A tudománynak mi a hivatalos álláspontja Istennel kapcsolatban?

A tudománynak nincs álláspontja istennel kapcsolatban.

Nem zárja ki a létezését de nem is állítja az ellenkezőjét. Személy szerint én azt gondolom hogy az érveid (érvszerűségeid) harmatgyengék. A tudomány nem tudja mindenre a választ. De a múltban egy csomó megválaszolatlan kérdésre talált választ és a jövőben még sokra találni is fog. Egyszerűen el kell fogadni hogy egy csomó kérdésre ma nincs válasz és a mi életünkben nem is lesz.Ha ez nem megy, akkor higgy bármiben ha az segít neked.

A természettudományok a fizikai világban zajló jelenségek között tárnak fel összefüggéseket. Istennek meg igazából nincs is egzakt definíciója, de úgy általánosan elfogadott nézet, hogy Isten nem fizikai természetű. Így Isten létezésével, tulajdonságaival nem tud a fizika foglalkozni. (És mivel a kémia, a biológia, és hasonlók a fizika egy-egy speciális részterületének tekinthető, így nyilván ezek sem.)

Amivel tudna a tudomány foglalkozni, az maximum Istennek a fizikai világra gyakorolt hatása lehetne. Viszont nem találtunk ezeddig olyan fizikai összefüggést, amiből következne valamiféle intelligens, nem egyszerű törvényeknek engedelmeskedő hatás. Mondhatjuk úgy, a fizikának nem volt eddig oka, hogy bármilyen istenszerű entitást, erőt feltételezzen.

Ennyi az, amit a természettudomány mondani tud Istenről. Az már inkább filozófiai természetű kérdés, hogy tekinthető-e létezőnek valami, ha nincs a fizikai világban tetten érhető hatása. Hiszen a létezésének a feltételezésével sem, de az elvetésével sem változik semmi a fizikai világ folyamataiban. Nyilván ez vezetett el első körben a deizmushoz, azaz ahhoz a filozófiai elképzeléshez, hogy Isten megteremtette a világot, „a gép forog, az alkotó pihen”, azaz Isten a jelenben nem – meg nyilván tegnap és tegnapelőtt sem – avatkozik bele a világ működésének „mechanizmusába”. Ezt tehát egy teremtő, de a világot nem „felügyelő” Isten képe. Innen meg egy következő lépés volt az ateizmus gondolata. Persze az ateizmus sem jelenti azt, hogy ne lenne a fizikai, anyagi világon felül létező. Pl. egy platóni ideatan esetén van metafizikai létező, csak éppen az nem feltétlenül egy intelligens, személyes isten. Az ateizmus tehát nem jelent feltétlenül materializmust. A materializmus egy újabb lépcsőfok, ami a jelenségek elsődleges okát a fizikai, anyagi világ létezőinek tulajdonítja. Ennek egy erősebb változata, ami nem csak elsődlegesen, de kizárólagosan tartja a jelenségek okát a fizikai világban gyökerezni.

Az kétségtelen, hogy a természettudomány minél több összefüggést tár fel úgy, hogy közben soha nem kell valami természetfeletti létezőt feltételeznie, az minimum a deizmus, de nyilván így egyben az ateizmus és a materializmus malmára hajtja a vizet. Pedig a természettudomány nem „finnyás” Istennel kapcsolatban. Ha egy olyan modell írja le helyesebben a valóságot, amiben van valamiféle természetfeletti, személyes, intelligens entitás, akkor azt fogja helyesnek tartani.

Röviden: A természettudomány tehát egyrészt nem „istenellenes”. Másrészt a természettudománynak nem vizsgálódási tárgya, és nincs is rá eszköze, hogy vizsgálja azt az Istent, ami definitíve a fizikai, anyagi világon kívül áll.

Persze Istent aztán lehet sokféleképpen értelmezni. Nyilván létezik valamiféle panteista természetű értelmezése Istennek, amiben Isten kvázi csak megszemélyesítése a világegyetem egészének, az abban látható rendnek. De ez filozófia, nem természettudomány. A természettudomány egy olyan Istennel tudna bármit is kezdeni, mint vizsgálódás tárgya, ami esetén jól definiálva van, hogy Isten milyen természetű, és milyen természetű az a hatás, amit a fizikai, anyagi világra gyakorol. Viszont ilyen definíció nincs.

> a mai napig nem tudják mi ad az élettelen anyagnak életet

Valóban nem teljesen. De egyre inkább tudják a részleteit. Ott nem tartunk, hogy élettelenből élőt hozzunk létre. Bár itt az élet definíciója is problémás. Anno egy levelezőlistán megpróbáltuk definiálni, hogy mi az, hogy élet. Nem igazán sikerült.

De ez olyan dolog, hogy 1000 éve nem tudták mitől villámlik, és nem is tudtak villámot létrehozni. Ma már tudunk. Abból, hogy a világ megismerésének egy bizonyos fokán valaminek a működését nem értjük teljes egészében, abból még nem következik, hogy akkor ehhez mindenképpen feltételezni kellene… erősebben fogalmazok szükségszerűen feltételezni kellene, hogy létezik valami nem fizikai természetű entitás.

> nem értik és nem tudják megmagyarázni a semmiből a valamibe való átmenetet

Az az igazság, hogy erre Isten létezésének feltételezése sem ad magyarázatot, csak egy szinttel magasabbra helyezi a kérdést, kellő magasságba, hogy ott már ne zavarjon senkit. Hiszen ha az egyszerű törvényszerűségeknek engedelmeskedő világegyetem létezéséhez szükség lenne valamiféle magasabb entitás létezését, akkor egy olyan végtelenül intelligens, mindentudó, mindenható entitás, mint Isten létrejöttéhez még inkább kellene. A különböző vallások teremtéstörténetei bár magyarázatot adnak a fizikai világ létrejöttére, de egyúttal egy új kérdést támasztanak: Hogyan jöttek létre az istenek, illetve a monoteista vallások esetén hogyan jött létre Isten. Nyilván ügyes kibúvó az, hogy „nem jött létre, mindig is létezett”, de akkor hasonló logikával ez az anyagi világnál is elfogadható érvnek kell lennie.

Persze ez „csak” filozófia. Mindenesetre logikailag sem az élet létezéséből, sem a világegyetem létezéséből nem szükségszerűen következik, hogy kell lennie bármilyen nem fizikai természetű, intelligens, személyes entitásnak. De logikailag nem is zárja ki az élet és a világegyetem létezése azt, hogy ne létezhetne Isten. Logikailag nem következik egyik sem, maximum a szubjektív érzéseinkből, személyes világképünkből következhet ilyesmi. Van, aki számára elképzelhetetlen Isten létezése. Van, aki számára meg elképzelhetetlen, hogy ne létezne Isten. Van, aki meg mindkettőt elképzelhetőnek tatja. De hogy mit tud a véges emberi elme elképzelni, abból nem következik semmi arra nézve, hogy mi az, ami valóságos.

Ja, hogy szolipszista vagy?

Akkor legközelebb ezzel kezdd!