Mi volt a legdurvabb, legbunkobb dolog, amit egy titeket nem kedvelo tanar valaha tett veletek?

Az a tanár tette, akit szerettem. Egészen addig.

Volt egy kis vitám vele. Bejött órára és azzal az indokkal, hogy nincs jegyünk, felállított felelni. Mi az az elbeszélő költemény? Nem tudtam a pontos definíciót de elmondtam a lényegét. Majd óra felénél gondolt egyet, álljak fel, menjek és térdeljek le a tábla elé, és tartsam a magasba a kezem. Nagyon megalázó volt, és nem vártam volna ezt tőle. Már 4 éve történt, de talán sose felejtem el.

Aztán nyolcadik év végén kitiltottak miatta a ballagásról.

Hogy mi volt a bajuk a tanároknak velem? Állami gondozott voltam. Emiatt lenéztek, pedig, tényleg nem voltam rossz gyerek. Azóta nem vagyok intézetes, hiszen felnőttem. Dolgozom üzletvezető helyettesként, mellette tanulok. 19/f

Angol tanar nem birta ha ilyen noies darabokat veszek fel, egybol kerdezte “mesz valahova?” Stb. Direktben feleltetett. Pechere marha jo voltam angolbol ;D

Nem adott egyest de otost sem. A felelesemmel az 1-est valtottam ki kb.

Nem volt megalazo, max akkor kicsit. Ma mar leszarom es a tanarra sem haragszom. Ezen en tul vagyok es igencsak maskepp gondolkodom. Inkabb sajnalom ha ilyenek miatt mai napig “szenved”.

Mint a legtobb ember itt is es mashol is.

Egymast utalni nem felemelo erzes gyerekek. Es senki nem veszi a faradtsagot, hogy kilrobalja milyen az, amikor senkit nem utalsz vagy itelsz Te el... (titok: ez a boldogsag kulcsa... )

Ezek még általánosban történtek, valamikor a 80-as években:

Volt egy szadista napközis tanárnőnk, aki a gyerekeken élte ki nyomorát.Engem valamiért különösen nem kedvelt.Egyszer a padtársam suttogott nekem valamit, az az idióta meg rámfogta, hogy én beszélgettem, kihívott a tanári asztalhoz és vérpiros, hosszú műkörmével úgy bele csípett a karomba, hogy hetekig lila folt volt a helyén.

Enyhébb eset volt, mikor meghúzta a fülem, mert rosszul írtam le valamit.De volt, hogy beszólt, mikor olvastam fel egy szöveget, hogy "kényeskedő" hangon olvasok.

Egyik kissrácot bokán rúgta, egy másik kislánynak meg tégladarabbal dörzsöltette le a körméről a körömlakkott.

Csinos nő volt egyébként a Judith tanárnő, de egy velejéig gonosz szemét, akit nem lett volna szabad gyerekeknek közelébe sem engedni.Neki szerencsére nem lett gyermeke.Sőt, tudtommal férfi sem merészkedett a közelébe.Már 60 körül, de se kutyája, se macskája.Éli besavanyodott életét és senkinek sem kell.Megérdemli.

Néha szoktunk találkozni, közelben lakik, de csak vágok egy grimaszt, ha meglátom.

Másik egy szintén általános sulis, idősebb tanárnő volt.Egyszer jol meghuzta a hajam, mert hátra merészeltem fordulni a mögöttem ülőhöz.De ez volt a legkevésbé aljas megnyilvánulása...

Akkoriban még voltak takarék bélyegek.Egyszer találtam egyet a földön és a tolltartómba raktam azzal a szándékkal, hogy ha meglesz a gazdája, visszaadom neki.

Meg is kérdeztem a mellettem ülő lányt, nem-e ö hagyta el (ez a lány már gyermekként igencsak remekelt a seggnylásban és spicliségben, bár ezt sajnos utólag ismertem fel).Övé is lett a bélyeg, aztán elment a tanárnőhöz nyalizni és ugy forgatta ki a történetet, hogy én azt a bélyeget elloptam.Erre a tanárnő valami hosszabb időszakra talán egy évre, elvette az úttörő nyakkendőm, ami akkori an elég nagy szégyennek számított.

Minden esetre azt egy életremegtanultam az esetből, hogy ha találok valamit, azt tegyem zsebre, vagy hagyjam ott, de ne szóljak egy szót se rola senkinek!!

Ja és volt gegy "kedves" megnyilvánulása...

Anyunak olyan mu kája volt, hogy napi kapcsolatban volt szinte a tanárokkal, elég baráti viszonyba.Egyszer elkotyogta ennek a tanárnőnek, hogy néha behozza nekem a reggelit az ágyba (ugyan melyik normális szülő nem kedvez néha a gyermekének?)nem kényeztetésből hozta ágyba, hanem hogy gyorsabban menjen a reggeli készülődés, mert elég nehezen kelő gyerek voltam.

Ez a nyomorult meg azzal kezdte a tanítási napot, hogy az egész osztály előtt mint valami poént, elmesélte gúnyos hangvütellel, hogy nekem anyám ágyba hozza a reggelit.A gyerekek persze kiröhögtek.Bár szerencsére nem sokáig érdekelte őket a dolog, ugyhogy másnapra el is felejtették, de ez akkor is szándékos,aljas megalázás volt, ráadásul ok nélküli.Amugy is, alapból sajnos elkényeztetettnek tartottak, pedig nem voltam az.

Ennek a tanárnőnek 3 gyermeke volt, de pszichologiai érzéke, gyermeklélektanban jártassága nulla!És ez lett kitüntetett tanár...Igen, sajnos sokszor megkapják a legnagyobb gyökerek is ezt a címet, ha jól megjátsszák magukat.

Egyébként egy átlagos viselkedésű gyerek voltam, inkább félénkebb, nem kerestem a bajt.Tehát nem értem az ellenszenvük oját, de máig nyomot hagyott bennem valamilyen szinten.Ezt a két nőt pedig azóta is szívből gyűlölöm.

Még a 2000-res évek elején volt egy magyar tanárnőm egy vén 3,14-csa, akinek már rég nyugdíjba kellett vonulnia, de b...szta megtenni.

5. osztályban, amikor 3 csoportra bontották a magyart és a matekot, az első csoportba hozzá kerültem. Nem tom mit csinálhattam, vagy hogy nézhettem ki, hogy ennyire nem csípett, de már a legelején kötözködött velem. Az írásomra állandóan megjegyzést tett, (Nem írtam szépen, diszgráfiám volt) és örömmel osztogatta nekem az egyeseket ketteseket a rossz írásom miatt. Ez még azt mondom hagyján. De van egy húzása amit a mai napig nem fogom elfelejteni.

Dolgozatot írtunk a János vitézből, egy jelenetet kellett anno novella formájában leírni. Arra már nem emlékszem az mi volt, de amikor kiosztotta a dogákat, az enyémet külön felolvasta mindenki előtt, és gusztustalan módon elemezte ki olyan megalázóan, hogy majdnem sírva fakadtam. Ez értékelhetetlen fogalmazás, dedó szinten írok (11 éves voltam basszus, nem felnőtt) és az írásom az meg kritikán aluli. Mindenki kiröhögött persze, és még hetek után is hallgathattam a kedves csoporttársaimtól a szavait. Szerencsére 6. osztályban már elküldték nyugdíjba, bár a vénségnek lett volna még egy utolsó húzása, hogy engem leküldött a 2-es csoportba, de az új tanárnő bizalmat szavazott nekem, így visszakerültem. Áldani fogom az új tanárnőt, mert egy tündéri nő. Manapság néha-néha beszélünk egymással, még így, 10 év után is :))

Általános alsóban rendetlen voltam és nagyon pánikoltam, ezért rengeteget sírtam, amit szerencsére betudtak annak, hogy hisztizek.

A testvérem be volt rám pöccenve és elmondta a tanáraimnak, hogy milyen csapnivaló gyerek vagyok.

Az ofő egyik tesin dühös lett ránk körbe-körbe futtatott minket és nyilvánosan elmondta a gyerekek előtt, amiket a tesóm mondott. Jogos volt, de nagyon megalázónak éreztem.

Engem az élővilág-tanítóbácsi berakott fejjel lefelé a szemetesbe. :-)) Egy egyik lábára sántító idősebb férfi volt.

Úgy 1980 körül történhetett, általánosban. Azt hiszem, nem útált engem ab ovo, csak valószínűleg pofáztam az órán, és tán felszólításra se hagytam abba (nem volt a magatartásom túl jó akkoriban), erre elege lett, közölte, hogy "lehet, hogy a lábam rossz, de a karom nem", megfogott, és belelógatott fejjel lefelé a terem sarkában álló szemetesbe. Hogy ez mennyi ideig tartott a szemetesben, volt-e kommentár hozzá, azt már nem tudom. De megtanultam, hogy nem pofázunk órán. :-)

Ezen mindig jókat derülünk, ha szóba kerül azok között, akik ott voltak, és végignézték.

Hát ez anno a 2010-es évek elején volt. Érettségi előtt álltam, mindent beleadtam a tanulásba, végigcsináltam a teszt érettségiket sikeresen, és már nagyon vártam, hogy végre letudjam az egészet.

A kedves osztályfőnököm, (aki valamiért nem szimpatizált velem) az érettségi előtti nap közölte, hogy "Ne haragudj, de elfelejtettem leadni az érettségire való jelentkezési lapod, így nem mehetsz."

Hát nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Közben egyetemre is leadtam már a jelentkezést.. Több fordulós volt és át is mentem az első megmérettetésen. Szóval, egy évet várnom kellett megint. Ennél nagyobb mind fuck-ot sosem éltem meg.

Balhét nem csaptak ki, még csak annyi élvezetet sem akartam adni a tanárnak, hogy lássa mennyire keresztbe tett. Úgy bosszúltam meg, hogy következő évben felvettek egy szuper egyetemre, majd karriert csináltam. Most meg az a legnagyobb gondom, hogy melyik kontinensre menjek nyaralni. :D

Nálunk volt olyan, hogy a matektanárunk dolgozatírás közben odaállt a padtársamhoz, nézte hogy mit ír és bele szólt, hogy: "Te meg mit írsz?!" Padtársam csak annyit mondott, hogy "A háromszög szögeinek képletét akarom kiszámítani." Aztán erre elkezdett vele ordítozni, hogy: "Rosszul csinálod!", és hogy "Fogd azt a sz*r négyjegyű függvénytáblát és keresd ki belőle a jó képletet." Odalapozott elkezdett írni valamit látja, hogy nem az. Feldühödött, aztán csakúgy adott neki egy tockost, és megjegyezte, hogy: "Ahhoz sem értesz hogy a jó képletet keresd ki, cs*szd meg!"

Elvetemült egy alak az ember... Szegény padtársam, én meg csak végighallgattam ezt a drámát mellette.