibáztatnod, annak kapcsán lehetőséget kaptunk a tanulásra.

Az utolsó pár évezredben intellektuális fejlődésünk hallatlanul megnőtt, ennek szociológiai háttere van és a megnövekedett tudásanyag elsajátítására olyan módszereket dolgoztak ki, amik hatékonyak lehetnek, ha valaki ezzel hajlandó foglalkozni, így a társadalomban egy magasabb pozíció betöltésére képessé válhat, de nemigen kell kétségbe esned, mivel a társadalom belőlünk áll, így mindenki helyet kap benne, te sem maradsz ki, abban a tudásodnak és tehetségednek megfelelő helyre kerülhetsz.

Mivel a kevésbé kvalifikált tevékenységek túlsúlya tapasztalható a világban, még jó is, hogy nem sikerül mindenkinek magasan képzetté, vagy zsenivé válnia, mert azok számára sokkal kevesebb pozíció betöltésére van igény.

"Például tanulni rohadtul nincs kedve a többségnek, beleértve engem is, kb rá se bírom venni magam. "

Ami azt illeti ez nem igaz, az evolúció erre is adott már "módszert": ezt hívják kíváncsiságnak.

Az a legszebb benne, hogy nem tudod befolyásolni magadat, hogy mikor és mi iránt legyél kíváncsi. Bizonyos esetekben biztos közrejátszik a pszichológia is, de a kíváncsiság létrejötte szinte tökéletes ellentéte a monotonitás okozta agyzsibbadásnak.

A szorongással kapcsolatban pedig csak annyit, hogy az evolúció azokat a tulajdonságokat tartja meg hosszútávon, amikkel az egyedek életben maradhattak, nem pedig azokat, amik tökéletessé tenné őket. A szorongás és túlzott óvatosság, amíg életben tart és szaporodni tudsz egy evolúciós szempontból hasznos dolognak fog számítani. Az már más kérdés, hogy esetleg 3 millió év múlva mindenki úgy fog kinézni és viselkedni mint pl. Szméagol, de az már egy más kérdés :D

Kedves @Kéredező!

Írod: "Például tanulni rohadtul nincs kedve a többségnek, beleértve engem is"

Ugyan már! Értelmes, és szép kerek mondatokat fogalmazol meg, sőt, nyilvánvalóan látszik, hogy a helyesírásra is odafigyelsz (igen ritka dolog ez a GYIK-on olyantól, aki nem szeret tanulni), vagy zsigerből jön ez a helyesírás (vagyis észre se veszed), amit alaposan megtanultál. Fogadni mernék, hogy verbálisan is kellő mértékben összefüggően beszélsz, őőő-zés, meg izé-k nélkül, vagyis ez azt jelenti, hogy baba- és gyerekkorodban imádtad felszívni a szavakat és annak jelentéseivel élvezettel eljátszadoztál.

Nem szeretsz TV-t nézni? Soha nem olvasol? Nem böngészed kíváncsian az Internetet? Nem szeretsz vitatkozni mással valami okos dologról? Nem vagy büszke magadra, ha kiderül, hogy neked volt igazad? stbstb...

De! Tuti! Imádsz te tanulni, nagyon is (mint minden ember)! Ám van a tanulásnak egy olyan szakasza, amikor a tanulás már nem élvezetté válik, hanem nyögvenyelős munkává. Minden ember más és más, de mindegyiknél lesz olyan szint, ami felett már a tanulást elkezdi inkább súlyos koloncnak érezni. Ezt az érzetet befolyásolja az is, hogy minden embernek más és más az érdeklődési köre. Társadalmunk rohamosan változik, ahol az az igény nő, hogy minél többet tudjál. Már sokkal többet követelnek ez ügyben, mint amire az agyunk "ki lett találva". Szeretjük a szexet is, de azért ha egyre több és több szexbe kényszerítenének minket, akkor a pokolba kívánnánk azt is egy idő után. Saját tapasztalat! - öööö - na jó, nem... - csak teoretikus… :)

Ott követed el csak a hibát, hogy a tanulást csak akkor tekinted tanulásnak, amikor gyötrelemmé és munkává válik. Társadalmunk agresszívan sugallja is ezt a nézetet, hol kimondottan, hol rejtve, mert a gyorsan fejlődő társadalmak versenyében elengedhetetlenül szükséggé vált elhitetni veled, hogy ha nem tanulsz (már munkavégzés-szerűen), akkor lemaradsz, senkivé válsz...stbstb.

De az evolúció lényege éppen ez, már az olyan evolúcióé, ahol a folyamatot, mint fejlődést látjuk. Itt az egyedek többsége nem olyan magas fokú tanulási-szeretettel rendelkezik, mint egy meghatározó kisebbség, viszont a többség se akar lemaradni ott, ahol azok képesek több utódot sikeresen felnevelni, akik jobban szeretnek tanulni, és magasabban van az az ingerküszöbük, ami után a tanulás már nekik is gyötrelem. Vagyis a többség is "loholva" közelít a kisebbség felé, de a kisebbség is változik az evolválás során, és ott is egyre emelkedik az a bizonyos ingerküszöb. Az eredmény az, hogy a többség soha nem éri el a kisebbséget, de mind a két társaság közben fejlődik (egymást hajszolják), de a többség mindig úgy fogja érezni, hogy nem szeret tanulni, holott a valóság az, hogy a régi többséghez képest ez a többség tanulékonyabb.

És végül! Az evolúció rettentően lusta jószág. Az elégedettség, a kényelem, a kihívás nélküliség nem készteti lépésre. Az evolúció csak ott működik fejlődésszerűen, ahol gond van, ahol van probléma, amit meg kell oldani. Ellenkező esetben változatlanság nélkül fog szinten tartani. De ha kiderül, hogy annyira nagy a kényelem, annyira nincs kihívás, hogy még felesleges pluszokkal is rendelkezünk, akkor ezeket vissza fogja fejleszteni.

Pl. ha minden ember szájába repülne a sült galamb, és semmire se használná a kezét, akkor az evolúció szépen visszafejlesztené a kezünket, a karjainkat, mint semmire se jó, felesleges energiazabáló dolgokat. Pl. az állkapcsunk az evolválás során egyre gyengébbé, karcsúbbá változott (mert egyre kevésbé kellett erősen rágni), így a fogsorunk is össze-vissza kuszálódik. Ma már szinte nincs olyan embergyerek, aki ne szorulna fogszabályzásra.

@13

Már nem akartam... de te (@13) nagyon szórakoztató vagy! :)

Irod: "A törzsfejlődést kvázi egy hétéves gyerek is csípőből cáfolja, nem beszélve a tudós társadalom többségéről, akik már csak nevetnek az evolúciós mesén"

Ez szimpla valótlanság. Kizárólag vallási alapon történik az elutasítás. Maga a kreacionizmus mérte fel ezt és igazolta, persze nem így akarta, de hát..:

Több, mint 10 év alatt az egész világból 800-1000 körüli tagot tudtak csak kínkeservesen összekaparni a kreacosok és ezek többsége is csak azt állította, hogy a magyarázatot, mint az evolúciót, nem tartják kielégítőnek, ill. a háromnegyedük még csak megközelítőleg se szakértője a témának (kínjukban már a statisztikusok, informatikusok, térképészek, fizikusok, sőt, fogászok - kész röhej! - .. stbstb véleményét is elfogadták a kreacosok, mert olyannyira kevesen álltak melléjük a szakértő berkekből, és akik melléjük álltak, azok is mind kreacionisták voltak (sokuk még a 6000 éves Földben is hisz...).

[link]

Van elképzelésed arról, hogy a világban hány tudós van, hozzájuk csapva a nem témában jártas egyéb tudóst is? Tudod mennyi ez a 800? Kb. a lepkef*ng kategória. Ennyi tudós-aláírást akármekkora hülyeség kiírása alá is összeszedhetsz, kezdve az ezotériától az összes más áltudományig.

Ha van más adatod ez ügyben, akkor a szimpla demagógiagyártás helyett inkább a téged igazoló tényeket mutasd be!

Sakk-matt! (1)

#13: "Amennyiben le tudják vezetni az egysejtűtől az alábbi szempontok szerint:"

Itt van két példa, ahol egysejtűből a szemünk láttára kialakulnak többsejtes önálló szaporodásra képes új lények. A második példában már a sejtek primitív differenciálódása is elkezdődik. Ezt is úgy hívják, hogy sakk-matt! (2)

[link]

[link]

Teljesen lényegtelen, hogy ez milyen genetikai úton módon történik meg. Mind a két kísérletben ez valósul meg: replikáció, variáció, szelekció (de ha más módszerrel jöttek létre új életformák - ami nem igaz -, az akkor is igaz lenne, hogy itt éppen törzsfejlődés játszódott le, hiszen egyszerű lényből összetettebb egység jött létre természetes úton). Ha a felsorolt három jelenség együtt egymásért dolgozva újdonságot hoz létre, ott evolúció történt (mind a két cikkben ezen evolválásról írnak a kísérletet végző tudósok). Mi köze ennek ahhoz, hogy mi történik közben a génekkel?

Semmi. Sakk-matt(3)!

De ha nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy a génekkel mi történik az ilyesmi változások során, akkor azt is megnézhetjük:

[link]

[link]

Itt dokumentáltan az új mutációk konvergálnak egy közel optimális állapothoz (vagyis a végső kivitelező mutációk száma csökken a populációban), míg végül kialakul az új tulajdonság. Az evolúció a szemünk láttára lépésenként kialakít egy új törzset a baciból, ami már a Cit+ nevet kapja. Semmi okunk azt képzelni, hogy ne ilyesmi folyamat játszódott volna le az egysejtűből többsejtű kialakulás közben is. Minek kellene ehhez minden evolúciós lépést genetikailag letérképezni?

A tudománynak nincs ilyen pontos térképe még a hópehely kialakulásáról se, vagy a kristályok rétegről rétegre való kialakulásáról se, de még a geológusnak egy csodás cseppkőbarlangról se, vagy egy csillag kialakulásáról se (sőt a legkisebb aszteroida kialakulásáról se), sőt, még a Balaton kialakulásáról se...stbstb.

A genetikai kísérletek, ill. a jelen élővilág genetikai feltérképezése, a fosszíliák és miegyebek ismerete sokkal pontosabb képet adnak az evolúciós kialakulásokról, mint a fentiek... És a fentiekben megszerzett ennél jóval pontatlanabb és kevesebb ismeret is bőven elégséges ahhoz, hogy bizonyosat tudjunk kijelenteni más tudományágak felismeréseiből.

Sakk-matt! (4)

A többi felsorolt téziseidre külön-külön vannak reprodukálhatóan bemutatható kísérletek (tucatjai - új fehérje-fehérje kapcsolatok létrejöttére is vannak alapvető példák, pl.a BCR/Abl fehérje ügye, amit ha nem ismersz, szívesen... - sakk-matt(5)), valós tapasztalatok (pl. megfigyelten új fajok kialakulása stbstb). Azt még egy 8 éves gyerek is kiröhögi, hogy te azt a képtelenséget kívánod, hogy a világ teljes evolúciós képét kellene bemutatni a bizonyításhoz, mint ahogy nincs ilyen elképesztően teljes bizonyítás egy tudományágban sem, de még egy bűntett bizonyításában se, ahol ítéletet hoznak.

Egy bűnügyi bizonyítási eljáráskor sem kell az elkövető minden egyes lépését rekonstruálni. Egy-két kiemelkedő állókép bemutatása bőven elégséges a folyamatból, ha azok bizonyító erejűek. És az evolúció tudománya hegységnyi méretű bizonyítékhalmazzal rendelkezik, és cáfolattal egy dekával se.

Sakk-matt! (6)

Párdon!

Az utóbbi véletlenül jött ide...