Ha valaki gyermek korától nem beszél, nem ismer szavakat, és később sem, idősebb korban hogyan formálja meg a gondolatait?

Ha lakatlan szigeten nevelkedik valaki születésétől kezdve, akkor életképtelen értelmi fogyatékos lesz.

Ha néhány évig nevelik, aztán sorsára hagyják (mondjuk olyan helyen, ahol nem nehéz túlélni), akkor nem alakul ki nyelve, mert nincs kivel beszélnie. Viszont a gondolkodása valamennyire kifejlődik. Te sem gondolkodsz mindig szavakban, hanem eszedbe jutnak képek, események, ízek, hangok stb., és erre képes lenne. Nem beszélve arról, hogy aki primitív körülmények között él egy szigeten, annak fogalmi gondolkodásra nincs szüksége, elég, ha készségei vannak (pl. megtisztítani a gyümölcsöket, kunyhót építeni stb.), ezek gyakorlati jártasságok, amikhez nem kell fogalmi gondolkodás. Aki egyedül él, kőkorszaki emberként, egy lakatlan szigeten, az nem sokat filozofál. Ha nagyon ráér, akkor talán napozik, vagy úszkál, vagy sziklafestményt fest, de az elvont fogalmak létrehozásáig nem fog eljutni, az nem fér bele egy emberöltőbe.

Végül, ha az elsődleges szocializáción már átesett, ép értelmi képességű gyerekeket (pl. 3-4 éveseket) telepítesz a szigetre, akkor azok között nagyon gyorsan ki fog alakulni egy nyelv, ahogyan az "ikernyelv" jelensége is közismert. Túl sok elvont fogalom persze nem lesz egy ilyen nyelvben.