Tudományban hívők! Veletek történt valaha bármilyen megmagyarázhatatlan dolog?

A tudósok nagyobbik része nem hívő.

Az IQ és a vallásosság között van korreláció.

Keressetek rá hogy milyen..

Nehéz megmagyarázni amúgy mit nevezünk hívőségnek. Mert az 100%, hogy nem a keresztény egyház hívőségét, vagy az iszlámot mondjuk...

Az agyunk természetes jellemzője ez, hiszen a kobakunkban lévő szuperszámítógép folyamatosan próbálja modellezni a valóságot ami beárad az érzékeinken keresztül.

Lényegében a megélt valóságunk csak a mi belső illúziónk.

Jó példa egy LSD, gomba vagy ayahuasca trip, ami annyira elképzelhetetlenül szétcsavarhatja a megélt valóságot, teret és időt, hogy tökéletesen rávilágít a fentebb említett modellalkotásra.

Ahogy pedig az agy próbálja feldolgozni a valóságot, erős emocionális töltetet kapnak ezek a realitások.

Amikor pedig a modellünk határai a sötétbe vesznek, olyan elme által feldolgozhatatlan fogalmak terén, mint a végtelen, az öntudat, a véletlen stb... akkor erős szorongás lesz urrá az agyon. Ugyanis a modell ilyenkor már olyan hibaszázalékot mutat, ami feloldhatatlan neurális loopként csak kering, kering és kering. A megválaszolhatatlan kérdések ezt teszik az aggyal. Egy végtelen ciklus indul be.

Ilyenkor jön a hit, egyfajta modell ez is. Egyfajta értelmezése, interpretációja a valóságnak, amikor a kijelző "Compute errort" ír. Így feloldva a végtelen ciklust, ezáltal lezárva és megválaszolva a kérdést. 42 és kész.

Mindenki agyában létezik, a kognitív képességeinkkel egyidős.

Csak próbáljuk racionalizálni. Egyesek elnyomják, mások rendszerbe foglalják, a kevésbé kreatívak átveszik más hitét... a legrosszabbak még egy kalasnyikovval is képesek kiírtani egy falut mert ők máshogy értelmezték az "írást".

Ez hát a hit, neuropszichológiai értelemben.

Olyan sokrétű dolog ez, hogy nem lehet egyetlen emberről sem megmondani, hogy miben hisz... hiszen ők maguk sem tudják. Maximum legbelül érzik.

> A tudósok nagyobbik része nem hívő.

Attól is függ, hogy honnantól nevezünk valakit tudósnak. De alapvetően a tudósoknak mondott kutatók, professzorok kicsivel nagyobb hányada hisz valamilyen Isten – vagy más transzcendens entitás – létezésében. Ha a világ fejlettebb részét nézzük, akkor van, ahol már rezeg a léc. Egy felmérés alapján – amiben 1400 egyetemi professzor vett rész – úgy általában több volt az istenhívő. Egyedül a természettudományoknál volt több egy kicsivel az ateista és agnosztikus professzorok száma, mint valamilyen istenben hívőknek.

> Az IQ és a vallásosság között van korreláció.

Igen, tényleg úgy tűnik, hogy van egy negatív korreláció az IQ és a vallásosság között. Bár ez sem annyira erős, mint a legtöbben gondolnánk, egy meta-analízis alapján a korreláció mértéke -0,2 és -0,25 közötti. Ez egy biztos, de nagyon gyenge korreláció, sok esetben ekkora mértékű korrelációt elhanyagolhatónak tekintenek.

~ ~ ~ ~ ~

Kérdező:

Én személy szerint nem hiszek semmiféle transzcendens entitás – isten, egyéb lény, mechanizmus, erő, törvény – létezésében. Erősebben fogalmazok: úgy gondolom, hogy nem léteznek ilyenek, ezek csak afféle leegyszerűsített, jól befogadható „megszemélyesítései” teljesen más természetű, sokkal rejtélyesebb és megfoghatatlanabb, de mindenféle metafizikait, transzcendest nélkülöző összefüggéseknek.

Hogy mi az, amit nem lehet „tudománnyal megmagyarázni”? Nehéz kérdés. Nyilván a tudomány segítségével nem lehet meghatározni, hogy egy éppen felfelé repülő pénzérme melyik oldalára fog esni a fűben. Nem azért nem lehet, mert a tudomány hiányos, hanem mert nem rendelkezünk elég paraméterrel – pláne elég idővel –, hogy ki tudjuk számolni. Rengeteg dologra nincs a tudományágak egy jelentős részére válasz. Pl. még az sem teljesen tisztázott, hogy a bicikliző ember miért nem esik el tulajdonképpen, mi pontosan az a folyamat, ami nem hagyja eldőlni a biciklizőt. Vagy pl. arra sincs igazán jó magyarázat, hogy miért alszunk, miért létszükséglet az, hogy aludjunk.

Aztán vannak olyan dolgok, amik matematikailag megmagyarázhatóak, csak éppen annyira valószínűtlenek, hogy az hétköznapi énünk képtelen elhinni, hogy ilyen megtörténhet „magától”. Mondok egy példát, ami megtörtént velem: Egy néptáncegyüttes tagja voltam. Két néptánctársammal teljesen magán jellegű, az együtteshez, néptánchoz áttételesen sem kötődő okok miatt utaztunk egyet, átmenvén egy 80 km-re lévő városon. Éppen egy harmadik társunk került szóba, majd rá 2 percre az ő autója mögé kanyarodtunk be. Ő nem átutazóban volt, egy rokona élt a városban, akit évente 2-3 alkalommal meglátogat. Valószínűtlen találkozás? Igen. Hihetetlen? Igen. Lehetetlen? Nem. Csak kicsi a valószínűsége. A kis valószínűségű eseményeknek meg az a jellegzetessége, hogy ritkán történnek meg, de néha meg kell, hogy történjenek, hiszen ha nem, akkor nem kicsi, hanem nulla valószínűségről lenne szó. Viszont sokan ilyenkor valamiféle természetfeletti okot, magyarázatot keresnek. (Nota bene ez is a dolgok komplexitása miatt olyan eset, amit a matematika statisztikával talán még tudna valamennyire kezelni, de más tudományágat hiába hívnánk segítségül.)

Aztán a saját agyunk is meg tud csalni minket. Felnagyítunk, torzítunk dolgokat. Volt arra precedens, hogy egy régi történetet többször felidéztem, elmeséltem másoknak, mígnem a sztori akkor jött elő, mikor ott volt egy szemtanúja is a történteknek. Ő teljesen máshogy emlékezett. (Az nem itt, hanem ott volt, azt meg nem én, hanem X.Y. mondta, stb…) Pl. bár én határozottan úgy emlékszem rá, hogy az eset a fent leírtaknak megfelelően történt, de nem lehetek biztos benne, hogy pl. tényleg beszélgettünk-e arról a harmadik néptánctársunkról, vagy ezt már csak az emlékezetem költötte hozzá a történethez, és valójában nem került szóba az illető. Vagy pl. össze is tudunk vonni emléket. Vagy éppenséggel elfelejthetünk dolgokat, vagy egyszerűen csak bizonyos történések nem tudatosulnak bennünk.

Megint egy példa: Kedvesemmel reggel nem találkoztam. Mire felébredtem, ő már elment dolgozni. Én egész délután egy évtizedekkel ezelőtti reklám dallamát dúdolgattam (Minden időben Tisza cipőben, … ). Mikor kedvesem hazaért, meglepő módon ő is ezt dúdolta (ő nem hallotta, hogy én dúdolom). Pár nappal később jöttem rá, hogy egy közös ismerősünk a Facebookon posztolt egy retro dolgokról szóló tartalmat, aminek a illusztrációja a Tisza cipő régi, retro logója volt. Nem lógunk egész nap a Facebookon, de nyilván kedvesem is, én is átgörgettük aznap a Facebookra ránézve ezt a bejegyzést, ami nem vált tudatossá, nem nyitottuk meg, el is felejtettük, de mindkettőnknél felszínre hozta a régi reklám dallamát. Pl. ennek a „szinkronicitásnak” történetesen megtaláltuk a szimpla és érthető okát. De történnek hasonlóak az emberekkel, és nem is elhanyagolhatóan ritkán. Más valami jelet, lelki kapcsolatot, telepátiát, karmát, Istent gondol a történtek hátterébe. Pedig hány eset van, mikor egy ilyen szinkronicitásnak, vagy hasonló fura jelenségnek van valami teljesen egyszerű és profán oka, csak éppen ez az ok elkerüli az ember figyelmét.

~ ~ ~

De pár éve történt valami, ami azóta is vicc tárgyát képezi nálunk. Egy hétvégén kedvesemmel otthon voltunk (társasházi lakás, erkély nincs). Ő takarított, én főztem. Ő a takarításhoz használt ecetet. Rá egy órára nekem kellett volna a főzéshez. Csakhogy az ecet eltűnt. Amiben mindketten biztosak voltunk:

- Volt otthon ecet. Reggel még majdnem fel is döntöttem.

- Ő biztos használta az ecetet.

- Az ecetes üvegből nem sok hiányzott, pár nappal előtte vettük.

- A lakást reggel óta egyikünk sem hagyta el, és nem járt nálunk senki.

Kerestük mindenhol. De kvázi tényleg mindenhol. Még olyan lehetetlen helyeken is, mint egy olyan szekrény teteje, amit székre állva is nehéz elérni. Meg a mosógépben, sütőben, (mély)hűtőben, szennyes kosárban, ágyneműtartóban, szekrényekben, ágy mögött stb…. A végén már olyan képtelen helyeket is megnéztünk, mint pl. fiókok, ahova talán be sem fér volna. Nyilván közben legalább ötször megnéztük a szemetest is, hogy esetleg nem dobtuk-e ki a flakont (akár üresen, akár félig tele).

Az ecet eltűnt, és azóta sem került elő, pedig volt azóta pár nagytakarítás, meg némi lakásátrendezés. (Megnyugtatásul: megoldottam a problémát, ecetes uborkasaláta helyett tejfölös uborkasaláta lett.) Azóta ha az egyikünk megkérdezi a másikat, hogy „Nem láttad a …?”, akkor a szokásos válasz erre: „Ott van az ecet mellett.”. Viccelődünk ezen ugyan, de néha még ma is felriadok félálomból, mikor eszembe jut, hogy valahol a lakásban egy elszabadult, megvadul ecetes flakon settenkedik, és csak arra vár, hogy miután elaludtunk, lecsapjon ránk. :-)

Tudomány? Hát maximum a Heisenberg-féle határozatlansági elvet tudnám segítségül hívni, miszerint az ecetes flakon részecskéi valamilyen valószínűséggel a lakáson kívül is tartózkodnak. De ennyi részecske esetén kifejezhetetlenül kicsi a valószínűsége annak, hogy a flakon minden részecskéje összeállt volna mondjuk az alsó szomszéd lakásában, és – az ő legnagyobb meglepetésére – egy cserép petúniaként manifesztálódott volna.

De viccet félretéve ez azért egy erős megmagyarázhatatlan eset, mert nem homályos érzésekről, benyomásokról szól. Ez egy teljesen profán történet. Egy flakon ecet eléggé hétköznapi és eléggé anyagi természetű. És nem egy eltorzult emlékről van szó, mivel mindketten azonosan emlékszünk az esetre, utána héten is folyamatosan ezen poénkodtunk, elmeséltük barátoknak, kollégáknak stb… Bizonyára van az esetre egy kiábrándítóan egyszerű magyarázat, csak éppen ötletem sincs, hogy mi lehet az.

Én nem vagyok tudományban hívő.

A tudománynak is le kell raknia az asztalra a hiteles eredményeket, hogy elfogadjam.

A tudomány meg tudja ezt tenni, a vallások meg az ezotéria nem. Ennyi.

"Veletek történt valaha bármilyen megmagyarázhatatlan dolog?"

Jópár olyan, aminek a véletlen esélye rettenetesen kicsi. De mégis van. Ha ezekből bármelyik majd megismétlődik, már gyanakodni fogok valamire.

Előfordult. Kissé rosszul értelmezi az átlagember a fogalmakat. Van egy természetkiértékelési mechanizmus, amit valójában tufománynak nevezünk. Aztán vannak a tudomány művelőinek tartott akadémikusok. Őkk begyepesedett, szűklátókörűek, az újfajta elméletek felé nem nyitottak. AMiket mondanak azt egy kalap alá veszi az átlagember azal a tudományos módszertannal, ami alapján tudást szerzünk.

Például régen ezotériának hitték a bevonzás nevű jelenséget, mert azt hitték csak anyag alkotja a világot. Később a modern kvantumfizika fejlődésével kiderült, hogy anyag nem is létezik. Minden csupán információ ami rezgés formájában hordozódik. J.A.Wheeler kétréses kísérletei kimutatták, hogy az emberi tudat hatással van az elemi részecskékre. A hullámból csak akkor válik mérhető részecske, ha megfigyeljük. Mi magunk a saját gondolatainkon keresztül teremtjük az univerzum minden részét. J.A.Wheeler szerint az anyaginak tekintett univerzum csupán résztvevő a tudatunk mellett

Arról van tehát szó, hogy a tudomány fogalomköre kiterjedt. Megértettünk olyan jelenségeket, amiknek létében korábban kételkedtünk, így tudománnyá vált. Valójában ugyanilyen tudomány a telepátia vagy másfajta ESP jelenség is, csupán jelenleg nem ismerjük rá a magyarázatot

remélem segítettem

1fizikus

#15:

Ne, légyszíves, ne.

Ezredszer ez az "anyag nem is létezik" és hasonló ezós marhaságok.

Mint egy felhúzós gügyögő baba ismétled minden cáfolat ellenére.

Tőled is függ, hogy mit fogadsz el megmagyarázhatatlannak. Beszéltem már egy olyxan párttitkárral a szocializmusban, aki mesélte hogy műtétje alatt találkozott Istennel. Az orvosok szerint a klinikai halál állapotában volt percekig. Ő elfogadta valóságnak a jelenséget, mert nem volt meggyőződéses materialista, csak kommunistának nevelték ez nem kizáró ok.

Viszont egy csőlátású materialista még ha az ufók a fenekébe is harapnak, az sosem fog elfogadni semmi megmagyarázhatatlant. Olyan nincsen hogy legyen valaki magasabb szellemi szinten mint ő. Az atizmus, materialzmus mind az anyag vallása és az EGO-ról szol. Ezlrt nem lehetnek UFO-k, nem létezhet isten, csak az ősrobbanással keletkezhet a mindenség. Nekem szerencsém van, mert kiskoromtól fogva nyitott vagyok mindenre. Nem fogadok el dogmákat. Hiába vagyok fizikus nem hiszek vakon semmibe. Viszont ezzel a legtöbben bizony nem így vannak !!!

Attól mert az UFO Magazin "Olvasói levelek" rovatába publikáltál 2x is... még nem leszel fizikus.

Nagybátyám mániás skizofrén és 16 cikke jelent már meg ebben a Q1-es high impact peer reviewed lapban.

Van még mit behoznod.