Az ember miért nem tud sose boldog lenni?

Mert az élet szenvedés.

Tartósan nem tudsz boldog lenni, és ennek biológiai okai is vannak. Ahhoz a vegyülethez, ami a boldogság érzetét adja, hozzá lehet szokni, mind bármilyen droghoz. Aztán jön a poklok pokla, ha megszűnik az utánpótlás.

Ezért is prédikálja a motivátorok értelmesebbik fele, hogy ne boldogságot keress magadnak, hanem CÉLT! A boldogság elmúik, a kitűzött cél megmarad.

"a pénz nem boldogít"

Hehe, erre a gonosz válasz az lenne, hogy savanyú a szőlő-mi? :D

Vannak olyan örömök, amelyek pénzzel nem vehetőek meg, illetve a sok pénz együtt járhat olyan dolgokkal, amelyek gazdagság mellett is tönkreteszik az életed.

De csak ennyi igaz.

Én spec elég sokáig tudnék örömködni egy lottó ötösön.

A baj nem azzal van, hogy a sok pénz nem tud örömet csinálni, hanem hogy az emberek többsége a hirtelen ölükbe eső anyagi lehetőségekkel nem tudnak értelmesen bánni.

Kapsz mondjuk másfél milliárdot?

Nekiállhatsz rokonokat istápolni, világ körül utazgatni, minden extrém sportot, drogot, mittomén bulit kipróbálni, teljesen szükségtelen luxus dolgokat venni és rázni a rongyot. Na ettől hosszú távon nem leszel boldog.

Na de ha nem ezt teszed?

Hanem beqrod az egészet államkötvényre és csak az évi mondjuk 6% kamatot veszed ki és abból élsz?

Lesz egy havi fix fél milla "kereseted" amiből ugrálni nem lehet, de azért kényelmesen élni igen.

gondok nélkül, idődet kedvenc hobbijaidnak szentelve, szórakozásból dolgozva stb., tudva, hogy a gyerekeidnek is meglesz a létbiztonsága.

Na kérem ez mi, ha nem a legközelebbi dolog a boldogsághoz?

@Fodor István Ferenc #12:

> Hát a válaszokból is valami olyasmi kerekedik ki, hogy boldog csak a pénztől lehet az ember, miközben a közmondás azt mondja, hogy "a pénz nem boldogít".

A pénz valóban nem tesz boldoggá. A pénz hiánya lehet a boldogtalanság forrása, nehéz boldognak lenni, ha éhezel, fázol, a fizikai test szükségleteinek kielégítése alapvető feltétele a boldogságnak is, az elégedettségnek is. Tehát egy minimális anyagi háttér valóban kell a boldogsághoz. Persze nem csak kenyérrel él az ember, a szellem igényeit is ki kell elégíteni, de azt kell, hogy mondjam, azt nagyon olcsón is meg lehet oldani.

Ha belegondolsz, melyek voltak az életed legboldogabb pillanatai, akkor azok – remélhetőleg – soha nem valami anyagi természetű dologhoz kötődnek. A legboldogabb pillanatok az életben általában nem azok, mikor megvettél valamit, hanem egy nagyon jól sikerült kerti parti a barátaiddal, egy jó beszélgetés. Aztán lehet az a kedélyes este, amire szívesen emlékszel vissza, az mondjuk az Adriai tengerparton történt, de az maximum apropója volt az estének, és nem elengedhetetlen eleme, történhetett volna bárhol is, mert nem a helytől, az anyagi javaktól lesznek az élet bizonyos pillanati nagyszerűek, hanem pl. főleg az emberektől, akiknek a társaságában vagy.

Néha egy túra a közeli dombvidéken sokkal szebb élményekkel tud gazdagítani, mint mondjuk egy tengerparti nyaralás. Néha egy szabad tűzrakóhelynél a tábortűzön megsütött szalonnát jobb ízzel fogyasztasz el, mint egy nem túl olcsó vacsorát egy középkategóriás francia étteremben. Nem kell sok pénz ahhoz, hogy az ember élete változatos, gazdag, élménydús lehessen, hogy olyan helyzeteket teremtsen, ami elégedettséggel, ne adj Isten boldogsággal tölti el.

"Nem kell sok pénz ahhoz, hogy az ember élete változatos, gazdag, élménydús lehessen, hogy olyan helyzeteket teremtsen, ami elégedettséggel, ne adj Isten boldogsággal tölti el"

Egy dolog kell hozzá. Konkrét, kitűzött elérhető célok, amelyeknek siker esetén lehet örülni.

Nem kell itt világmegváltó célokra gondolni.

Csak meg kell szépen tervezni a saját programunkat.

Jön a hétvége. Betervezem előre, hogy szombat reggel szétkapom a montim tárcsafék fékkarját, utána letakarítom a három lovat, lánckenés, portalanítás, kis ellenőrzések, beállítások és ha végeztem és az idő is jó, elmegyek egy jót tekerni. Este meg kimegyek haverokkal egy jót biliárdozni meg beszélgetni egy-két sör mellett.

Na ha ezt mind megvalósítom szombaton, akkor estére elégedetten kellemesen fáradt leszek, azzal az akár ki sem mondott, de belül ható örömmel, hogy sikeres nap van mögöttem.

Ilyen apróságoktól is lehetsz- ha nem is hiánytalanul boldog, de legalább stresszmentesen elégedett. És az az a boldogságérzés, amit FOLYAMATOSAN fenn lehet tartani befásulás nélkül.

Az alkalmi nagy örömök a ritka extrák. De nem szabad csak azokra koncentrálni és csak arra hajtani, mert akkor sosem leszel elégedett, boldog is csak percekre.

Kedves Kérdező,

-- Először is elnézésem a hosszú írásért, remélem azért van benne 1-2 hasznos gondolat.

Boldogok talán leginkább úgy tudunk lenni ha "részben elfogadjuk" azt amink van és valamelyest "elégedettek" vagyunk vele. Mint például az egy életen át tartó szerelmesek vagy csak egy szegényes, de boldog összetartó család.

Ők ha nem is élnének jól, "elégedettek" mert ott vannak egymásnak.

Vagy valaki nem tud jól játszani egy hangszeren, de egy egyszerűbb darabot le tud játszani és ennek örül mindig.

Egy másik példával nekem van egy régi számítógépem és bár tudom, hogy nem a legjobb és létezik erősebb, karcsúbb stb. De arra, amire nekem kell teljesen jó, így nem zavar.

Ez nem azt jelenti, hogy ne legyen semmi célunk és "hagyjuk a dolgokat", mert ez "jutott". Csak meg kell próbálni szeretni azt amit csinálunk, .. akár úgy hogy monoton csináljuk (ha olyan) és közben teljesen más dolgon jár az eszünk, például a kedvenc zeneszámunk dallamán.

Valamint ha meg vannak ezek a kis örömek akkor a környezetünkbe is eljuttatni azt valahogy. Sokkal jobb az amikor az emberre rámosolyognak vagy köszönnek, mint amikor mogorván megyünk előre. (munkahelyen, szomszédokkal de akár ismeretlen helyen)

A becsvágy sem "jó", mert valaki(k) biztos alul fog maradni és az rosszul fogja magát érezni(és "ego").

De ha valaki meg tök jó valamiben és ingyen megosztja a tudását az remek, például a zenészek, hogy csinálták a számaikat, hogy jutottak el addig, mire gondoltak, milyen hangszert használtak. Az antibiotikum és hasonló feltalálok, akik ingyen még a nevüket sem akarták ezekre ráadni..

Mindenki jó valamiben, például valamelyik autisták elképesztő vizuális képességekkel rendezkednek. Optimistán kell gondolkodni, a pesszimizmus csak "árt".

Meg a másik, hogy az olyan emberek akik is nem tudják felfogni ezeket (a gazdagság dolgait), a "szellemileg lassabbak" - ők nem vágynak ezekre a nagy dolgokra, csak társaságra, nevetésre, jó beszélgetésre.

-- Egyébként minden, ami körülöttünk van változik, valami által vagy általunk. Mi is valami más által, pl. kor, idő.

De ez a "változási ciklus" nem lehet végtelen hosszú, kell hogy legyen valami, ami elindította mindezt és nem változik és mindent átölel..

Ami úgy az "Ősrobbanást" is elindította.

Ez az Isten -idézet Aquinói Tamástól. --

Remélem tudtam segíteni, szép napot, őszinte elnézést a hosszú írásért

kedves üdv. :)

Ahogy a valaszokat latom az derul ki, hogyba legtobben a boldogsagot valamilyen targyi dologhoz kotik, mint eleg penz vagy megveszel valamit. Azert nem boldogok az emberek, mert ezt tanultak a szuleiktol es ezt hajkurasszak, de ez a boldogsag csak ideig-oraig tart.

Az igazi es hosszu boldogsag az, amikor van celod es mikor felkelsz reggel tudod, hogy miert dolgozol. Amikor van valakid, aki megszepiti a napod es te is azon agyalsz, hogy hogyan szepitsd meg az ovet. Amikor szulove valsz es latod a gyerekeid hogyan nonek fel. Vagy ha vannak igaz barataid es egyutt terveztek valamit.

Ezek a dolgok tesznek valakit boldogga hosszabb idore.

Pont ezért írtam, hogy célokkal tervezett élet, ennek az apró sikerei a legjobb út az elégedettséghez.

A tárgyak, pénz birtoklása részre visszatérve: nem tudom ki hogy van vele, ha már dolgok vásárlásáról van szó, én speciel sokkal jobban tudok örülni egy tárgy megszerzésénél annak ,ha én tudok valakit valamivel megajándékozni, aminek láthatóan örül.

Karácsonykor sem azt várom ,hogy mit kapok, hanem, hogy az én ajándékaimnak mennyire örülnek.

Ez sem feltétlenül pénz kérdése.

Ez egy olyan öröm-visszacsatolás, ami hosszabb távon is működik, mert valahol közelebb hozza az ajándékozót az ajándékozotthoz és viszont, ami már nem öt perces öröm.

Egyáltalán, jelentős örömérzést ad az is, ha valakinek valamiben tudsz segíteni és hálás érte.

És ilyen apró boldogságokkal már lehet örömteli életet élni. Jelentős anyagi feltétel nélkül is.